Központ
2017. június 29. csütörtök, Péter, Pál
Zivatar valószínű
Ma
Zivatar valószínű
Derült
Holnap
Derült
Zivatar valószínű
Szombat
Zivatar valószínű

Torda magyar templomai

Nagy-Bodó Tibor április 13, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Torda Kolozsvártól délre helyezkedik el, a legrégebbi időktől lakott település. A város története szorosan összefüggött a sókitermeléssel. Bányászatát a rómaiak indították el, és 1853-ban Torda az erdélyi sóbányák központja lett. 1320-1576 között 128 erdélyi országgyűlést tartottak a katolikus templomban. A Magyar Királyság idején Torda vármegye székhelye volt, 1876-tól pedig Torda-Aranyos vármegye székhelye. 1925-1950 között Torda megye székhelye volt.

A katolikus templom

Torda város főterének északi végén magasodik a középkorban Szent Miklósnak, újkori újraszentelésekor Kisboldogasszonynak ajánlott plébániatemplom, az erdélyi késő gótika egyik kevéssé ismert, fordulatos történetű emléke.

1274-ben a város főplébánia templomának papja, megjelenik a pápai tizedjegyzékében. Először valószínűleg a keresztes lovagok Szent Imre tiszteletére felszentelt temploma állt ezen a helyen.

1331-től pálosok jönnek helyükbe. A XV. században már állt a főtéri gótikus templom, amelyet Szent Márton tiszteletére szenteltek fel, a város főterén állt és a város legnagyobb temploma volt.

Mátyás adománya

A XIV-XV. századból számos adattal rendelkezünk a plébániáról és a templomról, ám ezek az építéstörténetben keveset segítenek.

Weisz Attila közléséből tudjuk meg, hogy az 1470-es évekből származik a templom leglényegesebb adománya Mátyástól (1458-1490), melyben a király a sókamara jövedelméből évi tizenkét forintot, egy öltözetre való szövetet adományoz a templomnak, illetve heti két aranyat misékre a magyar királyok lelki üdvéért.
A megközelítőleg évi százhúsz arany a korabeli viszonyok között igen jelentős volt, és kevés erdélyi és magyarországi templom támogatottsága haladta meg ezt az összeget.
Figyelemreméltó, hogy a tordai plébánia a XV. század végén egyszerre hatalmas új templom építésébe fogott, és ez összefügghet Mátyás adományával.
Megjegyzendő, hogy pontosan ebben az időszakban kezdik el a korábbi civitast – szabad királyi várost – oppidumként, vagyis mezővárosként emlegetni, s a rangvesztés is késztethette Torda polgárságát, hogy korábbi rangjához illő templomot emeljen.

A templom színeváltozásai

Nem sokat tudunk a templomról a XVI. század második felében, ám a gyakori felekezeti váltásokat és a liturgikus tér ezzel járó „tisztogatását” sajnos elszenvedte.
1601-ben Basta véres tordai támadását biztosan az unitárius közösség szenvedte meg a leginkább.
Egyes vélemények szerint Basta három évre a jezsuitáknak adta a templomot. 1604-ben már az unitáriusok javították ki az épületet, akárcsak 1634-ben. 1686-ban egy német különítmény pusztította el Tordát, és a pusztításokat 1698-ig állították helyre a szentély falkoronájára festett felirat szerint.
Ekkor pusztulhatott el a szentély gótikus boltozata, hiszen a felirat már annak nyomai fölé került és síkmennyezetet határoz meg.
Szintén a fent említett szerző világít rá arra is, hogy a Rákóczi-szabadságharc okozta károkat a templomon 1714-re javították ki, de ekkorra valószínűleg már nem használták a teljes templomot, csak a szentélyt.
1721-ben Virmond generális, Erdély katonai kormányzója fenyegetéssel szerezte meg a katolikusok számára a templomot.

Orbán Balázs a templomhoz tartozónak vél két évszámos zárókövet

A tordai katolikus templom Erdély egyik legnagyobb gótikus épülete, és bár belsejét meg nyugati homlokzatát a XIX. század eleji átépítések gyökeresen megváltoztatták, külseje és belsejének néhány részlete őrzi középkori kinézetét.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár dokumentációjából tudjuk meg, hogy a régészeti ásatások és a történeti adatok tanúsága szerint a templomnak korábbi, valószínűleg XIV. század eleji előzménye is volt, melynek kinézéséről egyelőre alig sejtünk valamit.
Orbán Balázs a templomhoz tartozónak vélt két évszámos zárókövet, melyek közül az 1465-ös eltűnt, az 1472-esről pedig kiderült, hogy nem boltozat, hanem egy ív záradéka.

A szentély 1473-as évszáma igen érdekes helyen, a sekrestyeemeletre vivő csigalépcsőből a szentély felé nyíló ajtó kőkeretén maradt fenn, amin keresztül valószínűleg egy énekes erkélyt lehetett megközelíteni.
A szentély egyik déli támpillérén későbbi, 1478-as évszám olvasható, eszerint a körbeépítés a szentély északi oldalánál kezdődhetett.
Hoffmayer Simon hatalmas főoltára meghatározza a szentély belső terét, és páratlan művészi élményt nyújt a látogatónak.
A szentélyt is alacsonyabb, XIX. század eleji három szakaszos boltozat fedi, Vitkay János festett medalionjaival.

A református templom

A hajdani ágostonos kolostor emlékét őrző hatalmas teremtemplom hajója a tordai főtér déli végén emelkedik, a középkori város szélén.

