Tilos a székelyekre vonatkozó jelszavak használata az élelmiszerek feliratozásában, legalábbis a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője, Mircea Diacon szerint, akinek utasítására felszólítottak (és meg is bírságoltak) egy székelyudvarhelyi céget, hogy távolítsa el vagy cserélje ki az egyes húskészítményeinek címkéjén található „Gust Secuiesc” megnevezést. Ama kérdésre, hogy pontosan mi kifogásolható a jelmondatban, a főfogyasztóvédő íznáci kifejtette: „minden ostobaságot” nem lehet feltüntetni az élelmiszereken, a feliratozásra vonatkozó kormányhatározat előírja, hogy mit tartalmazhat a címke, és meglátása szerint a „Gust Secuiesc” nem a termék összetevőire vonatkozik. Hozzátette: nem léteznek „székely ízek”, egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet, majd, amikor arról faggatták, hogy marketingjelleggel, a termék népszerűsítésére sem használható-e a székelyekre utaló megnevezés, imígyen szóla: „Manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely WC vagy székely temető is. Élelmiszereken nem helyénvaló a székelyekre vonatkozó hivatkozás használata”.
Nos, a fenti aroma-p(r)osztulátumból kiindulva: ha nem léteznek székely, székelyes ízek, akkor ugyanúgy nem léteznek sem magyaros, sem németes, sem romános, sem másmilyen ízek! Akkor üstöllést tüntessék el a boltok polcairól a cigánysonkát (muşchi ţigănesc) és a szász szalámit (salam săsesc) is, hiszen ezen infók se a termék összetevőire vonatkoznak (bár lehet, hogy utóbbi majd elnöki kegyelemben részesül). Nem beszélve Petry-ék reklámszlogenéről – „A hagyomány új íze – Noul gust al tradiţiei” –, ami valóban aljas átverés: aki kóstolt már hagyományt, az tudja, hogy semmilyen íze nincs; ízetlenebb az, mint egy tetszőleges Saskabaré-tréfa. A Mega Image szupermarket-lánc mind a 410 üzletét pedig tessenek szépen ledózerolni, mert évek óta a „Gusturi romăneşti” megnevezéssel promotálja a portékáit. Úgybizonydá!
Visszatérve Diacon mesterre: bizonyára nem egy nagy ínyenc, ha szerinte egy eledel csak édes, keserű vagy savanyú lehet; még a sóst is kihagyta, ami az általa felsoroltak mellett a negyedik alapíz. Az umamiról pedig még csak nem is hallott ezek szerint, ami az ún. „ötödik íz” – megtalálható, többek között, a paradicsomban, a spenótban, a marhahúsban, az osztrigában, illetve egyes sajt- és halfélékben. Honnét is hallhatott volna csórikám, aki vélhetően marmaládén, kozmás mömöligán és borslén nőtt ilyen szép nagyra ott, ahonnan aztán ide teleportálták nekünk, az ásáziszul Székelyföldre? Édes, keserű, savanyú – Mircsukának ennyi jutott a gasztronómiai örömökből.
De a legérdekesebb – pszichológiai szempontból – az, hogy székely vécét és székely temetőt vizionál az istenadta! Mert nyilván nem véletlen az asszociáció: a székelyekről a vécé ugrik be neki, illetve annak tartalma, valamint a temető, ami arra enged következtetni, hogy legszívesebben fapizsamában látná őket, tíz arasszal a föld alatt. Ha nem így lenne, példálózhatott volna bármi mással (székely bank, székely uszoda, székely… akármi), nem pont budival meg sírkerttel.
Időközben a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is állást foglalt az ügyben: „Véleményünk szerint minden kereskedő érdeke az, hogy megfelelő promotálási módszereket találjon termékei ismertté tételéhez. Ahogyan egyesek a „román íz” (gust romanesc) megjegyzést használják, ugyanúgy a székelyföldi kereskedők is büszkélkedhetnek a hagyományos székely ízekkel. Régió szerinti brandingről van szó, amelyet a világon mindenhol használnak” – írják a közleményben. Kiemelik, hogy mivel a megnevezés nem félrevezető, a fogyasztóvédelemnek nem kellene beavatkoznia egy cég marketingfolyamatába.
Nem bizony, Diacon elvtárs, nem bizony!
(Lapzárta előtti hír: a Kovászna megyei fogyasztóvédelem visszakozott a „székely ízek” termékfelirat miatt kiszabott bírság ügyében; az intézmény vezetői belátták, hogy elsősorban a lejárt szavatosságú termékek miatt kell büntetniük. Ugyanakkor, az intézményvezető elismerte: nincs olyan törvény vagy szabályozás, amely tiltaná a „székely ízeket”. De, mivel ezek után is úgy véli: „nem tudható, milyen a székely íz, hiszen az ételek édesek, keserűek vagy savanyúak lehetnek”, a fentebb leírtak ettől függetlenül érvényesek. Sőt, fokozottan érvényesek!)
