Központ
2018. február 22. csütörtök, Gerzson

Az óvodától az egyetemig

Központ szeptember 26, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Az óvodától az egyetemig  

A tanévkezdés, az egymást követő tanévnyitók újra a magyar nyelvű oktatás problémájára, megoldatlanságaira terelték a figyelmet. Huszonhárom évvel ezelőtt a magyar nyelvű oktatásért – az óvodától az egyetemig – álltunk ki, aztán szép lassan megtört a lendület – igaz, sokan sokat tettek ezért –, s bár itt-ott történtek változások, de lényegében maradt minden a régiben. Elsősorban a magyar nyelvű oktatás elsorvasztására irányuló akarat. Az idei tanévkezdés előtt hideg, meleg egyaránt érte, éri az érintetteket.

Vegyük sorba: kifejezetten jó hírnek számított, hogy augusztusban végre felkerült Bernády György neve a róla elnevezett általános iskola épületének homlokzatára. Az „illetékesek” azonban gondoskodtak arról, hogy örömünk ne legyen felhőtlen, hisz mint valami bűnözők, szinte az éj leple alatt függesztették ki a névtáblát. Pedig ha más nem is, az egykori polgármester megérdemelte volna, hogy valamiféle szerény ünnepséget tartsanak az esemény alkalmából. Ezek szerint a mai Vásárhelyen nem jár ez sem Bernádynak, sem annak a közösségnek, amelyből vétetett, s amely méltán tekint fel a nemes elődre, ápolja emlékét, hagyatékát.

A napokban pedig arról tájékoztatta a sajtót az RMDSZ városi elnöke, Marosvásárhely alpolgármestere, hogy a tanévkezdés előtt szerinte törvénytelenül szüntettek meg tanintézményeket a városban – tíz óvodáról és egy szakközépiskoláról van szó –, közöttük olyanokat, amelyek vezetőségében magyar pedagógusok is voltak. Emiatt azt ígérte, hogy az RMDSZ panaszlevélben fordul a tanfelügyelőséghez és az oktatási tárcához, de az ügy jogi útra terelésének felkarolását is kilátásba helyezte. Nos, kíváncsian várjuk a fejleményeket.  

A jó hírek sorában említik azt, hogy – évek óta tartó szülői tiltakozások következményeként – kitették a kétnyelvű táblákat a Liviu Rebreanuról elnevezett tanodában. „A mai napon a szülői bizottság kihelyezte az iskolában a kétnyelvű feliratokat. A több mint száz feliratot a szülők a magyar tanárok és néhány diák segítségével tették ki, a tanintézet új igazgatóságának támogatását élvezve” – adta hírül diadalittasan sajtóközleményében a szülői kezdeményező bizottság. A körülmények ismeretében elmondható, nem lebecsülendő a siker, de azért zavarólag hat, hogy a szóban forgó feliratokat – száznál is többet – a szülők saját pénzükön készíttették el, és a magyar pedagógusokkal karöltve saját kezűleg szerelték fel. Nem tudni viszont, miben nyilvánult meg „a tanintézet új igazgatóságának támogatása”?        

Az eddigiek is újfent bizonyítják, hogy nyelvi – és egyéb – jogaink érvényesítéséért naponta – iskolánként, folyosónként – kell időt, energiát pazarolva megküzdeniük azoknak, akik ezt felvállalják. Mindez talán megspórolható lenne, ha a tanulók számának arányában osztanák fel a  tanintézményeket – általános és középiskolákat – tisztán román, illetve tisztán magyar, esetleg más tannyelvűekre. Nem dőlne össze a világ,  esetleg csak néhány megveszekedett román sovénnacionalista számára. Hasonlóra találni példát – Nagyváradtól kezdve, Kolozsváron át Székelyudvarhelyig – Erdély más városában is. Ez lenne az egyetlen garancia arra, hogy a feliratozás, névadás körül hasonló botrányok, mint városunkban sehol se forduljanak elő.


Share Button
Ennyien olvasták: 207

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.