Egészséget!  

CSAK ÚGY MONDOM

kEgy társadalom civilizációs fokának legfőbb mutatója, hogy miként kezeli a három alapvető fontosságú területet: az egészségügyet, a tanügyet és a kultúrát. Egyre többen döbbennek rá, hogy az életminőség – bár profitorientált világunkban az ellenkezőjét sulykolják – nem kizárólag az anyagiak függvénye.

Egy jól működő, szolidáris társadalom alapja mindig a család volt, s az is marad. Ebből indultak ki a kereszténydemokrácia politikai alapelveinek kidolgozói. A család tagjainak pedig lelki, erkölcsi, szellemi téren is egészségesnek kell lenniük, hogy betölthessék szerepüket. És persze fizikai értelemben is. Erről kellene gondoskodnia úgy általában az egészségügyi ellátásnak. Romániában is. És épp ezt nem teszi. Legalábbis a jogosan elvárható komolysággal, hatékonysággal.

Régóta szajkózzuk, hogy végveszélyben a romániai magyar orvosképzés, tenni azonban nem teszünk ellene. Miért? Mert nem tudunk, vagy nem akarunk. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásai, mindössze néhány apró részsikerhez bizonyultak elegendőnek. A magyar párt által preferált kis lépések politikája nem előre, inkább hátrább vitt. Az oktatás területén mindenképp, hisz az önálló magyar tannyelvű állami tudományegyetemről már szó sem esik, a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem önálló magyar tagozatának felállítása pedig – bár törvény rendelkezik róla – elbukott a sovénnacionalista érzelmű, az egyetemi autonómiára hivatkozó román többségű vezetés zsigeri ellenállásán.

Mi a megoldás? – teszik fel sokan a kérdést. A magyar oktatók által kipróbált passzív ellenállás, azaz a választott vezetői tisztségekről való lemondás nem vezetett eredményre. A magyar oktatók sajnos megálltak félúton, ott pedig elfogyott a „tudományuk”: sem jobbra, sem balra, sem előre, sem hátra nem voltak képesek lépni. Miközben – bátran mondható: balga módon! – munkájukkal, kutatási eredményeikkel a román egyetem hírnevét öregbítik. A legelvakultabb, legszélsőségesebb román nacionalista sem kívánhatna többet.

A magyar nyelvű orvosképzésért folyó küzdelemben az egyetlen állandó tényezőnek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) bizonyult. Ádám Valérián és társai következetes kiállása azonban nem nyerte el az intézmény magyar professzorainak osztatlan támogatását, akik – ők mondták – nem tudnak azonosulni a civil harci modorral, a nyilvános tiltakozás eszközével. Ezek szerint tudományuk itt véget ért.

Itt tartunk most. Innen kellene továbblépni.

És közben nem megfeledkezni arról, hogy az idő nem nekünk dolgozik.

Hozzászólások

hozzászólás