MORGÓ
Bármerről is próbáljuk megközelíteni az államelnök-választás második fordulójának eredményeit, ugyanarra a következtetésre jutunk: Klaus Iohannis győzelme óriási meglepetés! Merthogy igen ritkán fordul elő, hogy a döntőben valamely jelölt megduplázza az első fordulóban szerzett voksainak számát. Vasárnap pedig ez történt, hiába hozta Ponta a formáját – a legutóbbi három választáson a PSD-s jelöltek közül ő gyűjtötte be a legtöbb szazavazatot –, végül kiütéses vereséget szenvedett. Egy 55 százalék körüli részvételi arány mellett, Ponta feltételezhetően simán nyer. Elemzők szerint, ha a „szervezők” a helyzet magaslatán állnak, s biztosítják az első fordulóbeli szavazás zavartalan lefolyását a diaszpórában, ma Ponta készülhetne a Cotroceni palotába. Képletesen szólva: ezúttal a diaszpóra volt a királycsináló. Pontosabban a külföldön élők szavazásának szándékolt akadályoztatása által kiváltott tiltakozáshullám vezetett Iohannis kiütéses győzelméhez. Bár a higgadtabb elemzők szerint vasárnap nem annyira Iohannis mellett, mint inkább a román politikai osztály ellen szavaztak.
A győzelmi mámor, illetve a vereség miatti elkeseredés múltával megnyugszanak a kedélyek, újra a hétköznapok következnek. Az elnökváltás után nagy valószínűséggel valamiképpen mozgásba lendül a román politika is, szokás szerint átrajzolódnak majd a pártok közötti, illetve a pártokon belüli erőviszonyok, de hogy hozhat-e ez lényegi változást, az előzmények ismeretében nehezen hihető. Merthogy egy fecske – akarom mondani: Iohannis – nem csinál nyarat. Az nyilvánvaló, egyelőre igen nagyok az irányába támasztott választói elvárások. Hogy meg tud-e majd felelni az elvárásoknak, hogy marad-e az a „rendszeridegen” alak, aki alkata, modora szerint is elüt a jól ismert bukaresti politikai környezettől, az előbb-utóbb kiderül.
Klaus Iohannis államelnökké választásával – különösen annak körülményeivel, illetve a magyar választói magatartással – új helyzetbe került az erdélyi magyar politizálás is. Rövidesen tisztázódik, hogy marad-e az autonómiával, a közösségi jogokkal kapcsolatos eddigi elutasító iohannisi magatartás, vagy a kisebbségi államelnök közreműködésével új, konszolidáltabb alapokra helyeződik a romániai többség-kisebbség, a román-magyar viszony. Ez elsősorban annak a függvénye, hogy miként dönt az államelnök: vállalja-e „másságát”, szász azonosságát, vagy azt teljesen feladva tovább megy azon az úton, amely a román politikai környezetbe való teljes beolvadásához vezet. Képletesen szólva:
Johannisként vagy Iohannisként akarja folytatni?
A folytatásra vonatkozó kérdést az RMDSZ sem kerülheti meg. Tetszik-e ez egyeseknek vagy sem, az az igazság, hogy rengeteg a tisztázandó kérdés a „szövetségen” belül, Dunát lehetne rekeszteni az évek hosszú sora alatt felhalmozódott, szőnyeg alá söpört problémákkal. Az RMDSZ legnagyobb adóssága: az egyenes beszéd, az egyenes és következetes cselekvés. Kelemen Hunor a választás másnapján abbéli véleményének adott hangot, hogy Iohannis megválasztásával hosszú időre szünet következik a kisebbségi, közösségi jogok romániai érvényre juttatásában. „Johannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia egy modellország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók egy, a német kisebbség soraiból származó elnöknek szavaztak bizalmat. Ez persze nem igaz, de emiatt a magyarság törekvései hiteltelenné válnak” – jelentette ki. Elfogadjuk, hogy így van, de az a tény, hogy az RMDSZ 1996 óta szinte folyamatosan kormányon van, nem ugyanazt jelenti?
