Központ
2018. július 16. hétfő, Valter

Akár a kocsmában   

Szentgyörgyi László február 8, 2018 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

A marosvásárhelyi önkormányzati képviselőtestület legutóbbi ülésén látványosan a bányászbéka hátsó fele alá ereszkedett a vitakultúra színvonala. Miután oda nem illő hozzászólással indult – hogy mi a fészkes fenét akart elérni a panasztevő azzal, hogy éppen ott és akkor tárta a nyilvánosság elé a nem tisztázott körülmények között esett múlt heti kávézói incidenst, amelyben egyelőre nem tudni, ki volt a tettes és ki az áldozat, az sehogy sem fér a fejembe -, kocsmai szóváltásba illő sértéssel folytatódott a „tanácskozás”.

Történt, hogy Magyary Előd, az RMDSZ-képviselőcsoport vezetője úriemberhez nem méltó módon próbálta hallgatásra bírni Györfi Júliát, a Szabad Emberek Pártjának (POL) képviselőjét. Hogy a doktor úr magánemberként miként gorombáskodik, sérteget, járatja le magát, az kifejezetten magánügy. Közéleti szereplőként viszont ugyanezt már nem teheti meg következmények nélkül. Mindenesetre a „fogd be a szádat!” felszólítás nem illik egy választott önkormányzati képviselőhöz, aki szavaiért, tetteiért az őt megválasztó szavazók felé nem csak felelősséggel és elszámolással tartozik, de egyben minősíti is azt. Kíváncsi lennék, hogyan vélekednek az esetről azok, akik 2016 nyarán az RMDSZ-re adták voksukat. S főleg: megtennék-e újra, ha emberünk neve is rajta van a jelöltlistán?

A hírek szerint Magyary kifejezte volna hajlandóságát a bocsánatkérésre. Bár ezzel párhuzamosan próbálta elbagatellizálni az ügyet. „Lehet, hogy pofátlanul hangzik, de a magyar nyelvben használatos a »fogd be a szád«. Lehet, hogy nem pont így kellett volna kifejeznem magam, de hirtelen ezt mondtam neki” – mondta. „Én csak arra intettem, vagy akartam inteni, hogy csillapodjon le. Nem is tudom, hogy fejezhettem volna ki szebben magam, hagyd abba, vagy ne szólj bele, ne beszélj rá, nem tudom, milyen elegánsabb kifejezést használhattam volna…” – mentegetőzött. Tetszik érteni, mit akart mondani Magyary? Röviden ezt: nem érzi ugyan, hogy hibázott volna, de egye fene, enged a felháborodottak óhajának, hajlandó bocsánatot kérni. Ez aztán a nagyvonalú hozzáállás!

A történet konklúziójaként mondjuk ki: ha az „elkövetőben” nem tudatosult, hogy hibázott, ha a megbánás nem őszinte, akkor a bocsánatkérés teljességgel fölösleges. Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 643

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.