Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

A választások valódi „tétje”

Központ november 25, 2016 Vélemény

A rendszerváltás óta eltelt mintegy 27 év alatt rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk politikai téren. Mármint mi, szavazópolgárok, akik négyévenként mindig „elfelejtjük” a rajtunk esett sérelmeket, a keserűséget, hogy ismét átvertek, ismét magunkra hagytak. Hogy még mindig ott vagyunk, ahol sok évvel ezelőtt, vagy még ott sem. Aztán félresöpörjük a tényeket, és derűlátást színlelve, optimista énünkre hallgatva ismét megmagyarázzuk magunknak, hogy most minden más lesz, és a mostani döntés elhozza a hőn áhított változásokat. Nem tudom, miért érzem úgy, mintha egy tét nélküli futballmérkőzést néznénk kényszeredetten, amelynek még a végeredményét is sejtjük. Ha pedig kiderül, hogy bundáztak, kutyául érezzük magunkat, pedig már régen tudjuk, kik azok, akik játszanak, és azt is, hogy milyen stílusban.

Már többször tapasztaltuk, hogy ilyenkor, kampányidőszakban egyszerre megnő az emberekkel szemben tanúsított empátia, ami ugye, hangzatos ígéreteket eredményez, és ilyenkor indul el az a bizonyos számháború, amivel könnyen meg lehet mozgatni az emberek fantáziáját. Nem mellékes, hogyan néz ki majd a minimálbér, és a nyugdíjemelés százalékos aránya is érdekli a szavazókat. A pártok ilyenkor valósággal túllicitálják egymást, kérdés az, hogy ki lesz, aki valóban betartja majd ígéretét, és ez milyen forrásból és milyen áron sikerül majd neki. A fiatalok elvándorlása szintén hangsúlyos téma, mint ahogy az is, hogy az iskolapadokból kilépő diákok elég nagy százaléka funkcionális analfabéta, és erről valójában nem ők tehetnek. Hogyan érik majd el a politikusok, hogy az ifjúság itthon boldoguljon és kapjon megfelelő képzést, és ne a munkanélküliek vagy (jobb esetben) a segédmunkások táborát növelje. Hogyan érik majd el, hogy a hozzávetőleg három millió külföldön tartózkodó állampolgár legalább egy része egyszer úgy döntsön, hogy visszatér az országba, és itt dolgozzon tovább? Mikor jutunk el oda, hogy a kis- és középvállalkozók vállát nyomó terheket csökkentik, és ezáltal a dolgozók is könnyebben béremeléshez juthatnak? Mert igaz ugyan, hogy statisztikailag a romániai átlagbér jelentősen növekedett az utolsó tíz-tizenkét évben (bruttó 495 eurót emlegetnek), a polgárok túlnyomó többsége bizony örülhet a 300-350 eurónak is. Ami az ország falun élő polgárait illeti, helyzetük szinte kilátástalan. Életszínvonaluk lényegesen alacsonyabb, megélhetésük nehezebb, mint a városiaké, esélyeik pedig nem sokat javultak az utóbbi években.

Az utóbbi hónapokban sokat vitáztak arról, hogy Románia számára mi lenne az előnyösebb: a technokratákból vagy a hivatásos politikusokból álló kormány? A technokraták esküsznek arra, hogy a statisztikában megjelenő éves 4%-os GDP-növekedés a szakértő kormány érdeme (bizonyára van benne valami!), ellenfeleik azonban szemfényvesztésként és kampányfogásként értékelik ezt, és minél hamarabb nyugdíjba szeretnék küldeni a kormányt, hogy aztán ők bebizonyíthassanak.  Hogy kinek van igaza, nehezen értelmezhető, egy dolog viszont biztos: ennek a vitának elsősorban az emberekről, a választópolgárokról kellene szólnia. Vagyis rólunk, azokról, akikről rendszerint megfeledkeznek. Hátha most az egyszer nem így tesznek! – mondanám, de már itt sem vagyok.

Azért mi csak reménykedjünk!

Demeter Attila

Share Button
Ennyien olvasták: 297

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.