Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Derült
Ma
Derült
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Jórészt felhős
Csütörtök
Jórészt felhős

A magyar-magyar versenyről

Központ október 2, 2014 Vélemény

MORGÓ

A magyar-magyar versenyről

Hivatalosnak tekinthető az államelnök-jelöltek tizennégy fős mezőnye, amelynek – legalábbis a mi szemszögünkből tekintve – legfőbb újdonsága, hogy először indulhat két erdélyi magyar a voksokért. Igaz, magát a végső célt, azaz Románia elnöki tisztségét tekintve teljesen fölöslegesen. Dehát ezzel minden erdélyi magyar választópolgár tisztában van, aki elmegy a szavazóhelyiségekig.

A magyar részvételnek, pontosabban fogalmazva az RMDSZ részvételének, az önigazoláson túl, eddig mindig valamiféle aktuálpolitikai célja is volt. Hogy aztán a második fordulóban nem mindig úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt az RMDSZ vezetői a hatalommal való alkupozícióik erősítése érdekében elvárták volna, már más lapra tartozik. Nem szólva arról, hogy a kampány idején biztosított médiaszereplési lehetőségek kiváló alkalmat jelenthettek (volna) az erdélyi magyarság legfőbb politikai céljainak a román többséggel való megismertetésére. Annak, hogy a román lakosság, beleértve a politikumot is, egyáltalán nem kíváncsi a magyar álláspontra, hogy visszakézből elutasít minden jogkövetelést, avagy pusztán jámbor javító szándékot, annak mélyebb történelmi-politikai okai vannak.

Közismert, az RMDSZ 1996 óta minden egyes államelnök-választásra saját jelöltet állított. Amiként az is, hogy 1996 és 2009 között a jelöltjére leadott szavazatok száma megfeleződött, legutóbb alig többen, mint 380 ezren voksoltak Kelemen Hunorra. Ha folytatódik a trend, idén megközelítőleg 50 ezerrel kevesebb voksra számíthat. Bonyolítja a helyzetet, hogy már vetélytársa is lesz az EMNP-s Szilágyi Zsolt személyében.

Számtalanszor leírtuk, hogy az erdélyi magyar politikai erők az autonómiához való viszonyulás mentén oszthatók két részre: kurucokra és labancokra; radikálisokra és mérsékeltekre; az elvi és kijárásos politizálás híveire; autonomistákra és kollaboránsokra. Az is egyértelmű volt – talán még mindig az –, hogy az RMDSZ mely oldalhoz tartozik. Annak alapján, hogy a romániai gengszterváltás utáni huszonötödik esztendőben jutott odáig, hogy megírja, összefércelje autonómiastatútumát, gondolom, ki-ki maga eldöntheti.

Nem kétséges, az RMDSZ az autonomista tábor rovására próbálja szélesíteni híveinek körét, meggátolni szavazótáborának további lemorzsolódását. Ebbéli igyekezetében támogatja őt az MPP, különösen annak elnöke, viszont élesen szembekerült az SZNT-vel, amelynek autonómiastatútumát megkerülte, figyelmen kívül hagyta, amikor sajátját „kidolgozta”.

A választók szempontjából a legfőbb eldöntendő kérdés: hitelt adnak-e az RMDSZ hirtelen színeváltozásának? Illetve bedőlnek-e annak a későbbiekben sorra kerülő szerecsenmosdatási kísérletnek, amellyel a 2009-esnél is gyengébb választási eredményt próbálják majd megmagyarázni?

Az EMNP máris a vállalkozás erkölcsi győztesének látszik. Már az is jelentős fegyvertény, hogy sikerült összegyűjteniük az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást. Ha november 2-án fele annyian szavaznak majd Szilágyi Zsoltra, mint amennyien aláírtak neki, akkor az azt jelentheti, hogy a magyar voksok negyedét-harmadát megszerezte, ami által a Néppárt megkerülhetetlen erővé vált az erdélyi magyar politikai porondon.

Ha csak ennyi haszna lesz a néppárti jelölt indulásának, már az is megérte. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy választási kampány alkalmas arra, hogy a magyar autonómiaigény iránt nyíltabbá, fogékonyabbá tegye a román társadalmat.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 277

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.