Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Derült
Ma
Derült
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Az óvodától az egyetemig

Központ szeptember 26, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Az óvodától az egyetemig  

A tanévkezdés, az egymást követő tanévnyitók újra a magyar nyelvű oktatás problémájára, megoldatlanságaira terelték a figyelmet. Huszonhárom évvel ezelőtt a magyar nyelvű oktatásért – az óvodától az egyetemig – álltunk ki, aztán szép lassan megtört a lendület – igaz, sokan sokat tettek ezért –, s bár itt-ott történtek változások, de lényegében maradt minden a régiben. Elsősorban a magyar nyelvű oktatás elsorvasztására irányuló akarat. Az idei tanévkezdés előtt hideg, meleg egyaránt érte, éri az érintetteket.

Vegyük sorba: kifejezetten jó hírnek számított, hogy augusztusban végre felkerült Bernády György neve a róla elnevezett általános iskola épületének homlokzatára. Az „illetékesek” azonban gondoskodtak arról, hogy örömünk ne legyen felhőtlen, hisz mint valami bűnözők, szinte az éj leple alatt függesztették ki a névtáblát. Pedig ha más nem is, az egykori polgármester megérdemelte volna, hogy valamiféle szerény ünnepséget tartsanak az esemény alkalmából. Ezek szerint a mai Vásárhelyen nem jár ez sem Bernádynak, sem annak a közösségnek, amelyből vétetett, s amely méltán tekint fel a nemes elődre, ápolja emlékét, hagyatékát.

A napokban pedig arról tájékoztatta a sajtót az RMDSZ városi elnöke, Marosvásárhely alpolgármestere, hogy a tanévkezdés előtt szerinte törvénytelenül szüntettek meg tanintézményeket a városban – tíz óvodáról és egy szakközépiskoláról van szó –, közöttük olyanokat, amelyek vezetőségében magyar pedagógusok is voltak. Emiatt azt ígérte, hogy az RMDSZ panaszlevélben fordul a tanfelügyelőséghez és az oktatási tárcához, de az ügy jogi útra terelésének felkarolását is kilátásba helyezte. Nos, kíváncsian várjuk a fejleményeket.  

A jó hírek sorában említik azt, hogy – évek óta tartó szülői tiltakozások következményeként – kitették a kétnyelvű táblákat a Liviu Rebreanuról elnevezett tanodában. „A mai napon a szülői bizottság kihelyezte az iskolában a kétnyelvű feliratokat. A több mint száz feliratot a szülők a magyar tanárok és néhány diák segítségével tették ki, a tanintézet új igazgatóságának támogatását élvezve” – adta hírül diadalittasan sajtóközleményében a szülői kezdeményező bizottság. A körülmények ismeretében elmondható, nem lebecsülendő a siker, de azért zavarólag hat, hogy a szóban forgó feliratokat – száznál is többet – a szülők saját pénzükön készíttették el, és a magyar pedagógusokkal karöltve saját kezűleg szerelték fel. Nem tudni viszont, miben nyilvánult meg „a tanintézet új igazgatóságának támogatása”?        

Az eddigiek is újfent bizonyítják, hogy nyelvi – és egyéb – jogaink érvényesítéséért naponta – iskolánként, folyosónként – kell időt, energiát pazarolva megküzdeniük azoknak, akik ezt felvállalják. Mindez talán megspórolható lenne, ha a tanulók számának arányában osztanák fel a  tanintézményeket – általános és középiskolákat – tisztán román, illetve tisztán magyar, esetleg más tannyelvűekre. Nem dőlne össze a világ,  esetleg csak néhány megveszekedett román sovénnacionalista számára. Hasonlóra találni példát – Nagyváradtól kezdve, Kolozsváron át Székelyudvarhelyig – Erdély más városában is. Ez lenne az egyetlen garancia arra, hogy a feliratozás, névadás körül hasonló botrányok, mint városunkban sehol se forduljanak elő.


Share Button
Ennyien olvasták: 181

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.