Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Szombat
Borús

Charlie „angyalai”

Molnár Tibor január 15, 2015 Vélemény

CHA Charlie Hebdo karikaturistáit lemészároló Kouachi-fivérek iszlám fundamentalisták voltak, ehhez nyilván semmi kétség nem fér. Mint ahogy ahhoz sem, hogy a fundamentalizmus nem kizárólag az iszlám sajátja: a nagy vallások mindegyikében megtalálható, bár modern formája a kereszténységben gyökerezik. A személyekre ható érzelmi köteléke mindenféle vallási kontextusban azonos, annak ellenére, hogy a fundamentalizmus különböző ágainak megnyilvánulási formái végtelenül sokfélék. Vonzása abban rejlik, hogy az elidegenedéstől szenvedők (esetünkben a másod-harmadgenerációs bevándorlók) egyfajta lelki támaszt vélnek fölfedezni benne. A mai huszonévesek szülei nem értek rá elidegenedni, mert a belüket kidolgozták, hogy otthont és egzisztenciát teremtsenek maguknak és családjuknak; csemetéik már nem küszködnek ilyetén gondokkal, ugyanakkor a kirekesztéstől való félelem megmaradt. (A kiszolgáltatott emberek sokkal érzékenyebbek lehetnek még a nem szándékos, jelentéktelen, de sértőnek tűnő gesztusokra is, még akkor is, ha azok tényleg nem akarnak bántani senkit!) Az őket körülvevő világ képlékennyé válik, és erre egyfajta válasz a kézzelfogható dolgokhoz, a szilárd struktúrákhoz, az alapokhoz, azaz a „fundamentumokhoz” való visszatérés, különösen a vallásban. És innen már nincs visszaút: a fundamentalista beállítódás előbb-utóbb egy olyan mentalitáshoz vezet, mely először úgy érzékeli, ő maga szemben áll a világgal, majd pedig úgy, hogy a világ áll vele szemben.

Aki a terrortámadás napjaiban le nem akadt a hírtévékről, az bizonyára tudja: műsorvezetők, politikusok, „szakértők”, ügyeletes megmondóemberek és egyéb emberfajták még soha nem hordtak össze annyi emeletes baromságot, mint most (hogy csak az egyik gyöngyszemet idézzük: „nem kell mindjárt az iszlamisták nyakába varrni a dolgot, hiszen még az se biztos, hogy az al-Kaida mögött is ők állnak”). A „megérdemelték, amit kaptak”-szerű ökörségeket jobbára csak internetes fórumokon tolták a degenerált szájberhősök – névtelenül, szólásszabadság ide vagy oda –, de abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy „várható volt, hogy előbb-utóbb kihúzzák a gyufát”. Ami tulajdonképpen igaz, függetlenül attól, ki mit ért(ett) gyufakihúzás alatt. Mert nemcsak az iszlám vallást és Mohamedet „gúnyolták”, a lehető legváltozatosabb, legalantasabb és legocsmányabb módon és formában, de nem ám! Mindenki megkapta a magáét; amikor felröppent a hír, hogy a katolikus egyház nem támogatja a melegházasságot, másnap a mennyei atyát hátulról magáévá tevő Jézus került a címlapra, utóbbi hátsójából kilógó, a Szentháromságot jelképező háromszöggel. „A Szentszék nem támogatja a gumióvszer használatát” nyúzt egy pápás karikatúrával reagálták le, amelyen az egyházfő egy kotont emel magasba a krisztusi szentostya helyett. De a zsidóknak is több ízben odapusziltak, például náci tiszttel csókolózó rabbival, és a holokauszttal is nem egyszer poénkodtak, amiért – legalábbis elvileg – Franciaországban börtön jár.

A szólásszabadság jó dolog, talán a legjobb dolog a demokráciában. De amikor összetévesztik a vallásgyalázással, amikor (potenciálisan) százmilliók lelkébe taposnak bele öncélúan, valamiféle perverz szadista késztetés által hajtva, amikor ordenáré módon és szándékosan provokálnak, amikor „nem ismernek se Istent, se embert”, annak bizony meglesz a böjtje valahol, valamikor, valamilyen formában. Most már Charlie „angyalai” is tudják.

Share Button
Ennyien olvasták: 364

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.