Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Arbeit macht frei

Központ január 27, 2012 Vélemény

Molnar TiborArbeit macht frei

A végletekig felfokozott fasiszta cinizmus olyan változatos formákat öltött az egykori náci haláltáborokban, hogy képtelenség lenne akár elenyésző részét is felsorolni, vagy egyfajta rangsort felállítani. Mert ki tudná megmondani, melyik az elvetemültebb: „Endlösung”-nak, azaz „végleges megoldásnak” nevezni egy nép teljes kiirtását, „Washraum”, vagyis „fürdő” feliratot tenni a gázkamra ajtajára, vagy „minden madár visszatér fészkére” feliratú táblát biggyeszteni az elfogott szökevény nyakába, miközben visszakísérik a táborba, hogy nyilvánosan felakasszák?

Barátságosan megpaskolni a kezét, és gratulálni szervezete ellenálló-képességéhez annak, akin valamilyen perverz orvosi kísérletet hajtottak végre, hogy aztán néhány perc múlva szívbe adott kloroforminjekcióval végezzenek vele? Vagy a birkenau-auschwitzi haláltábor fennállásának első éveiben nyugtató, szimfonikus zenével fogadni a deportáltakat a halálrámpán, „hogy enyhítsük a szortírozás légkörét”, ahogy az egyik náci gazember fogalmazott a nürnbergi per során? De az, hogy a legnagyobb koncentrációs tábor bejárata fölé hatalmas, kovácsoltvas betűkkel kiírták: Arbeit macht frei – a munka szabaddá tesz, talán mégiscsak a legaljasabb. Annak a lágernek a bejáratára, ahol az érkezők kilencven százalékát egyenesen a krematóriumokba küldték, ahol nem „gyártottak” mást, mint hullákat, és ahol az egyedüli „munka” a gázkamrák és égetőkemencék működtetése volt…

Meggyőződésem, hogy a több millió ártatlan ember pusztulását követelő haláltáborokban történt borzalmakhoz való viszonyulás nem olvasottság, műveltség, filo- vagy antiszemitizmus kérdése, hanem pusztán a jóérzésé, az emberiességé. Mert, ami ott történt, az lényegében az egész emberiség, mindannyiunk szégyene. Azok a foglyok, ott a barakkokban, sarat ettek. Meg tetveket. Olyan kegyetlen vadállati éhség gyötörte őket, hogy megették a ruhájuk korcaiban nyüzsgő, saját vérükön hízott tetveket. Vélhetően erről nem hallott mindenki, például említett paraziták egyik kései leszármazottja sem – nevezetesen Mircea Muntean, a Maros megyei prefektus kancellária-igazgatója –, aki a napokban ezt írta ki a Facebook oldalára (mintegy üzenetként a vásárhelyi tüntetők számára): „ARBEIT MACHT FREI – asta sa inteleaga protestatarii”. Az általános megrökönyödést kiváltó mondatot aztán gyorsan le is törölte, és riporteri kérdésre azt válaszolta, hogy semmi köze a prefektúrai státusához annak, amit magánemberként tesz, gondol vagy ír. Főnöke, Marius Pascan így nyilatkozott az ügyről: „Az, hogy mit gondol hivatalon kívül, az ő dolga. Ameddig a prefektúrai munka alapelveit nem sérti meg, nincs amit kommentálnom.”

Micsoda?! Ez nem sérti a „prefektúrai munka alapelveit”?! Ha egy tisztségviselő náci szlogent ír ki egy közösségi oldalra, az magánügy? Nem, az nem magánügy. Magánügy az, ha „Arbeit macht frei” feliratú falvédőt varrat magának az anyósával, és kiteszi a nappalija falára; magánügy az, ha az otthoni számítógépe monitorján Hitler vagy dr. Mengele fotója a háttérkép; magánügy az, hogyha horogkeresztes ágyneműben alszik, vagy ha kocsmai sörözés közben holokausztos vicceken derülnek a barátaival satöbbi. Ez nem az. Ez gyalázat.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 270

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.