Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Az idő bizony dolgozik  

Szentgyörgyi László december 6, 2018 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Jelentősebb botrányok nélkül lejárt a „csentenár” is. Pedig sokan és sokat dolgoztak szűkebb pátriánkban is azért, hogy lehetőleg addig feszítsék a húrt, addig szítsák a magyargyűlöletet, amíg valamiféle politikai profitszerzésre alkalmas cirkusz ki nem pattan belőle.

Ezúttal nem jött össze nekik. Hogy miért? Két oka lehet: vagy azért, mert a hivatásos gyűlölködők primitív eszköztára elavult, elveszítette hatékonyságát, vagy azért, mert a célszemélyek ilyen irányú fogékonysága kopott meg annyira, hogy már nem ugornak azonnal, ha azt hallják: viszik Erdélyt. Talán, mert nem hiszik, talán mert éppen annak a félmilliós tömegnek a sorait gazdagítják, amelyik külföldön vállalt munkát, s amelynek tagjai közül sokan már soha nem akarnak Nagyromániába visszatérni. Ezt látszik alátámasztani a Bestjobs legutóbbi felmérése is, amely kimutatta: tíz romániai munkavállaló közül nyolc inkább külföldön próbálkozna.

Mindenesetre, akik nem találtak más elfoglaltságot maguknak, s kíváncsiságukat kielégítendő követték a médiában, a közösségi oldalakon a csentenározás eseményeit, azok esetenként igen jól szórakozhattak…

A kerek évfordulón túl azért történt még egy s más, ami felkelthette a figyelmünket, s ami azt bizonyította, hogy az idő bizony dolgozik rendületlenül. Ilyen például az öt-öt éves börtönbüntetésre ítélt „székely terroristák” ügyének legújabb fejleménye: Beke István és Szőcs Zoltán rendkívüli felülvizsgálatért folyamodott a legfelsőbb bírósághoz. Arra hivatkoztak, hogy az a cselekedet, amiért elítélték őket, nem meríti ki a bűncselekmény tényállását. Beke felesége az MTI-nek elmondta, azt is kérték, hogy függesszék fel az ítélet végrehajtását, ami azért is méltányos lenne, mert félő, hogy mire döntés születik majd a rendkívüli kérésről, már letöltik a büntetésüket.

A másik „esemény” Hajdú Győzőnek (vagy Haidu Victornak?), a Ceaușescu-éra kegyeltjének, a nacionálkommunista diktatúra elvtelen kiszolgálójának a halálhíre volt. Neve a nemzetárulás szinonimájaként vált ismertté. Hogy ki is volt őkelme? Hát maradjunk annyiban, hogy tökéletesen illett rá a Tamási által megfogalmazott megállapítás: aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan. Mindenesetre tájainkon nem hordott hátán a föld – az utóbbi fél évszázadban semmiképpen – nálánál nagyobb gazembert.

És végül: újra előkerült a főtér alá tervezett mélygarázs terve. Az tagadhatatlan, hogy a térség jelentősebb városai közül Vásárhely az egyetlen, ahol lényegében semmi sem történt a parkolás megoldása terén. Ennyi járdán parkoló gépjárművet sehol nem látni esténként, ami egyben azt is jelenti, hogy ennyire sehol sem vetik meg, veszik semmibe a gyalogpolgárt, mint épp Marosvásárhelyen. Ezért csak üdvözlendő lenne minden arra irányuló terv, cselekedet, ami egyáltalán enyhíthetné e gondot. Mindenesetre nem úgy tűnik, hogy a főtér alá tervezett mélygarázs lenne erre a megfelelő megoldás… Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 123

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.