Központ
2019. október 19. szombat, Nándor

Udvarhelyszék legszebb gótikus emléke

Nagy-Bodó Tibor április 8, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból)

A székelyderzsi unitárius templom Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemléke, Székelyderzs központjában egy enyhe magaslaton áll. A vártemplom Udvarhelyszék legszebb gótikus emléke, művészettörténetünk jelentős értéke. A templomvár a falu központjában enyhe magaslaton áll, keletről és északról a papilak udvara és kertje, délről és nyugatról a község főutcája veszi körül. A hajó és a szentély együtteséből álló védelmi emelettel ellátott keletelt templomot négyszög alaprajzú erődítmény övezi, sarkán egy-egy négyszögletes védőtoronnyal. A déli védőfalba illeszkedik a középkori eredetű utólag magasított kaputorony – harangtorony –, a nyugati oldal középrészéhez pedig 1834-ben egy újabb négyszögletes védőtornyot csatoltak.

Ahol a Petky és a székely címer is feltűnik

A műemléképület öt bástyás, harangtornyos négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A kettős térfűzésű keletelt épület a késő gótikus kor alkotása, hajója korábbi a szentélynél és a késő gótikus erődítésnél.

A hajó hossza a szentéllyel együtt huszonnyolc méter, szélessége 7,25 méter, belső magassága tizenöt méter, külső magassága húsz méter.

A szentély, a hajó és a karzat alatti rész teljes egészében hálóboltozatos.

A sokszögzáródású szentély hálóboltozatának bordái díszített gyámkövekre futnak, amelyeken a Petky- és a székely címer is feltűnik.

A bordákon kehely formájú, ágfonadékos díszművek, különböző alakú férfifejek, valamint ekevas ábrák körvonalazódnak.

Orbán Balázs szerint a középkori templom:

„…egyike a csinosabb és a közönséges községi templomoknál nagyobb gótízlésű templomoknak…”.

A legkorábbi írásos adatok, a jegyzőkönyvek, utalások és folyamodványok

A templomerődöt említő egyik legkorábbi írásos adatot Ali basa dúlásakor, 1661. október tizenegyedikén keltezték.

Az akkori fejedelemhez, Apafi Mihályhoz címzett folyamodványban a derzsiek a készültségi állapotra hivatkozva, a templomerőd védelmére segítséget kértek, nem mulasztva el, hogy nyomatékképpen a fejedelem a derzsi rokoni kapcsolatait is említsék.

Egy másik forrás a XVIII. század eleji kuruc időkről emlékezik meg.

Egy 1749-ben végzett egyházvizsgálati jegyzőkönyv szerint a kastély már a közösség ingóságainak őrzésére is szolgált.

Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy az 1789-es vizitáció bőséges adatokkal szolgál a templom és az erődítmények állapotáról, és nem utolsó sorban a raktározásról is.

Székelyderzs, 2008. október 17.
Az erdélyi Hargita megyei Székelyderzs XIV. században épült és a XVI. században öt bástyával és lõréses várfallal megerõsített temploma a világörökség részeként számontartott kiemelt mûemlék. A falu unitárius közössége az erõdítés eredeti funkcióját õrizve ma is a cinterem félereszes tároló helyeiben, hombárokban õrzi gabonáját, tárgyi ingóságai egy részét és a bástyákban a szalonnát. Szokás szerint a kulcsokat a harangozó õrzi és a hét szerdai napján engedi be a tulajdonosokat a tároló helyekbe.
MTI Fotó: Oláh TiboR

Akárcsak Nagyajtán, a vizitáció itt is elrendelte a fából épült „conservatoriumok”, vagyis a kamrák lebontását és kőből való újraépítését.

Jánosfalvi Sándor István, aki 1839-ben Székelyderzsen is megfordult, a raktározásról is megemlékezett.

Orbán Balázs szintén részletesen írta le a templom épületét a rá épült védelmi emelettel együtt. Közölte a délnyugati védőtorony eresze alatt olvasható kronosztikonos felirat szövegét és a harangok feliratát is.

A fordított kulcslyuk alakú lőrések és a szuroköntő nyílások

A gótikus templomra, a hálóboltozatos mennyezet fölé védelmi emelet épült, amely a hajóra és a szentélyre egyaránt kiterjedt.

A templom nyugati homlokzatát, amely a kontyolt nyeregtető miatt trapéz alakban zárul, a padlástér magasságában három fordított kulcslyuk alakú lőrés és két kör alakú kémlelőnyílás töri át.

A védelmi emeletre a feljárást egy korlátfallal épült, a hajó délnyugati sarkában található csigalépcső biztosítja.

A lépcsőházat déli irányból egy téglalap alakú résablak világítja.

Az emelet mellvédje a templomfal síkja elé ugrik, helyet hagyva a lefelé néző szuroköntő nyílásoknak. A mellvéd támpillérekre és a pillérek közt hengertagokkal profilozott gyámokra nehezedik.

A mellvédet áttörő, fordított kulcslyuk alakú lőrések szabályos közökben ismétlődnek, a szentély északi oldala felett egy téglalap, és néhány kettős kulcslyuk alakú rés is látható.

A szentély szuroköntői keskenyebbek, mint amilyeneket a hajón láthatunk, mivel a szentély támpillérei egymáshoz közelebb épültek, a mellvédet tartó gyámok pedig ezen a részen jóval zömökebbek.

