Központ
2017. április 25. kedd, Márk
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Zörgessetek és megnyittatik néktek

Nagy-Bodó Tibor március 3, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Rigmányi Arnold koronkai református lelkipásztor lelkész családban nőtt fel, édesapja is egyházi vezető volt, aki ma már nyugdíjas. Egész gyermekkora az egyházban és a gyülekezetben zajlott. Rigmányi Arnold 2008 szeptemberétől szolgál a koronkai református gyülekezetben, amelyhez hozzátartozik a székelyboósi leányegyházközség is. Amikor a gyerekkoráról beszél, mindig a Nagy Szamos menti Várkudu és az ottani egykori parókia jut eszébe, az ottani élmények, vallás- és kátéórák, az emberek…

– Tiszteletes úr, miért választotta a lelkészi hivatást?
– Könnyű erre a kérdésre válaszolni, hiszen lelkészcsaládban nőttem fel, édesapám is lelkipásztor. Ma már nyugdíjas. Amikor a gyerekkoromról beszélek, akkor mindig a várkudui parókia jut eszembe, az ottani élmények, vallásórák, kátéórák, az ottani emberek. Az, ahogyan egy egész falu népe szinte bármilyen gondjával a papi lakra jött, a lelkipásztort kereste, és tőle kért segítséget. Tetszett már gyermekként is az, amikor láttam, hogy a presbiterek, az idősebb bölcs emberek édesapám köré összegyűlnek, és olyan jó kedvvel, szolgálatkészen vannak jelen az egyház, a gyülekezet ügyeiben. Meg sem fordult a fejemben és a szívemben az, hogy nekem valami mást kellene csinálnom, mint amit édesapámtól láttam. Ez az érzés még inkább megerősödött bennem akkor, amikor a kilencvenes évek elején, Kolozsváron újraindult a Református Kollégium. Tizenegyedik osztályos diákként kerültem oda. A kolozsvári kollégiumi nevelés, az ottani hangulat, a Bibliának az egyre jobban való megismerése, és az akkori lelkésztanáraimnak a példája, az üzenete megerősítették bennem azt az érzést, hogy ott fogom megtalálni a helyem a lelkészi szolgálatban. Így irányultam aztán érettségi után a teológiai tanulmányok felé. 1998-ban végeztem Kolozsváron a Protestáns Teológiai Fakultás református karán, és ugyanabban az évben a marosvásárhelyi kistemplomban kezdtem el a lelkipásztori pályát segédlelkészként.

– Mikor és hogyan került a szóban forgó községbe?
– 2008 szeptemberétől szolgálok a koronkai református gyülekezetben, amelyhez hozzátartozik a székelyboósi leányegyházközség is. A gyülekezet akkori gondnoka és presbitériuma hívott meg Koronkába a maroscsapói gyülekezetből, ahol addig szolgáltam kilenc éven át, azóta családommal együtt itt élünk, ennek a közösségnek a tagjai vagyunk.

– Koronka területe ősidők óta lakott. Hol és mikor kezdődik a település története?
– Orbán Balázs helytörténeti kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy a helység nevével először 1332-ben találkozunk, amely mint önálló egyházközség van megemlítve Korunka néven. János Zsigmond idejében Koronka a Mihályfi Tamás birtoka volt, a Mihályfi család bukása után Kovácsoczy Farkas birtokába megy át, utána pedig a Toldalaghi család kezébe jut. A Toldalaghi grófi családnak a történelmE évszázadokon át összefonódott az egyházközség történetével, hiszen háromszáz éven keresztül áldozatkész, buzgó patrónusai voltak a református gyülekezetnek.

– Mit kell tudni a település református templomáról?
– A református templom a Toldalaghi kastély háta mögött fekszik egy magaslaton. A templom építése ugyancsak a Toldalaghi család nevéhez fűződik. Az egyházközség történetében olvashatjuk, hogy gróf Toldalaghi László és Pál már 1757 előtt beadták az ún. „instantiat”, a kezdeményezést, hogy a romba dőlt templomuk helyett új templomot építhessenek toronnyal együtt. A templomépítési engedélyt azonban csak 1769-ben kapják meg, amikor a feljegyzések szerint Mária Terézia kegyelmesen megengedte, hogy kőből templomot és egy tornyocskát építsenek. Az 1769-ben megkapott építési engedély ellenére mégsem kezdődik el a templomépítés, hiszen az egyházközség történetének leírásában, a Historia Domusban arról olvashatunk, hogy abban az időben papi lakot kellett építeni, ami meg is történik. A templomépítési munkálatok 1790-ben kezdődtek el a toronnyal, és 1802-re lett készen a teljes templom. A leírások szerint 1793-ra a torony már felépült, és még ugyanabban az esztendőben órát is helyeztek a templomtoronyba, amely 1928-ig meg is volt, valószínűleg működött is, de aztán az 1928-ban történt renoválás során ez a toronyóra a feljegyzések szerint teljesen megsemmisült. Az egyházközségi történetírás anyagaiból az is kiderül, hogy a jelenlegi templom helyén volt egy régi templom, amelyről azt a leírást kapjuk, hogy magas védőfalakkal volt körülvéve. A dokumentumokban az is megjelenik, hogy a templomépítési munkálatok során egy régi ún. altemplomra is rábukkantak, amit minden különösebb vizsgálódás nélkül földdel betömtek.

Tehát a régi templomnak a helyére és annak anyagából 1802-re épült fel az új, ami a régihez képest, nagyobbra lett építve.

