Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Borús
Holnap
Borús
Eső
Szombat
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Vásárhelyi régi városházak: Régi Vármegyeháza (3.)

Nagy-Bodó Tibor március 19, 2015 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból)

Emlékeztető: a Bolyai Farkas Elméleti Líceum bejáratával szemben lévő saroktelken áll Marosszék háza, melyet ma Régi Vármegyeháza néven is ismernek, miután a vármegye új székháza 1941-ben elkészült. A Gecse Dániel (mai: Bolyai) utca 5. szám alatt álló egykori Vármegyeház „A Szék Háza”, illetve a „A Szolgabíró Háza” néven is ismeretes, mivel eredetileg Marosszék székhelye volt. 1864-ben a város nagy jelentőségű eseménynek adott helyet ebben az épületben. Ezen a héten – befejezésül – még ezekről a ma még létező- és nem létező épületekről írunk.

varmegyems1

Fodor István a Marosszéki Füzetekben tesz említést arról, hogy 1754-től a vendégszeretetből befogadott Királyi Tábla miatt hat évig ház nélkül maradtak Marosszék rendjei, amiért azok 1759. szeptember 31-én panasszal fordultak a Főkormányszékhez, hogy saját házukat visszaszerezzék.
A Marosszék Krónikájában 1802. március 15-én ezt olvasni:
„… a szélvész miatt elromladozott Székház alkotmányának rendes reparatiojára a Felsőbbségtől aplacidált summa elég nem lévén, arra kinevezendő biztosok által kiki a Nemes Szék tagjai közül, maga házánál segedelem végett találtassék meg; a havasi jövedelem ide forditassék, mi végre Dézsi Gábor számadásra szorittassék…”.
A Székház javítására, valamint kibővítésére indított gyűjtés lassan folyhatott, mert csak 1814-ben említi a jegyzőkönyv, hogy:
„… a Székház elkészülvén, az Ő Felsége képe belé tétetése aránt gondoskodtak a Rendek…”.
Dr. Florián Csaba ír arról, hogy a fent említett jelentés dacára, az építkezés tovább folytatódhatott, mert az épület első szárnyának befejezése után a Székház szűknek bizonyul.
Erről tanúskodnak azok a jegyzőkönyvek is, melyek 1824. április huszonnegyedikén, 1838-ban és 1842-ben íródtak.
Ezekből többek között még azt is megtudtuk, hogy a börtönhelységek kibővítése céljából a szomszédos telkek felől érdeklődnek:
„1838-ban: A fogházak javítása határoztatik az Udvar rendelésére…”.
„1842-ben: A Főkormányszék, a szék tömlöce tágosítására a reformata oskolától megvásárolni intézett telekért kivántató 1900 rhénes forintokat pengőben a hazai pénztárból kifizettetni megrendelte, a fels. Udvar helyben hagyásával…”.

A régi városházak

varmegyems2

A tornyos városháza építése előtt a Városi Tanács Magisztrátusa, élen a főbíróval, a célnak megfelelő tanácsházat tartott fenn, ahol a hivatalos ügyek intézését végezte, tanácskozásait tartotta és levéltárát őrizte.

varmegyems3
1649. január elsején kelt városi szabályrendelet értelmében elhatároztatott: „… ezután a Biró a tanácsot ne a maga házához, hanem maga pénzüken (épített) Városházához hivassa és ott légyen minden belső és titkos dolognak igazgatása…”.
Tanácsi jegyzőkönyv szerint Marosvásárhely első tanácsháza a vár területén állt mindaddig, míg az oda betelepedett osztrák katonaság a vár udvarán lévő kis lakóházakat és a tanácsházat lebontatta.

Vásárhely első főépületének „tsengettyűje”

Keresztes Gyula a Marosvásárhely régi épületei című könyvében említi meg, hogy a Nagypiac sarkán a Kispiac-köz második számú háza egyemeletes elrendezésű és hátranyíló épületszárnyával együtt 1741-től tanácsházként szolgált.
A manzárdtetős épület szerkezeti megoldása és a tér felöli homlokzatának kialakítása a barokk jegyében készült.
Mint a város első főépülete „tsengettyűvel” volt ellátva, mellyel tűzeseteket jeleztek, de megszólaltatták akkor is, mikor a halálraítéltet utolsó útjára vitték.
Ebben az épületben később a Friedrich család vendégfogadója működött, ahol társas összejöveteleket és bálokat is tartottak.