Torda város egyik legmonumentálisabb, de egyben legtitokzatosabb műemléke az ótordai református templom.

A komoran emelkedő templom és a mellé épült historizáló harangtorony együttes sziluettje legtalálóbb vizuális szimbóluma a városnak. Az épület már a XIX. század kutatóinak képzeletét is megragadta, és eredetét a történetírás számos szerzetesrenddel kapcsolatba hozta.

A diadalív gazdag faragású maradványa

1331-ben tűnnek fel a tordai ágostonos rendi remeték élükön Domonkos testvérrel, akiknek I. Károly király (1308–

1342) minden Szent Mihály nap hetében három vég fehér cseh posztót adományoz.

A templom szentélye a főtér felé állt, ma csupán a diadalív gazdag faragású maradványa őrzi emlékét.
A szentély a hajóval egyező szélességű volt, ami gyakori megoldás a koldulórendi – főleg klarissza –, német lovagrendi vagy karthauzi templomoknál, és keleti záradéka a XVIII. századi tervrajz szerint éltengelyes – tehát falsarokban és nem falban végződő – volt, ami a Parler-műhely prágai épületein gyakori.

A diadalív alsó részén szoborkonzolok állnak, és alig kiemelkedő pillérkötegébe is illeszkedik konzolról indított tagozat.
A konzolok visszametszett formája ritka az erdélyi gótikában: a tagozat profilelemei íves metszéssel a falban futnak össze.

Az épület általános állapota beavatkozást igényel

A hajóból a régi, félköríves kőkereten keresztül közelíthető meg a középkori kápolna helyén levő összekötő tér – ma gyülekezeti terem – a torony irányába.

Ugyancsak Weisz Attila ír arról, hogy az 1980-as évek átgondolatlanul felhordott cementes vakolata és a századeleji mozaikpadló miatt ma a templom falai vizesednek, a boltozaton számos repedés, vakolatleválás mutatkozik, az épület általános állapota beavatkozást igényel.

A költséges helyreállítás és a vele járó feltárások, tervezés, különféle szakmunkák árát az egyházközség önerőből nagyon nehezen tudná fedezni, pedig e különösen értékes műemlék szakszerű helyreállítása, értékeinek bemutatása elsődleges feladat.

Az újtordai református templom

Újtorda központjában egy árnyas park rejti a szabálytalan ovális alaprajzú várfallal övezett református templomot.

A vár déli oldalán emelkedik az emeletes kaputorony, mely megőrizte lőréseit és a felvonóhíd csigáját.

A kaputorony kívül és belül félköríves záródású, tágas, kőkeretes kapuval rendelkezik, a külső kapu XIX. századi béllelt fa kapuszárnyai nemrég kerültek használaton kívülre.

A homlokzaton 1737-es felújítási emléktábla látható.

A kaputól délnyugatra félköríves alaprajzú, szintén emeletes torony emelkedik, melynek még mindig láthatóak lőrései.

A kerítőfal nyugati és északkeleti részén található még egy-egy középkori ajtókeret, amelyek elbontott védőtornyokat jelezhetnek, ám mai formájukat bizonyosan a várfal 1730-as évekbeli felújítása során nyerték.

Egy hatósági rendeletnek köszönhetően a kamrákat lebontják

A középkori adatok hallgatnak a várról, stilisztikai alapon a XV. század második fele tűnik a legvalószínűbb építési időnek.

Belső-Erdélyben talán egyetlen példaként a XVIII. század végén belülről kamrákat építettek a várfalhoz, amelyben a hívek szalonnát vagy gabonát őriztek.

A kamrákat az 1930-as években hatósági rendeletre lebontották, de Debreczeni László 1927-ben még lerajzolta őket.

A XVIII. század végén élénk vitákat keltett, hogy a bérbe adott kamrák jövedelméből a parókia nem részesült. Végül 1799-ben sikerült kidolgozni egy rendelkezést, mely az egyházi területen felépült kamrák béreit és az egyéb felmerülő vitás kérdéseket szabályozta.

Az ismeretlen kazettás mennyezet

A hajó mai mennyezete fölött fennmaradt egy ismeretlen kazettás mennyezet, melynek a megközelítése igen nehéz.

A kazettás mennyezetet nem díszítette festés, ám a falkoronán fennmaradt a mennyezetet kísérő festett díszítőfríz, mely igen változatos mintakincset őrzött meg.

Az ehhez hasonló díszítőfrízeket még alig ismeri a kutatás, bár egyre több példányát tárják fel. A kazettás mennyezet és a fríz keltezésére egyelőre nincs fogódzó, ám az 1716-os kisharang és egy 1720-as – azóta újraöntött – harang a tetőzetben zajlott munkálatokat is jelezhetnek.

Az unitárius templom

Torda lakói János Zsigmond, Erdély első fejedelme (1559-1571) idejében áttértek az unitárius hitre.

Mivel a város lakossága szinte kizárólag Dávid Ferenc vallásában élt, Torda templomait az unitárius egyház vette át.

A XVII. század elején, a református vallás betörésével megcsappan erejük, és miután a katolikus vallás is megerősödik, 1721-ben Virmont erdélyi főhadparancsnok karhatalommal kényszeríti az unitáriusokat, hogy a frissen újjáépített nagytemplomot átadják a katolikus egyháznak.

Emiatt 1721 és 1791 között a tordai unitáriusoknak nincs templomuk. 1791-1792 között a régi unitárius iskola helyén felépítik a jelenlegi unitárius templomot. Tornya 1801-1809 között épült.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1034

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.