Az egykori sekrestye fölött – támpillér hiányában – a mellvéd három egymás után következő gyámra támaszkodik.

A hajó északi oldalán a nyugati oromfal saroktámjától számított harmadik pillérközben a mellvédet két gyám tartja.

A torony fala tizenegy méter magasságig középkori eredetű

A templomot téglalap alaprajzú sarokbástyás erőd övezi. A déli oldalon, a délkeleti védőtoronytól alig három méterre a kaputorony található, amely ferde alaprajzi elhelyezéssel illeszkedik a védőfal vonalába.

A torony fala megközelítőleg tizenegy méter magasságig középkori eredetű, az övpárkányon felüli hangablakos részt az elmúlt század második felében építették.

A bejárat mind a külvilág, mind az udvar felé egykor csúcsíves záródású volt, a kapualjat dongaboltozat fedi.

Szintén Gyöngyösi közléséből tudjuk meg, hogy a két csúcsíves ajtónyílást később, védelmi meggondolásból négyszögűre szűkítették, az ajtók lezárását biztosító tológerenda számára pedig lyukakat hagytak a falban.

A külvilág felé nyíló ajtó nyolc centiméter vastag, csapokkal összeerősített tölgyfadeszkából készült, felül vasbilincsben, alul csapon fordul.

Az egymás mellé illesztett deszkákat heveder köti össze. Külsejét vízszintesen elhelyezett vaspántok erősítik.

Az udvar felé nyíló belső ajtó fenyőfából készült és újabb keletű, de a tológerenda helye a falban azt bizonyítja, hogy egykor ezt a nyílást is egy erősebb ajtóval zárhatták el.

A különleges csatorna, melyből az ellenségre forró vizet lehetett zúdítani

A belső ajtó szemöldökfája fölött, az egykori csúcsív alatt, tehát az említett utólagos szűkítés falazatában egy 30×30 centiméteres keresztmetszetű, négy tölgyfadeszkából álló csatorna vezet a kapualjba.

Ezen keresztül – szükség esetén – a külső kaput betörő és a kapualjba hatolt ellenségre forró vizet lehetett zúdítani.

Az egykori kaputoronynak három védelmi emelete volt, az első emeletre az udvar felől egy tornácos falépcső vezet, innen tovább létrák segítségével lehet a felső szintekre jutni.

A torony mindenik emeletén északkelet, délkelet és délnyugati irányba egy-egy keskeny-magas lőrés néz, csupán az udvar felé nem nyílik egyetlen lőrés sem.

A rések befelé szélesedő fülkéi mind egyenes záródásúak, a fölöttük lévő falazat súlyát egymás mellé fektetett szemöldökgerendák fogják fel.

Legmagasabbak az első emelet rései, melyek nyílásmérete 140 x 20 centiméter, a második és a harmadik emelet résméretei már 100 x 20 centiméterre csökkennek.

Figyelmet érdemel egy félköríves mélyedés is

A torony külvilág felé néző homlokzatán az is megfigyelhető, hogy a rések alsó részét utólag kissé kitágították, hogy a tűzfegyverek használatára is alkalmassá tegyék az eredetileg íjjal vagy számszeríjjal harcoló védők számára készült lőréseket.

Figyelmet érdemel a középkori rész harmadik és legfelső emeletén az északkeleti és a vele szemben lévő délnyugati fal belső felén látható félköríves mélyedés, mely meglehet, hogy egy korábbi, a tornyot lezáró északkeleti-délnyugati tájolású félköríves dongaboltozat maradványa.

Fölötte három szintre tagolt, téglából épült későbbi magasítás következik, csúcsíves hangablakokkal. A tornyot tört vonalú bádogsisak borítja.

Megemlítendők azok a keskeny rések is, amelyek a védőtorony falazatában találhatók

A toronytól a délkeleti sarok védőtornyáig tartó rövid falszakaszon – nyilván a bejárat védelmére –, mellmagasságban két lappancsos lőrés nyílik.

A délkeleti sarkon található a legkisebb méretű háromszintes védőtorony, amelynek földszintjén a bejárat irányába dupla lappancsos lőrés található.

Ez a közös belső fülkével ellátott nyílás a torony alatti bejárat fokozott védelmét szolgálta.

A délkeleti saroktorony földszintjén és első emeletén szintén lappancsos lőrések találhatók, felső emeletének falait pedig többnyire fordított kulcslyuk alakúak törik át.

Még meg kell említeni azokat a keskeny, négyzetkeresztmetszetű réseket is, amelyek a védőtorony alsó két szintjének falazatában találhatók.

Ezek aligha nevezhetők lőréseknek, mivel annyira szűkek, hogy a lőfegyverek használatára, a velük való célzásra nem alkalmasak.

Hasonló nyílásokat, amelyek főként a lőporfüst mielőbbi távozását szolgálták, a XVI-XVII. századi zárt védőtornyokban gyakran találhatunk.

(befejező rész a következő lapszámunkban)

* A rendelkezésünkre bocsá­tott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza mű­építész, műemlékvédő szakmér­nöknek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, és gyűjtemé­nyéből küldte be a szerkesztő­ségünkbe. További képek: Magyari Hunor fotográfus.

Share Button
Ennyien olvasták: 2472

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.