Központ
2018. augusztus 17. péntek, Jácint

Bernády igen, Dandea nem!

Központ június 13, 2013 Vélemény

MORGÓ

LaciokBernády igen, Dandea nem!

Elhamarkodott, kellőképpen át nem gondolt, a helyi magyarság érzékenységét sértő lépésre szánta el magát a megyei önkormányzat: megépítésének századik évfordulóján elnevezné a Bernády György polgármestersége idején épült Kultúrpalota nagytermét, illetve a Városháza gyűléstermét. Az előbbi George Enescu és Bartók Béla, az utóbbi Bernády György és Emil Dandea nevét viselné, legalábbis a határozattervezet előterjesztői szerint.

Azontúl, hogy szerintem teljesen fölösleges nevet adni az említett helyiségeknek, hisz nem egy hatalmas egyetem előadótermeiről van szó, ahol a hallgatók tájékozódásának megkönnyítése végett indokoltnak tűnhet a névadás, hanem két olyan középületről, amelyek kapcsán egyetlen név juthat a múltat, a történelmi valóságot ismerő városlakó eszébe, az pedig a Bernády Györgyé.

Kétségeink lehetnek továbbá az említett nevek társítását illetően is. A Bartók-Enescu még hagyján, bár nehezen érthető, miért szükséges a városhoz nem köthető művészek nevét adni egy előadóteremnek. De Bernádyt összemosni Dandeával, sőt egyenlőségjelet tenni közéjük már több a soknál. Gondolom, ezzel minden vásárhelyi magyar ember egyetért. Elfogadom, hogy a jelenlegi városlakók nem azonos módon értékelik a két elöljáró munkásságát. De magyar szempontból tekintve Dandea nem tartozik azok közé, akik feltétlen megérdemelnék, hogy termet nevezzenek el róla, különösen nem egy Bernády nevéhez köthető épületben. Ki is volt Emil Dandea, mi is fűződik az ő nevéhez? – kérdezhetik sokan.

Nem mellékes: a két világháború közötti román polgármestereket nem a város lakossága választotta, hanem a kormányzó Nemzeti Liberális Párt nevezte ki. Így történt Ioan Harşia (1920-22) és Emil Dandea (1922-1926, 1934-1937) esetében is. Az egyetlen választott polgármester Bernády György volt (1926–1929), akit liberális támogatással választottak meg az Országos Magyar Párt színeiben.

Nos – eltekintve a korabeli rosszmájú vélekedéstől, miszerint Dandea városvezetői ténykedésének legjelentősebb eredménye a főtéri földalatti közvécé –, az ő hivatali idejében épült a két főtéri katedrális, akkor állították fel (először) a Latinitás szobrát, kezdték el építeni a jelenlegi polgármesteri hivatal székhelyéül szolgáló közigazgatási palotát. De talán a leghívebben tükrözi a vásárhelyi magyarsághoz való viszonyulását, hogy amikor 1926-ban, felső nyomásra, beadja lemondását, az Oraşul című lapban a város erőszakos románosításában elért eredményeivel dicsekszik. Előző évben, nyilván választási kampánycélból, még a magyar lakosság kegyeit keresi, amidőn a városi költségvetésből 200 ezer lejjel a Petőfi-szobor felállítását támogatja. Íme, egy idézet a Brassói Lapok november 29-ei számából: „A magyarság körében nyomban az az elhatározás alakult ki, hogy semmilyen körülmények között nem fogadja el a nagylelkű adományt egy olyan embertől, aki nem is olyan rég meg akarta fosztani a magyarságot minden olyan emléktől, amely összekötötte a múlttal”. Dandeáról ennyit.

Végezetül: az a vásárhelyi magyar – legyen az politikus, vagy egyéb közéleti szereplő –, aki szavazatával támogatja, vagy közömbössége által lehetővé teszi a tervezett névadást: áruló, esetleg kollaboráns. Más variáns nincs.

Share Button
Ennyien olvasták: 306

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.