Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

A média hatalma

Központ február 14, 2013 Vélemény

tiborA média hatalma

Nem tudom mi okból, de január óta állandóan a kilencvenes évek eleje jut eszembe. Akkoriban ugyanis kígyóztak a sorok az újságos standok előtt.A választék hatalmas volt, és mi tagadás, mindent megvettünk. Annyira ki voltunk éhezve az olvasásra, hogy még olyan újságot is a hónunk alá csaptunk, ami talán nem is igazán érdekelt. Az írott sajtó mellett mondhatni szinte egymásutániságban jelentek meg a tévéadók. Kialakult a médiában a versengés, és mindenki kénye-kedve szerint dönthetett arról, hogy mihez nyúl: újságot olvas, rádiót hallgat, avagy a televízió távirányítóját nyomkodja.

Ahogy az szokott lenni, mindennek megvan az aranykora – s mint az egykori római birodalomnak – majd a bukása is.

Nagy értelmét nem látom annak, hogy felsoroljam, megnevezzem azokat az újságokat, melyek egykori léte már a múltat erősítik. Ma is lapok jelennek meg, és sokszor lapok tűnnek el.

Élő példa erre a székelyudvarhelyi Székely Újság. Pár nappal ezelőtt a megnevezett lap felelős szerkesztője, Balázs Árpád az alábbi körlevelet juttatta el hozzánk:

Kedves Barátaim!

Úgy néz ki, ennyi volt. Az  egyetlen székelyföldi magyar nyelvű ellenzéki heti lap tizedik évfolyamához érve, megfeneklett. Nagyon pontosan fogalmazva, elfogyott a pénz. A támogatási vályúból valahogy mindig kiestünk. Ilyen a világ. Mindig azok kaptak, de mindig. Mindenkinek köszönöm az együttműködését. Azért még figyeljünk egymásra. Barátsággal ölelek mindenkit: Árpi.

Persze, a fenti sorok nemcsak a Barátokhoz, munkatársakhoz szólnak, hanem az olvasókhoz is.

Figyeljünk tehát jobban egymásra! És ha ez sikerül, úgy biztos vagyok abban, hogy e figyeléssel, de inkább törődéssel valamelyest pótolni tudjuk azt az űrt, amelyet egy-egy lap megszűnése hagy maga után.

Ne feledjük azonban, hogy nem szóltunk még a kereskedelmi rádiókról. Azokról, amelyek már nincsenek. Mindegyikük megvívta saját harcát a frekvenciákért, próbálta fenntartani magát. Esetekben sikerült – és ebben a mezőnyben is fellelhető a valóság -, sokszor pedig nem.

Szóltunk tehát az írott sajtóról, a kereskedelmi rádiók­ról. De mi van a televíziózással. Ezen a területen is megvannak a harcok. Végülis…, miért ne lenne??! Beszéljünk hagyományos újságírásról, rádiózásról, tévézésről, a valóság röviden az, hogy nem mindig az szűnik meg, amelyik kellene. Lásd például az imént említett Székely Újságot, az egykori Észbontót vagy a Falvak Népét, Ifjúmunkást, Új Sportot – és még sorolhatnánk tovább és tovább.

Összegezve: lapok születnek, rádiók hallatnak magukról, és élnek, amíg tudnak. A kérdés csak az, hogy melyikük hogyan és mit nyújt, tudósít mindannyiunknak. Persze, mint mindenhol a pénz az, ami igazán irányít.

Ez olykor félrelöki az objektivitást, és a médiában olyan elferdítések, hazugságok és valótlanságok kapnak helyet, melyek semmiképpen sem kerülhetnének újságok hasábjaira, képernyőkre vagy az éterbe (a manipulációra helyszűke miatt nem térek ki).

Bezárólag, olyan esetek is vannak, amikor egyesek (olvasd mellékelt cikkünket) a média hatalmával próbálják védeni és megvédeni magukat. Legyen ez rádió, vagy akár televízió.

Mi tagadás, azért néha örvendünk, ha valamit nem hallunk, vagy nem látunk a szemünk előtt…


Share Button
Ennyien olvasták: 240

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.