Egy gyűlés emléke

1864-ben a város nagy jelentőségű eseménynek adott helyet ebben az épületben. A vendégfogadó termeiben országos gyűlést tartottak, mint azt az egyik emeleti teremben – ma női fodrászat – falán lévő szürke márványtábla tudósítja:
„…a magyar orvosok és természetvizsgálók 1864. aug. 24 – szept. 2-ig Maros-Vásárhelytt tartott X. Nagygyűlése emlékére. Elnök: idősb. Teleki Domokos, alelnök Szabó József pesti egyetemi tanár. A tagok összes száma 491.”
A gyűlés emlékére szépen mintázott emlékérmet is készítettek, melynek előlapján a város címere díszes keretbe van foglalva és „Marosvásárhely Sz. Kir. Város” körfelirat olvasható. A hátlapon pedig:
„A magyar orvosok és természetvizsgálók X. Gyűlésének 1864”.
A női fodrászszalon másik falán egy fekete márványtábla a város történetének egy szomorú eseményét örökíti:
„Marosvásárhely Sz. Kir. / városban 1876 ápr. 12-én nagy tűzvész dühöngött, a kár 661708 frt. Segélyadomány 18755 frt”.

A városházában működő  „Czukhaus”, az „áruló boltok” és a „kő mészárszék”

varmegyems4
Szintén Keresztes Gyula említi meg azt a tényt, hogy 1770-ben a kor ízlésének megfelelően a Tanács a Nagypiactér közepére, a később épített Apolló épület vonalába építtette a szabadon álló „kőboltozatra” a városházát.
Annak nagyságát a Mikolai Tóth István rajza után készített metszet alapján lehet megítélni.
A boltívekre épített egyemeletes épület földszintjén a rabok számára fogda, mint nevezték „Czukhaus” is készült, továbbá a porkoláb börtönőr részére egy szoba.
De építettek a földszinten „áruló boltokat”, a céheknek áruszínt és két húsárusító „kő mészárszéket” is.
Ezt a nagyon megviselt épületet 1848-ban az osztrák hadsereg generálisa, Gedeon József rombolta le, és törmelékanyagával töltötték fel a gidres-gödrös teret.

A jellegzetes forma

varmegyems5

A következő években ideiglenesen a Görög-házban – pár héttel ezelőtt már írtunk erről az épületről; ez a mai Hadsereg Háza – működött a tanács, mindaddig, amíg 1856-ban a Nagypiac keleti oldalán, a Kispiac-köz betorkolási helyén felépült az új neogótikus egyemeletes tanácsház, melyhez kapcsolták a köz bal oldalán álló ötvennyolcas számú egyemeletes épületet, valamint a köz jobboldalán álló, a már előbb ismertetett fodrászszalon egyemeletes épületét.
Keresztes leírása szerint a szimmetrikus neogótikus épület középtengelyben magas csúcsíves, boltozatos átjárás biztosította a kapcsolatot a két piactér között.
Az emeleti mérműves díszítésű, csúcsíves ablakok és a főpárkány fölötti fialékkal gazdagított attikafal jellegzetes formát adott a tanácsháznak.
Sajnos a szép, neogótikus homlokzatú épületet, miután a tornyos városháza elkészült, 1908-ban lebontották és a Kispiacra bevezető utcatorkolatot szabaddá tették.
Befejezésül megemlítendő még, hogy az ötvennyolcas számú házat, miután a tanács átköltözött az új tornyos épületbe, a tanács eladta, és tulajdonosa után Csiszár háza néven említették.


Mai képek:Nagy-Bodó Szilárd
A régi képkért köszönet Madaras Józsefnek

Share Button
Ennyien olvasták: 966

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.