Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Charlie „angyalai”

Molnár Tibor január 15, 2015 Vélemény

CHA Charlie Hebdo karikaturistáit lemészároló Kouachi-fivérek iszlám fundamentalisták voltak, ehhez nyilván semmi kétség nem fér. Mint ahogy ahhoz sem, hogy a fundamentalizmus nem kizárólag az iszlám sajátja: a nagy vallások mindegyikében megtalálható, bár modern formája a kereszténységben gyökerezik. A személyekre ható érzelmi köteléke mindenféle vallási kontextusban azonos, annak ellenére, hogy a fundamentalizmus különböző ágainak megnyilvánulási formái végtelenül sokfélék. Vonzása abban rejlik, hogy az elidegenedéstől szenvedők (esetünkben a másod-harmadgenerációs bevándorlók) egyfajta lelki támaszt vélnek fölfedezni benne. A mai huszonévesek szülei nem értek rá elidegenedni, mert a belüket kidolgozták, hogy otthont és egzisztenciát teremtsenek maguknak és családjuknak; csemetéik már nem küszködnek ilyetén gondokkal, ugyanakkor a kirekesztéstől való félelem megmaradt. (A kiszolgáltatott emberek sokkal érzékenyebbek lehetnek még a nem szándékos, jelentéktelen, de sértőnek tűnő gesztusokra is, még akkor is, ha azok tényleg nem akarnak bántani senkit!) Az őket körülvevő világ képlékennyé válik, és erre egyfajta válasz a kézzelfogható dolgokhoz, a szilárd struktúrákhoz, az alapokhoz, azaz a „fundamentumokhoz” való visszatérés, különösen a vallásban. És innen már nincs visszaút: a fundamentalista beállítódás előbb-utóbb egy olyan mentalitáshoz vezet, mely először úgy érzékeli, ő maga szemben áll a világgal, majd pedig úgy, hogy a világ áll vele szemben.

Aki a terrortámadás napjaiban le nem akadt a hírtévékről, az bizonyára tudja: műsorvezetők, politikusok, „szakértők”, ügyeletes megmondóemberek és egyéb emberfajták még soha nem hordtak össze annyi emeletes baromságot, mint most (hogy csak az egyik gyöngyszemet idézzük: „nem kell mindjárt az iszlamisták nyakába varrni a dolgot, hiszen még az se biztos, hogy az al-Kaida mögött is ők állnak”). A „megérdemelték, amit kaptak”-szerű ökörségeket jobbára csak internetes fórumokon tolták a degenerált szájberhősök – névtelenül, szólásszabadság ide vagy oda –, de abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy „várható volt, hogy előbb-utóbb kihúzzák a gyufát”. Ami tulajdonképpen igaz, függetlenül attól, ki mit ért(ett) gyufakihúzás alatt. Mert nemcsak az iszlám vallást és Mohamedet „gúnyolták”, a lehető legváltozatosabb, legalantasabb és legocsmányabb módon és formában, de nem ám! Mindenki megkapta a magáét; amikor felröppent a hír, hogy a katolikus egyház nem támogatja a melegházasságot, másnap a mennyei atyát hátulról magáévá tevő Jézus került a címlapra, utóbbi hátsójából kilógó, a Szentháromságot jelképező háromszöggel. „A Szentszék nem támogatja a gumióvszer használatát” nyúzt egy pápás karikatúrával reagálták le, amelyen az egyházfő egy kotont emel magasba a krisztusi szentostya helyett. De a zsidóknak is több ízben odapusziltak, például náci tiszttel csókolózó rabbival, és a holokauszttal is nem egyszer poénkodtak, amiért – legalábbis elvileg – Franciaországban börtön jár.

A szólásszabadság jó dolog, talán a legjobb dolog a demokráciában. De amikor összetévesztik a vallásgyalázással, amikor (potenciálisan) százmilliók lelkébe taposnak bele öncélúan, valamiféle perverz szadista késztetés által hajtva, amikor ordenáré módon és szándékosan provokálnak, amikor „nem ismernek se Istent, se embert”, annak bizony meglesz a böjtje valahol, valamikor, valamilyen formában. Most már Charlie „angyalai” is tudják.

Share Button
Ennyien olvasták: 353

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.