Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Havazás
Vasárnap
Havazás
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Dzsidzsik, Bélák, Attilák, Leventék

Központ március 9, 2012 Vélemény

Dzsidzsik, Bélák, Attilák, Leventék

Ferenc ZsomborAz erdélyi magyar gondolkodás egyik leghitelesebb megtestesítője, Tamási Ábelje mára kissé elavult, és újabb, modernebb archetípusok jelentek meg tájainkon. A remekmű kiegészítésre szorulna, mert bizony a mai Ábelek nem átalkodnak a Fuszulánok (a csaló kereskedők) és a Surgyélánok (a hatalommal visszaélő csendőrök) rossz szokásait is magukévá tenni.

A „Dzsidzsik” azok a dörzsölt politikusok, akik a körülményektől függetlenül, mindig a győztes oldalán állnak. Ők a nyilatkozatok és a tévé-szereplések nagymesterei, a sikeres vállalkozások „háttértulajdonosai”, a mindenkori hatalom haszonélvezői. Jöhetnek rendszer- vagy kormányváltások, politikai sikerek vagy kudarcok, ők mindig megtalálják a gyarapodás ösvényeit. Nagyon otthonosan mozognak a politikai ellenfelek háza táján is, a választóikkal pedig viszonylag laza a kapcsolatuk. Leginkább a bukaresti, vagy a brüsszeli környezetet kedvelik, de a választások idején tudatosan felvállalják a helyi szereplést is. Ide tartoznak a legtehetősebb szenátoraink és képviselőink, a „mindig sikeres”, szórványból származó országos vagy európai parlamenti képviselőink, valamint a szekus múlttal is gyanúsítható tisztségviselőink.

Egy másik csoport a „Béláké”, akik egy emberségesebb hangnemet ütnek meg, már abból kifolyólag is, hogy a jelenlegi köpönyegforgatói tevékenységüket nem más, mint a tollforgatói előzte meg. Ezzel a szakmai háttérrel könnyen feltalálják magukat az „idegen” tájakon, és néha a zavartságot vagy a beszédhibát, esetleg a román nyelvismeret hiányát mímelik. Egy másik jól bevált módszerük, hogy költői eszközökhöz folyamodnak azért, hogy diplomatikusabb köntösbe öltöztessék az amúgy közönséges mondanivalójukat. Művészi hajlamuk ellenére sem találjuk meg bennük a sebezhetőség tüneteit, nagyon jól bírják a hosszútávú politikai sárdobálást. Úgy is mondhatnánk, hogy nem szenvednek impertinencia-hiányban. Ennek a kategóriának a tagjai különös empátiával viseltetnek egymás iránt.

A következő társaság az „Attiláké”. Ide sorolhatjuk az elmozdíthatatlan pártvezéreinket, a parlament és a szenátus „örökös tagjait”, a mindig visszatérő alpolgármestereinket, (al)prefektusainkat, tanácselnökeinket, a tanfelügyelőinket és államtitkárainkat, vagy a közpénzekből gyarapodó, felülmúlhatatlan pénz- és adóügyi szakembereinket. Az említett személyekben az a közös vonás, hogy mindannyian, mint „Attila, Isten ostora” úgy csapnak le ránk, erdélyi magyarokra. Mindent és mindenkit elsöpörnek az útjukból, és csak a saját maguk hatalmi törekvéseivel vannak elfoglalva. Nem számít, hogy ki és mennyire van megelégedve a munkájukkal, ők mindig csak a pénz- és hatalomosztói szerepet látják el.

Egy másik, még összeférhetetlenebb csoport a „Leventéké”. Ők szembeszállnak a ránk leselkedő „gonosztevőkkel”, még a saját párttársaikkal is szélmalomharcot vívnak. A belső ellenállás létjogosultsága vitatható, de többnyire megalapozott. Ezek a személyek úgy oldják meg a problémáikat, hogy párton kívülre menekülnek, és új szervezetet alapítanak. Ma már több ilyen „egységtörő vezérrel” is büszkélkedhet a közösségünk, és ezen az úton halad a polgármesteri székre javasolt „közös jelöltünk” is. Addig is, amíg letisztázódnak az egyre csak zavarosodó kedélyek, sok sikert kívánunk a választásokhoz – valamennyiüknek.


Share Button
Ennyien olvasták: 230

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.