Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

A válság kegyeltjei

Központ november 29, 2012 Vélemény

Ferenc ZsomborA válság kegyeltjei

Jól bevett szokássá vált, hogy a megszorító intézkedéseket bevezető hatalmi szervek a válsággal mentegetőznek. Ezzel magyarázza a kormány a fizetések és az állami juttatások csökkentését, a leépítéseket, valamint a beruházások hiányát, de szintén ezt hozzák fel ürügyként a magáncégeknél is, amikor elbocsátásokra vagy fizetésmegvonásra kerül sor. A lakosság nagyobb része, a hatékony sajtópropagandának köszönhetően, már kezd beletörődni, hogy a krízis mindannyiunk zsebében komoly veszteségeket okoz, és már fel sem tesszük magunkban a kérdést, hogy az általános gazdasági hanyatlás közepette, hogy tudnak egyesek mégis olyan számottevő nyereségre szert tenni.

 

Mielőtt a válság „túlélőit” elemeznénk, be kell látnunk, hogy voltak, vannak és lesznek áldozatai a rossz irányú makrogazdasági fordulatoknak. Ehhez képest, mindenki, aki a túlélési szint fölött tudta tartani a saját maga és a környezete költségvetését, elégedett lehet önmagával.

Visszatérve azokra a kiváltságos körökre, amelyeket nem csak megkímélt, hanem előre is lendített az utóbbi évek válsága, különböző eseteket figyelhetünk meg. Az egyik a monopolhelyzetben lévő lakossági-szolgáltató vállalatok kategóriája. Mivel nem tudunk lemondani a civilizációs igényeinkről, egyre több energiát fogyasztunk, egyre magasabb áron. Az állam „megszabadult” az altalajkincseitől, valamint a lakossági szolgáltatást nyújtó kulcsfontosságú vállalataitól, és emiatt ki vagyunk szolgáltatva azoknak a cégeknek, amelyek a mindennapjainkhoz nélkülözhetetlen villannyal, gázzal, vízzel, üzemanyaggal, távközlési szolgáltatással ellátnak minket. A legtöbb esetben az árak a csillagos égig érnek, és hiába van az „országunknak” óriási földgáz- és kőolaj-tartaléka, mi európai áron fizetünk meg értük. Válság ide vagy oda, a gáz- és a villanyvállalat, valamint a kőolajfinomítók és -forgalmazók óriási nyereséget termelnek maguknak évről évre, vagyis sokkal drágábban adják nekünk a „portékájukat”, mint azok előállítási ára.

Egy másik tipikus példa a gyógyszergyártók és -forgalmazók, valamint a magánkórházak tündöklése. Mindenki panaszkodik, hogy nincs pénz, a betegek pedig minden anyagi tartalékukat feláldozzák, és maguk fizetik ki azt, amit ingyen kellene a biztosító álljon. Így a pénz megmarad az államnak, a gyógyszergyártók és magánklinikák pénzhez jutnak (és megszabadulnak a biztosítói felügyelettől), a lakosság pedig leszegényedik. Az építkezésben is sok cég csődbe ment, de azok, amelyek állami megrendelésből élnek (számtalan ilyen cég működik helyi és országos viszonylatban is), javában virulnak és gyarapodnak. Mindig a hatalom – pártpolitikai színezetétől függetlenül – építi és javítja az úthálózatainkat, újítja fel a középületeinket. És itt van a vásárhelyi vegyipari kombinát, amelyik egy külön kategóriát képez. A gyár úgy keresi a kenyerét (pontosabban a dollármillióit), hogy egy város lakosságát szennyezi. A nyereségének elenyésző töredékéből pedig kifizeti a büntetést, és megy minden tovább a régiben, egyöntetű politikai támogatás mellett. Hol lehetne ezt máshol megtenni, mint Romániában?

Share Button
Ennyien olvasták: 220

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.