Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Élet az EU-ban

Központ március 21, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Élet az EU-ban

A 89-es módszerváltás után eltelt huszonhárom esztendő történéseit követve elkerülhetetlenül arra a konklúzióra jut az ember, hogy valamit nagyon elvétettünk – főleg ami a gazdaságot illeti. Talán emlékeznek még, amint a manipulálható tömeg „az ország nem eladó” jelszóval próbált ellenszegülni a privatizációs törekvéseknek, természetesen sikertelenül. Merthogy a populista jelszavak nem tudták megakadályozni a magánosítást, azaz a fontos iparágak, jelentős gyárak nyugati, többnyire a multik kezére kerülését.

A tulajdonosváltás, az előzetes hangzatos ígéretek ellenére, nem a fejlesztést, a hiányzó és szükséges tőkeinjekciót jelentette, hanem a termelés leállítását, a gyárak, üzemek felszámolását, ócskavasként való eladását. Mert hát a nyugati anyavállalat érdeke azt diktálta, hogy az esetleges versenytársakat leradírozza a pályáról, nehogy osztozkodnia kelljen velük az egyre szűkülő felvevőpiacon. Rövid idő eltelte után arra döbbentünk, hogy alig-alig termel az ország, mindent, köztük olyan termékeket is, amiket korábban magunk állítottunk elő, külföldről importálunk. Egymás után nyíltak a neves üzletláncokhoz tartozó bevásárlóközpontok, amelyekben nem ritkán ugyanazon márkanév alatt a nyugatiaknál jóval pocsékabb minőségű árut vásárolunk, persze drágábban.

Szűkebb pátriánkban a kilencvenes évek a régi, nagymúltú vásárhelyi gyárak, üzemek bezárását hozta, lásd Elektro, Metalotehnica, később IMATEX, a bőr- és

kesztyűgyár, aztán a konzerv-, majd cukorgyár, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Mára alig-alig folyik árutermelés a városban, a vegyipari kombinátot, illetve a bútorgyártást leszámítva az önkormányzatok, illetve a bevásárlóközpontok a legnagyobb munkaadók. Szolgáltatás és kereskedelem – ennyi, ami maradt, mindenki ebből próbál megélni. Ahogyan lehet. A helyi lapok álláshirdetéseit böngészve láthatjuk: kereskedelmi dolgozókat, különböző ügynököket keresnek inkább, s nem szakmunkásokat. Mindenki értékesíteni próbál, magyarán: eladni.   

Miközben fiataljaink – nem, nem kalandvágyból, inkább kényszerből – külföldön próbálnak szerencsét, aztán kinek sikerül, kinek nem. Az idősebb generáció, a nyugdíjasoké, vagy az ahhoz közelítőké pedig vegetál, egyik napról a másikra él, ha egyáltalán életnek lehet azt nevezni. Az egymást követő kormányzatok pedig – ha már elfogadták a valutaalapi kölcsönt, nem tehetnek nagyon mást – igyekeznek eleget tenni a nemzetközi pénzintézetek elvárásainak – megszorítanak. Ország, kormány, politikus, ember legyen a talpán, aki menekülni képes ebből a gyilkos szorításból… Hát így folyik az élet az Európai Unióban, legalábbis annak a keleti peremén.

Share Button
Ennyien olvasták: 150

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.