– Az istenháza értékei: az úrasztala, a szószék és az orgona…
– Igen, mindezek értékes műkincsei a templomunknak. Az 1802-ben elkészült, felépült új templomba gróf Toldalaghi Lászlóné, Korda Anna férje emlékére gyönyörű szép művészi kivitelezésű szószéket és úrasztalát készíttetett szürkés-zöldes színű márványból, amelyek mai napig is betöltik rendeltetésüket. A márványból faragott szószéknek gróf Toldalaghi Lászlóné, Korda Anna által való adományozásáról egy, a templom falába beépített márványtábla tanúskodik, amin a következő felírat található: „Isten dicsőségére ezen prédikáló széket csináltatta árva Gr Korda Anna, Gr Toldalaghi László úr özvegye, a koronkai templomba 1806-ban.” . Az templomunkban lévő és mai napig jól működő mechanikus orgonáról nincsenek pontos adataink. Az egyházközség Historia Domusában viszont arról szerezhetünk tudomást, hogy az orgona felállításának az évét 1790-re datálják, ugyanis egyházközségi számadásokban akkor kerül említésre először. Az írásos adatok szerint az orgonát 1854-ben teljesen újjáépítették, és még abban az esztendőben fel is szentelték. Említésre méltó ugyanakkor a műemlékértékkel bíró 1710-ben készült templom kapu is, amit latin nyelvű feliratos szövege szerint ugyancsak a Toldalaghi család készíttetett. A kapu latin nyelvű feliratában pedig egy bibliai Ige is olvasható: „Pulsate et aperie tur vobis.” azaz „Zörgessetek és megnyittatik néktek”.

– Mit tudunk a templom harangjairól?
– A templom tornyában két harang található. Egyik 1537-ből való, és a következő latin nyelvű felírat található rajta: „Salve crux sancta mundis gloria” azaz:
„Üdvözlégy Szent Kereszt egész világ dicsősége”. Hasonlóan régi volt a második harang is, amely elhasadván, 1857-ben újraöntetett. Ezen is latin nyelvű felirat volt, amit egy egyházközségi jegyzőkönyvben olvashatunk: „O Rex glorie veni cum pace.”, vagyis: „Dicsőség királya jöjj el békességgel.”. Ezt az újraöntött harangot az első világháborúban hadi célokra „elrekvirálták”, azaz hatóságilag lefoglalták.

A ma meglévő második harangot 1920-ban Pécsi Ferenc és neje, Balázs Eszter akkori egyházgondnok és felesége ajándékozták. Volt még egy kisebb harang is, amit gróf Toldalaghi József öntetett 1800-ban, de ezt 1848-ban odaadták Gábor Áronnak, hogy ágyút öntsön belőle a magyar szabadság megvédésére.

A templom harangjainak az érdekessége, hogy a méretében nagyobbik harangnak magasabb a hangja, mint a kicsinek. Ennek oka az, hogy a kisharang fala vastagabb, ezért mélyebb a hangja.

– A legrégebbi sírok is érdekelnek, és az is, hogy a hírességek közül kik vannak ide eltemetve…
– Bíró József művészettörténész Erdélyi kastélyok című munkájában írja, hogy a Toldalaghiak egykori kriptája, melyet a hegyoldalba építettek, földcsuszamlás következtében tönkrement, és helyette 1806-ban építettek újat. Kiemelten fontos tudni, hogy a Toldalaghiak egykori kriptájára véletlenül bukkantak rá. A föld színe alatti kripta falán lévő emléktábla szövege szerint ott nyugszik többek között Toldalaghi Mihály, akit 1748-ban helyeztek örök nyugalomra, mellette felesége, tancsi Földvári Erzsébet (1697-1748), valamint Toldalaghi László (1746-1779) és felesége gróf Was Kata szarkofágja 1779-ből. A megbontott földalatti kripta sírköveit, a márványtáblákat és a szarkofág latin és magyar feliratait Spielmann Mihály történész jegyezte le és közölte teljes terjedelmükben, aki a síremlékek díszítéseit valamint a színes márványtáblákat a késői reneszánsz emlékeinek véli. Koronka határában található ugyanakkor, a Toldalaghi kastélytól nem messze Nagy Ertsei, Gróf Toldalaghi József sírhelye, síremléke is, aki 1899-1943 között élt.

– Befejezésül egy záró gondolat az itteni szolgálatáról…
– A koronkai gyülekezet sokkal nagyobb, mint amelyben Maroscsapón szolgáltam, így sokkal több az elfoglaltság, a feladat, a szolgálat is. De a mindennapok tapasztalata azt mutatja, hogy amikor nehezebb a munka, amikor több a feladat, akkor az Úr Isten a hozzá való erőt is, meg a munkatársakat is annak arányában rendeli ki és adj a mi számunkra. És hát az emberek irányából áradó szeretet, a gondnokcsalád és a presbitérium támogató és pozitív hozzáállása, valamint a gyülekezeti munkában való hűséges együttműködése mellett, nyilván, hogy ez a legcsodálatosabb megtapasztalás, hogy az a Jézus Krisztus, aki bennünket méltatlan embereket elhív és elküld a szolgálatra, ad elégséges erőt, kitartást is. Az esetleges csüggedésekben, a nehezebb helyzetekben Igéje által megbátorít, megerősít, és rendel mellénk olyan munkatársakat, akikkel a szolgálatot áldással és örömmel végezhetjük anyaszentegyházunk, nemzetünk javára és az Isten dicsőségére.


* A képekért köszönet Orbán Pálnak és Rigmányi Zsombornak

 

Share Button
Ennyien olvasták: 729

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.