Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Barátom, Nagy Lajos

Szentgyörgyi László április 29, 2016 Vélemény

Amint leírta aznapi jegyzetének címét, máris halkan hozzátette: ha egyáltalán elfogadna engem, kései utódját barátjának, akármijének. Aztán hátradőlt, sőt, hanyatt feküdt kanapéján, hasán pihentetve laptopját. S miközben, mint gyermekkorában a csikarást oldó meleg fedőt, hasán érezte a kellemes melegséget, mély álomba merült.

Nagy Lajost látta maga előtt, a tagbaszakadt, erős férfit, akiről a Lázadó emberben olvasott. Csodálta akaraterejéért, ahogyan sziklaszilárdan állta ifjúi éveinek megpróbáltatásait, szenvedéseit. Az igazságtalanságok gyors, ösztönös felismeréséért, indulatos szóvátételéért. De nem ezekért szerette, hanem a Képtelen természetrajz játékos, ötletdús szellemi sziporkáiért. Hej, ha én ilyeneket tudnék írni – gondolta nem egyszer, aztán lemondóan legyintett.

Álmában a Barátom, a publicista című írás jutott eszébe, azt próbálta felidézni, nem sok sikerrel. Sokszor járt így, legtöbbször Karácsony Benő Napos oldalának kezdő sorait próbálta előcsalogatni emlékezete bugyraiból, egyre kevesebb sikerrel. Valaha hosszú mondatokat is képes volt idézni kedvenc írójától. Máskor meg Tamásival próbálkozott: „Énlaka felett, a Firtos lova hátán lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés…” Itt aztán elakadt. Nagy Lajossal eddig sem jutott…

Ezért, amint felébredt, nyomban előkerítette az említett írást. Amelyben arról értekezik a szerző, hogy az ember mást gondol, mint amit érez. És mást mond, mint amit gondol. Ebből azonban nem támad nagy galiba, mert mindez általában csak arra tartozik, aki mondja, meg akinek mondják. Igen ám, de az írás esetében már másként állnak a dolgok. Merthogy az, a szóval ellentétben, mely elszáll, bizony megmarad.

„Kikerülhetetlen kényszerhelyzet: számot vetni a lappal, ahová szánja az ember az írását, annak szerkesztőjével, irányával, szokásaival; olvasóival, azok befogadó és elviselő képességével, a közviszonyokkal, politikával, tilalmakkal, rendőrrel, ügyésszel, bíróval; de meg egyes emberekkel, már hogy mit szólnak most már ehhez vagy ahhoz a magyarok, a németek, a zsidók, a protestánsok, a nők, a gazdagok, a koldusok, a fasiszták, a humanisták, a háziurak, az illedelmesek, a nyelvtisztogatók, a vadászok, a kövérek és az állatvédők” – írja Nagy Lajos.

Ember legyen a talpán, aki minderre tekintettel tud lenni, s közben nem téveszti el a helyes utat.

Share Button
Ennyien olvasták: 327

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.