Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Péntek
Borús

Anger management: Mitől megy fel a cukorkánk?

Központ április 27, 2012 Vélemény

Molnar TiborAnger management:
Mitől megy fel a cukorkánk?

● Amikor valaki egy társaságban ócska vicceket mesél vagy másokat utánoz, ráadásul bűn rosszul.

●  Amikor idős emberrel kell telefonon beszélnünk, mert a szájához szorítja a mobilt, így ő nem hallja, amit mi mondunk, mi meg nem értjük, amit ő mond.

● Amikor valaki felnagyítja a hibáinkat, törpíti az erényeinket és bagatellizálja az érdemeinket.

● Amikor olyanok arcoskodnak velünk, akik vizet se hozhatnának nekünk.

● Amikor kabaré-előadáson egy környékünkön ülő idióta hangosan megismétli az elhangzó poénokat.

● Amikor hótt éhesen beküldjük a levest a mikróba, és három perc múlva ugyanolyan hidegen vesszük ki, mert kifagyasztó fokozatra volt állítva.

● Amikor valaki beszéd közben kézzel mutatja az idézőjelet; legszívesebben tőből csavarnánk ki az ujjait, vagy pépesre vernénk moslékkeverő fával.

● Amikor valaki két hét Pesten/Csíkszeredában való tartózkodás után már pestiesen/székelyesen beszél.

● Amikor valaki idegen szavakat használ cizelláltságát fitogtatandó, természetesen helytelenül: vica versa, remineszcencia, ledegradál, fusztrált, adekvált stb.

● Amikor a kocsmában valaki odaugat az asztalunkhoz kérdezetlenül, vagy kér egy szál cigit, és még ki is akarja fizetni; egyetlen kivétel: Jócka.

● Amikor valamelyik balfácán vagy balfácántyúk tévedésből minket hív fel más helyett, és elnézést se kér, csak kinyomja.

● Amikor egész úton hazafelé viszket az ülepünk, és abban a pillanatban múlik el, ahogy belépünk a lakásba, és végre meg tudnánk vakarni.

● Amikor valaki roppant szellemesnek tartja magát, holott valójában olyan idióta, hogy még a szellemi hajléktalanszállóra is csak mínusz húsz fok alatt engednék be, s akkor is max a melegedőbe.

● Amikor valaki „alulról” néz le minket: „nem lehet mindenki olyan művelt…”.

● Amikor valaki bennfenteskedik: olyan színészeket, írókat, politikusokat említ becenevükön, akiket nem is ismer személyesen.

● Amikor valaki így köszön el tőlünk: „egy szép napot” vagy „minden jót”; igaz, néha mi is csináljuk – olyanokkal, akiket utálunk.

● Amikor valaki minden mondatot azzal kezd, hogy „szerintem”, és folyton a nevünkön szólít, amikor hozzánk beszél.

● Amikor a taxisofőr egész úton a blődségeivel traktál; kissé aljas, de az egyetlen hatékony védekezés, ha úgy teszünk, mintha telefonálnánk.

● Amikor valaki különbnek hiszi magát mindenkinél, aki az ő (torz) értékítélete szerint másodrangú élőlény: a cigányoknál, a parasztoknál, a melósoknál, a fogyatékosoknál stb.

● Amikor elkezdünk nézni egy jónak ígérkező filmet, majd a reklámoknál elkapcsolunk, s csak egy óra múlva jut eszünkbe visszakapcsolni.

● Amikor valaki úgy hazudik nekünk, hogy tudja, hogy mi is tudjuk, hogy hazudik, de még ez se zavarja.

●  Amikor valaki folyton valamilyen testi hibáján poénkodik (kövérség, alacsonyság, elálló fülek stb.), ezzel véve elejét annak, hogy mások tegyék ezt.

● Amikor karácsonyra, szülinapra stb. nemezelt bögrehuzatot, homemade ikebanát vagy valamilyen más giccs mütyürt kapunk valakitől, és még el is kell játsszuk, hogy tetszik.

● Amikor valaki a bonyolultat leegyszerűsíti, a talányos érzelmekből szabványérzelmeket farag, a végtelenül soktényezős valóságot pofonegyszerű képletté változtatja.

● Amikor valakivel finoman közöljük, hogy nem az ő seggén fut át az Egyenlítő, és még ő háborodik fel.

Share Button
Ennyien olvasták: 253

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.