VÉLEMÉNYEM SZERINT
Ismerjük el: igen jól dobbantott az idei Vásárhelyi Forgatag, már az első napon sikerült – legalábbis azon kevesek számára, akiket valamelyest érdekel a közélet, a politika – olyan eseményt produkálnia, amely még jó sokáig beszédtémát jelenthet a politikum, a média és a vásárhelyi polgárok számára. Történt, hogy a Teleki Téka udvarán tartott pódiumbeszélgetésen, amelyen a szintén Marosvásárhelyről elszármazott Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő, egykori csíkszeredai főkonzul társaságában vett részt, az egykori futballista bevallotta: foglalkoztatta, sőt jelenleg sem zárkózik el a gondolattól, hogy esetleg versenybe szálljon a vásárhelyi polgármesteri székért.
Ha egy ilyen kalandba belevágna, akkor azt mindenféleképpen azért tenné, hogy egy csapatba gyűjtse a különböző embereket, a különböző érdekeket – hangsúlyozta Bölöni László. Azt is hozzátette, tudatában van annak, hogy ehhez nem lenne elég három hónappal a választások előtt Marosvásárhelyre érkeznie. Ahhoz, hogy sikerüljön meggyőznie az embereket – tette hozzá –, „Marosvásárhelyen kellene lenni, az emberek szemébe kellene nézni, és el kellene mondani nekik, hogy pontosan mit is akar”. A beszélgetés során Bölöni azt is megjegyezte, hogy nem akar már sokáig edzősködni. Ami egy újabb érv amellett, hogy esetleg – értsd alatta: ha minden feltétel adott – valóban lehetne számítani rá.
Bölöni neve már többször felvetődött esetleges polgármesterjelöltként, igaz, még jóval a jelölt személyére vonatkozó konkrét tárgyalások megkezdése előtt. Legelőször még a 2008-as helyhatósági választások előtt, amikor Szász Jenő akkori MPP-elnöknek sikerült Bölöninek az ígéretét megszereznie, hogy abban az esetben, ha a pártok megegyeznek a személyét illetően, s ő lesz az egyedüli magyar jelölt, vállalja a megmérettetést. Az RMDSZ-nek akkor – elsősorban Frunda György hatékony közreműködésével – sikerült eltérítenie szándékától az egykori focistát. Az RMDSZ által indított jelölt, Borbély László pedig súlyos vereséget szenvedett. Hasonlóan, mint korábban Kelemen Atilla, s későbben maga Frunda, akik a „szövetség” jelentős befolyással bíró politikusainak számítottak akkoriban.
Az előzmények ismeretében, úgy tűnik, Bölöninek komoly esélyei lehetnének. Az RMDSZ nincs olyan helyzetben, hogy csuklóból visszautasítson egy reális győzelmi eséllyel bíró jelöltet, különösen, hogy jelenlegi állapotában képtelen egy komolyan vehető indulót a soraiból kiállítani. Egy újabb kudarc viszont végzetes következményekkel járhat: végleg oda lehet az ezredforduló óta igencsak megtépázott tekintélye. Mindezek tudatában és figyelembevételével az RMDSZ-nek nem marad más hátra, mint besorolni egy kívülről jövő – Bölöni ebből a szempontból aztán teljesen kivülállónak tekinthető –, a pártpolitikai csatározások, a pitiáner helyi érdekellentétek felett álló jelölt mögé. Aki mellesleg román szavazatokra is számíthatna, amelyek nélkül – ezt jó, ha tudatosítjuk – a jelenlegi helyzetben magyar jelölt nem nyerhet.
A jelek szerint minden körülmény adott ahhoz, hogy Bölöni valóban polgármesterjelölt lehessen. Személyes adottságai, külföldi tapasztalatai, a csapatsportok által megkövetelt, a szolidaritáson és az együttműködésen alapuló küzdenitudása, mi több: szellemi, lelki, erkölcsi habitusa teszi alkalmassá a feladatra. Az sem mellékes, hogy életkora alapján – idén töltötte a hatvanötödik életévét – a 2020-as választás lehet számára az utolsó esély erre. A politikum felelőssége pedig, hogy jelöltsége feltételeit megteremtse. Ez az ők munkájuk, és nem is kevés… Ha elvégezték, már a mi felelősségünk, szavazópolgároké, hogy bevégezzük, amit ők elkezdtek.
