VÉLEMÉNYEM SZERINT
Néhány megjegyzés a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete okán tartott tüntetésekről
Utcára vonult a „dühös és csalódott” erdélyi magyarság – tudjuk meg az eseményről szóló egyik tudósítás címéből. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy tüntetők lepték el az erdélyi nagyobb városok utcáit, tereit, sietek megjegyezni: ha elfogadom, hogy Marosvásárhelyen háromezren voltak, akkor a többi helyszínen – Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában – még egyszer ennyien, azaz összesen mintegy hatezren tartották szükségesnek, hogy elégedetlenségüknek ily módon adjanak hangot. Még egyszer: a „dühös és csalódott” magyarok közül hatezren érezték úgy, hogy – az egyik vásárhelyi tüntetővel szólva – elérkeztek a tűrőképességük határáig. Kíváncsi lennék: például a székely szabadságnapi demonstrációkon való részvételt lefitymáló „szövetségi” vélemények megfogalmazói most hogyan vélekednek…
A Vásárhelyen felszólalók egyike sem érintette, miért és hogyan alakult ki a helyzet, ami a tüntetéshez vezetett… A jogfosztottsága miatt „csalódott és dühös” erdélyi magyarság nevében felszólaló Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: a román hatóságok kettős mércét alkalmaznak, egyesek pedig „kifogástalan eljárásként” állítják be a kommunista diktatúra rablását, szabadságfosztását, ha a romániai magyarságról van szó. Azt hiszem, a megállapítással egyetérthetünk, ergo: a tüntetés bármikor indokolt lett volna, s az lesz a jövőben is. A felekezeti iskola helyzete sem érdekelte korábban az RMDSZ-t, pedig már február óta nyilvánvaló volt, hogy törvényen kívül leledzik. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt állítom, ha nem következnek a választások, a szombati tüntetés sem jutott volna senki eszébe. Így viszont a választási kampány elején úgy kellett a gyengélkedő RMDSZ-nek egy ilyen alkalom, mint egy falat kenyér… Ott is voltak a szövetségi nagyágyúk az első sorokban, az elnök Kelemen Hunor mellett Markó Béla, Borbély László, Kelemen Atilla, s a helyükre pályázó jelöltek is.
Arról, hogy valójában ki a felelős a kialakult helyzetért, egyetlen szó sem esett, amiként arról sem, hogy a római katolikus egyház, ha már felekezeti iskolát akart, miért nem mondta fel az Unirea Főgimnázium bérleti szerződését… Ennyire rászorult volna az abból származó pénzre?
A címbéli kérdésre – cui prodest? – visszakanyarodva, s arra a választ megadva, egyértelművé válik: az egész inkább az RMDSZ kampányát szolgálta, mintsem a római katolikus gimnázium ügyét.
Véleményem szerint.
