Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Egy Facebook-komment története

Molnár Tibor augusztus 18, 2017 Vélemény

Idézet a Facebook-szabályzat „Közösségi alapelvek” cikkelyéből:

„A Facebook eltávolítja a gyűlöletbeszédet, amelybe beleértendőek az olyan tartalmak, amelyek közvetlenül támadnak bizonyos személyeket az alábbiak miatt:

– faji, etnikai, vallási hovatartozás

– származás

– nemi irányultság

– nem, társadalmi nem, nemi azonosság

– súlyos fogyatékosság vagy betegség

Engedjük a humort, a gúnyt vagy a társadalmi vitát az ilyen témákkal kapcsolatban, és úgy gondoljuk, hogy amikor az emberek a valódi személyazonosságukat használják, felelősebb módon osztják meg ilyen fejtegetéseiket.”

Továbbá, a Wikipédia szerint a gyűlöletbeszéd (hate speech) olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése vagy a csoport tagjai elleni erőszak vagy előítéletes fellépés kiváltása; legtöbbször a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási vagy szexualitás szerinti csoportok ellen irányul”.

Mint látható, eme kérdésben a Facebook és a Wikipédia között különösebb vita nincs.

(Érdekes, hogy a világ két legizmosabb demokráciájában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában gyakorlatilag nincs gyűlöletbeszéd, mármint olyan értelemben, hogy nem szankcionálják. Az USA alkotmányának első kiegészítése, az ún. First Amendment korlátlan sajtó- és szólásszabadságot állapít meg, amely a legszélesebb körű az egész világon; ez a védelem kiterjed a kisebbségek és a másság általánosságban történő, bármilyen ocsmány gyalázására is. Az állami és szövetségi hatóságok számára csak akkor van lehetőség retorzióra, ha a közlés azonnali és konkrét fenyegetést jelent (imminent danger). Ugyanakkor Nagy-Britanniában történelmi okokból alapvetően nem szabályozott a gyűlöletbeszéd, például az Orániai Rend nevű protestáns unionista szervezet minden évben rendőri védelem alatt tarthatja meg az észak-ír katolikus lakosság megfélemlítésére irányuló felvonulásait.)

Miután röviden tisztáztuk a gyűlöletbeszéd fogalmát, illetve a Facebook hozzáállását a gyűlöletbeszélőkhöz, következhet a lényegretérés: a 888 internetes hírportálon megjelent még júliusban egy cikk a budapesti melegfelvonulásról (arról szólt, hogy idén nem akaródzott nekik kordonok között masírozni, de ez tulajdonképpen lényegtelen), amiről eszembe jutott egy ezzel kapcsolatos, vicces történet, és be is kommenteltem a 888 fészbuk-oldalára, hogy mások is derüljenek. Szó szerint és vesszőre pontosan ezt: Egy korábbi melegfelvonuláson – nem vicc, behallatszott a híradós tudósításba – egy rendőr így csitítgatta a prájd-résztvevőket hajigálókat: „Ne dobáld a buzit! Ne dobáld a buzit!”. Plusz egy szmájli a végére, hogy a leggyökerebbek számára is evidens legyen: nem bántásról, még csak nem is a melegekkel kapcsolatos állásfoglalásról vagy véleménynyilvánításról, csupáncsak egy poénról van szó – ami ráadásul nem is kitaláció, hiszen az idézett felszólítás valóban elhangzott egy magyar rendőr szájából, pár évvel korábban. (Nem is érkezett egyetlen dühös ellenkomment, de még dühösfej-emotikon se az idézett kommentre, csak kétszázharmincvalahány lájk.)

Aki viszont nem lájkolta, az maga a Facebook volt, merthogy másnap az alábbi üzenetet küldték:

„Eltávolítottunk egy általad közzétett bejegyzést (Egy korábbi melegfelvonuláson – nem vicc, behallatszott a híradós tudósításba – egy rendőr így csitítgatta a prájd-résztvevőket hajigálókat: „Ne dobáld a buzit! Ne dobáld a buzit!”), mert nem felel meg a Facebook közösségi alapelveinek. Ideiglenesen le van tiltva a számodra a bejegyzések közzététele. Ez az átmeneti tiltás 24 órán át lesz érvényben – amíg le nem jár, nem tudsz bejegyzéseket közzétenni a Facebookon. Felhívjuk figyelmedet, hogy a Facebook által nem megengedett tartalmak ismétlődő közlése a fiók végleges letiltását vonhatja maga után.”

Idézem még egyszer a bevezetőben citált passzust: „Engedjük a humort, a gúnyt vagy a társadalmi vitát az ilyen témákkal kapcsolatban”. Akkormost milyen nap van?! Engedik vagy nem engedik? És egyáltalán – hogy akadtam fenn a fész-szitán? Két eset lehetséges. Az első: van egy (külön magyar) figyelő-algoritmusa a fészbuknak, amely bizonyos „gyűlöletkeltő” szavak (esetünkben a „buzi”) használóit automatikusan letiltja – csak úgy, unzsenír, anélkül hogy megvizsgálná, elemezné, értelmezné, hogy milyen kontextusban, milyen szövegkörnyezetben tolta ki az illető a virtuális világfaluba (lásd humor meg gúny). A kettedik: egy szekuslelkű rosszindulatú fehérjehalmaz jelentette a hozzászólást a fészbuknak mint gyűlöletkeltést, és erre a fészbuk kíméletlenül megtorolta; szintén anélkül, hogy utánanéztek volna: gyűlöletes beszélésről van-e szó, vagy csak ártatlan vicckedésről. De tulajdonképpen irreleváns, hogy melyik verzió igaz, mert, így vagy úgy, mindenképpen túlkapást követtek el a letiltással, még ha huszonnégy órás is volt: olyasmiért büntettek meg, amit nem követtem el. (Apropó: a halálbüntetést, a közhiedelemmel ellentétben, nem azért tiltották be a civilizáltabb országokban, elsősorban, mert embertelen, hanem mert utána nincs lehetőség jogorvoslatra, ha kiderül, hogy mégse a megölt gyilkolt; a hatvanas-hetvenes években, amikor még nem volt „dénesteszt”, és a sorozatgyilkolászás a virágkorát élte, Amerikában több tucat ártatlan embert végeztek ki.)

Mivel a fenti eset egyáltalán nem egyedi, megállapítható: a Facebook egy liberál-fasiszta képződmény, az egykori(?) Szekuritátét vagy Gestapót megszégyenítő cenzorkommandóval. Egy globális cég, amelyre alig vonatkoznak a nemzetállamok törvényei, létrehozott egy virtuális Frankenstein-szörnyet, egy olyan kikerülhetetlen közösséget, amely mára már dominálja az internetet, legalábbis annak az átlagos felhasználók által frekventált részét. Továbbá, megalkotott – önmagán belül – egy olyan jogrendszert, amelynek irtó zavarosak a feltételei, minimum vitathatók a premisszái, a „bűnösöknek” pedig nincs fellebbezési lehetőségük; a rendszeren belüli döntéshozó (az esetek többségében egy program) az iróniát, a szarkazmust, a cinikusságot – amikor valami pont az ellenkezőjét jelenti annak, ami leírva vagyon – nem tudja, vagy nem akarja értelmezni, illetve vizsgálni.

Share Button
Ennyien olvasták: 479

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.