MORGÓ
A skót példa
Az elhúzódó, egyelőre megoldhatatlannak látszó ukrán válság, valamint a skót és katalán függetlenedési kísérletek új perspektívát nyithatnak, sőt kedvező hátszelet biztosíthatnak a székelyföldi autonómia-küzdelem számára is. Jól tudjuk, az EU-ban nincsenek általánosan érvényes rendelkezések a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, ennek ellenére ajánlatos nyitott szemmel és elmével figyelni az eseményeket, mert a helyzet rendkívül képlékeny, ebből következően gyökeresen változhat.
Az oroszok például, tapasztalván Kijev mereven elutasító magatartását, most már nem a nyugati szomszéd szövetségi állammá történő átalakítását követelik, amely szélesebb körű autonómiát biztosítana a többségében orosz ajkú, dél-kelet ukrajnai régióknak, hanem Putyin vasárnapi tévéinterjúja szerint egy új állam létrehozásának szükségességén gondolkodnak. Ami, tekintve az ukrán államvezetés önpusztító magatartását, úgy tűnik, kizárólag Moszkva akaratán múlik. A Krím annektálásakor is kizárólag az orosz akarat számított, amiként Koszovó függetlenedése esetében az Egyesült Államoké. Mi ez, ha nem újabb bizonyítéka annak, hogy hasonló helyzetekben mit sem számít a nemzetközi jog, annál inkább a nagyhatalmi érdek. Az orosz-ukrán, az eurázsiai-euroatlanti konfliktus kimenetelét is a pillanatnyi erőviszonyok határozzák meg, azok pedig ez idő szerint egyértelműen az oroszoknak kedveznek.
Alig néhány nap múlva, szeptember 18-án tartják a népszavazást Skócia függetlenségéről. A november 9-re tervezett katalóniai referendumról a spanyol kormány ugyan kimondta, hogy törvénytelen, ezért szerintük nem tartható meg, de azért várjuk ki a végét. Az európai önállósodási törekvések későbbi alakulását illetően sok minden függ a skótok döntésétől, attól, hogy a függetlenséget vagy a brit királysághoz való tartozást választják-e? Amint az várható volt, London minden érvet bevet az unió fenntartása érdekében, nem őrizkedve a fenyegetéstől sem. Legutóbb a közkedvelt pénznem, a font használatának betiltását helyezték kilátásba, ha az önálló Skócia mellett szavaznak. Mindenesetre, ha el is vetik az önállóságot, a skót autonómia marad, sőt akár további jogkörökkel is kiegészülhet.
Milyen tanulságokkal, követendő mintákkal szolgálhat a skót példa, valamint az említett események? Szögezzük le: a nyugat-európai autonómiák a közép-kelet európai térségben, esetünkben a Székelyföldön zajló eseményektől merőben eltérő történelmi-társadalmi körülmények között jöttek létre. Zömük elsősorban gazdasági okokból. Térségünkben más a helyzet, az első világháborút követően felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött utódállamokban a nemzeti türelmetlenség, kizárólagosság dühöngött a kommunista rendszerekben is, azok szenvedő felei pedig mindenütt a kisebbségbe szorult magyar nemzeti közösségek voltak, s maradtak a mai napig.
A jelenlegi helyzetben az erdélyi magyarság politikai képviseletének szerepét kisajátító RMDSZ nem kerülheti meg a kérdéssel való szembenézést. Különösen azt nem, hogy a román politikummal megismertesse a témát, s jelezze, eme igényünkről soha, semmilyen körülmények között nem mondunk le. A nagy kérdés: képes lesz-e, egyáltalán hajlandó lesz-e erre?
