Központ
2018. július 21. szombat, Dániel, Daniella

Bandi esete az ezredesekkel

Szentgyörgyi László április 16, 2016 Vélemény

KRÓNIKA

Várdi Lázár nem készült újságírónak, egyáltalán semminek sem készült. Élte a 80-as évek Romániájának szürke, nyomasztó mindennapjait, sem vágyak, sem álmok nem hajtották, nem űzték. Az önmegevalósítás hamis parancsa nem okozott álmatlan éjszakákat. Egyvalamit azért nagyon szeretett volna: ha megéri a Ceauşescu-rendszer bukását. Az évtized végére aztán ez is megadatott neki.

A focin kívül alig érdekelte valami, fiatalabb korában maga is kergette a labdát, nem is akárhogyan. Edzője szép karriert jósolt neki, de valahogy ez sem jött össze. Egyáltalán semmi sem. Tehetsége még lett volna, de nem volt meg hozzá a szükséges kitartás. Anélkül pedig nem megy semmi, még a fociban sem. Pedig sok mindent megtapasztalhatott, különösen a foci világának visszásságait, gazemberségeit.

Az egykori vásárhelyi nagy csapat játékosállományát zömmel helyi és környékbeli magyar fiatalok alkották, alig volt köztük más vidékről származó. Igen nagy gondot jelentett a csapat vezetőinek, különösen a szakmai stábnak, hogy folyamatosan „egészségtelenek” az etnikai arányok. Ezen úgy próbáltak javítani, hogy – a hadsereghez tartozó klubról lévén szó – a nélkülözhetetlen magyar nemzetiségű focisták mellé sorkatonai szolgálatukat töltő román fiatalokat hoztak, velül töltötték fel a keretet, javítván ezáltal az etnikai arányokon. Mennyire komolyan vették a fentről jövő utasításokat, jól bizonyítja a tény, hogy az ifjúsági csapatok bajnoki mérkőzései előtt a klub vezetői – mindannyian katonatisztek – rendre elkérték a bírói íveket, s alaposan ellenőrizték: etnikai szempontből “kiegyensúlyozott”-e a csapat összeállítása.

És a végére egy, az akkori viszonyokat igen jól illusztráló történet, amelyet Ördögh Attila, az ASA egykori mestere osztott meg vele: Mureşan visszavonulása után a csapatnak gólerős középcsatárra volt szüksége; az edzők előbb Rozsnyaival, majd Gergellyel próbálkoztak, de az ezredesek megakadályozták, hogy újabb magyar játékost igazoljanak. Aztán következett az újabb javaslat: Fanici, akit Maroshévízről csábítottak Vásárhelyre, s akinek a neve is jól hangzott. Az igazán nagy meglepetés akkor érte az ezredeseket, amikor kiderült: Fanici-ban nem Andreit, hanem Andrást tisztelhetik.

Share Button
Ennyien olvasták: 466

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.