Központ
2019. december 06. péntek, Miklós

Aprópénzre váltott érdekképviselet

Központ október 17, 2013 Vélemény

MolnarTiborAprópénzre váltott érdekképviselet

Aki nem rohant el örömében azonnal tulipános ágyneműt és RMDSZ-logós pizsamát vásárolni múlt kedden, amikor az önkormányzati ülésen magyarul szólaltak fel az RMDSZ-es tanácsosok, tiltakozásul(!) az Itthon vagyunk civil csoport frontasszonyának megbírságolása miatt, az minden bizonnyal megtette két napra rá, Peti András megnyilatkozását követően. Íme a szívet-lelket melengető szavak: „Nem egyedi alkalom volt a magyar nyelv használata a keddi tanácsülésen az RMDSZ-frakció részéről. Azt tervezzük, hogy a következőkben is magyarul szólalunk fel, majd lefordítjuk román nyelvre is”. Megtudtuk azt is, hogy az anyanyelvhasználat alkotmány biztosította jog, amellyel a marosvásárhelyi önkormányzat „hol élt, hol nem”. (Hol volt, hol nem volt…) Hogy korábban miért nem használták édesanyjuk nyelvét? Nos, Peti ezt is megmagyarázta: „Azért, hogy gördülékenyebben haladjanak a tanácsülések. Néha egy-egy ülés négy-öt órát is tart, nem akartuk a fordításokkal tovább nyújtani”.

Tiszta, világos beszéd. Az RMDSZ-tanácsos is ember, ráadásul többségük családos ember, nem érnek rá holmi fordításokkal tökölni. Arról már nem is beszélve, hogy azokat a cégeket, cégecskéket is el kell igazgatni valamikor. A kérdés csak az: miért döntöttek legott az időhúzásos-fordításos verzió mellett? Talán mostantól órabérben fizetik, azaz fizetjük őket? Egy biztos: az amerikai négerek hálát adhatnak az Úrnak, hogy a hatvanas években nem a Szövetség érdekképviselte őket. „I have a dream – van egy álmom” – kezdte volna híres beszédét az RMDSZ-es Martin Luther King, imígyen folytatva: „de nem mesélem el, mert nem érek rá, eredjetek ti is dolgotokra. Halleluja!”.

Elmondták azt is a sajtótájékoztatón: rendőri túlkapás volt, hogy Lakó Péterfi Tündét 1500 lejre bírságolta a milicista, a kétnyelvű árcédula-osztogatás miatt, hiszen azok nem reklámok, és nem is propagandisztikus jellegűek. Arról viszont már nem szóltak, ami ennél egy hangyapöcörőnyivel lényegesebb és súlyosabb: városunk főmilicistája „visszaeső bűnöző”-nek titulálta a civil aktivistát, a vásárhelyi pityókamaffia, murok-Camorra és hagyma-Yakuza oszlopos tagját, ezt a veszedelmes piaci partizánamazont, ezt a rettegett, bilingvis cédulácskákat osztogató, szittya gerillaharcost. Ép ésszel fel nem fogható, miért nem állítják rögtönítélő bíróság elé ezt az elvetemült perszónát, vagy legalábbis miért nem zárják kalodába a Virágóra mellett, ahol a gyanútlan és gyanús járókelők záptojásokkal, rothadt almákkal és kétnyelvű paradicsomokkal dobálhatnák, így statuálva példát és egyben elrettentve underground harcostársait hasonló szörnyű cselekedetek elkövetésének még a gondolatától is.

A banigyűjtögetési akció valójában nevetséges, és csak a szerencsétlen kasszáscsajnak gyűjtik meg vele a fonni-, azaz számolnivalóját – állítják azon kekec savanyújóskák és csalamádémáriák, akik nem deriválják, hogy az egész nem a banizásról szól. Hanem a példás (és egyben példátlan) összefogásról; arról, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, nem kotródunk nyüszítve, fülünket-farkunkat behúzva az ágy alá, amikor a Hivatal ránk mordul. Valamint arról is, hogy immár mindenki számára világossá vált: a civil kezdeményezések sokkal hatékonyabbak (ld. Bernády vagy Liviu Rebreanu iskola), mint a huszonegynéhány éve Csipkerózsika-álomban szendergő RMDSZ által anno meghirdetett „apró lépések politikája”, ami valójában nem egyéb szánalmas és meddő helyben toporgásnál. És ami nemhogy egy banit, de még egy fabatkát sem ér.


Share Button
Ennyien olvasták: 383

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.