Központ
2018. augusztus 15. szerda, Mária

Csillagok, csillagok…

Szentgyörgyi László október 12, 2017 Vélemény

Véleményem szerint

Mennél diktatórikusabb egy államvezetés, annál mélyebb, áthidalhatatlanabb a hatalmat gyakorló, magának kisajátító úgynevezett elit és a tömeg – emlékeznek még a stupid people kifejezésre? – között tátongó szakadék, mondhatnám űr. Ahol egy szűk réteg sajátította ki, s gyakorolja – mikor kormányon, mikor ellenzékben – a hatalmat, a politikait és gazdaságit egyaránt, ott megszokott az irány-, arány- és ami ezzel együtt jár: a mérték- és értékvesztés. Nem más ez, mint a hamis értékrend, ami szerint az elit él. A tömeg hogyan él, nos, az senkit nem érdekel, egy bizonyos ponton túl már a magát a tömeget alkotó egyedeket sem.

Romániában is valami ehhez hasonló állapot alakult ki, nem most, már nagyon régen. A helyzetet súlyosbítja a társadalomra jellemző, fentről indukált, központilag szinten tartott, olykor, ha a helyzet úgy kívánja, és időnként bizony úgy kívánja, államilag felfokozott idegengyűlölet. Talán elég azokra a közvélemény-kutatásokra utalnom, amelyek azt vizsgálták, mely országokat, nemzeteket tartják a megkérdezettek a románság legfőbb ellenségeinek. A válaszok feldolgozása után kiderült – mily meglepetés -, hogy Oroszország és Magyarország, illetve az orosz és magyar nemzethez tartozók Románia és a románság ellenségei. Nos, a szándékosan gerjesztett, államilag karbantartott idegengyűlölet kiválóan működik, hatása lépten-nyomon tetten érhető.

Ebből következően a magyarkártya szükség esetén mindig előhúzható, kijátszható. A magyargyűlöletnek az Erdélyi Iskola képviselőinek XVIII. századi színre lépése óta hagyománya van, már az általános iskolai tankönyvek is ennek a mérgét csöpögtetik a nebulókba. Aztán csodálkozunk, hogy az új generáció tagjai szinte túltesznek irántunk érzett gyűlöletben a nacionálkommunista érában nevelkedetteken. A politika ugyanazt hangoztatja, azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a magyarkérdés mintaszerűen megoldottnak tekinthető, ennek ellenkezőjéről nap mint nap meggyőződhet az, aki nyitott szemmel jár-kel az életben. Elég csak a székelyföldi autonómiaigények fogadtatására utalnunk, vagy az anyanyelvhasználati jogok bővítésének akadályozására, esetleg az oktatásban tetten érhető kizárólagosság, hátrányos megkülönböztetés példáira.

A kettős mérce alkalmazása a napi gyakorlat része. Ismerik: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Például magas román állami érdemrendet kapni. Tőkés László ugyan megkapta a Románia Csillaga érdemrendet – még Traian Băsescu elnöksége idején -, de jól tudjuk, merről érkező nyomásra meg is fosztották tőle. Igaz, nem a tettei, hanem véleménynyilvánítása miatt. Az is igaz, hogy ezt, legalábbis a hatályos román törvények szerint csak abban az esetben tehették volna, ha a kitüntetettet jogerősen szabadságvesztésre ítélik, vagy ha olyan tetteket követ el, amelyek méltatlanná teszik az elismerésre.

Tőkés László az 1989-es forradalomban játszott szerepéért kapta a kitüntetést, ebből következően a visszavonást úgy is értelmezhetjük, hogy ezáltal a román hatalom elismeri, hogy Romániában nem forradalom volt az, ami a rendszerváltáshoz vezetett, hanem katonai puccs. Ebből következően talán Tőkés Lászlónak is meg kellene elégednie azzal, hogy a megítélt kitüntetés visszavonása nem őt, hanem az adományozó és visszavonó román hatalmat minősíti.

Share Button
Ennyien olvasták: 736

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.