CSAK ÚGY MONDOM
Az elnökválasztás második, vasárnapi fordulója a papírforma szerint alakult, kétharmad-egyharmad arányban oszlottak meg a szavazatok Klaus Iohannis és kihívója, Viorica Dăncilă között. Ami azt jelenti, hogy a román nemzeti liberálisok egykori elnöke, az egykori nagyszebeni polgármester, az egykori szász politikus újabb öt évig marad a legmagasabb román köztisztségben. Aminek sokan örülnek, sokan meg nem, köztük mi, erdélyi magyarok sem.
A nemrég megbuktatott kormány feje, minden kétségbeesett igyekezet ellenére – igaz, mint utólag kiderült, sokan voltak ellenérdekeltek a pártján belül is a bukott miniszterelnök jó szereplésének –, mindössze öt Kárpátokon túli megyében nyert. A többi helyen Iohannis gyakorlatilag tarolt. Bár azért jegyezzük meg: az országos részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. Ami azt jelenti, hogy a szavazatra jogosult román állampolgárok legalább fele talált magának jobb tennivalót a voksolásnál. Ez utóbbiak közé sorolandók az erdélyi magyarok is, hisz a nyilvánosságra hozott adatokból kiderült, hogy Székelyföldön volt a legalacsonyabb a szavazási kedv. Tegyük is hozzá: nem ok nélkül.
„Nem szólította meg a magyarokat” – vélte felfedezni a gyér magyar részvétel okát Kelemen Hunor, az első fordulóban szintén induló RMDSZ-elnök. „Ha nincs a magyar közösség felé üzenet, ha nincs koherens program, és csak a választási kampány utolsó perceiben kérik a magyarok szavazatait, de máskülönben nem fordulnak a közösség felé, várható, hogy ez a válasza és a reakciója a magyaroknak” – hangsúlyozta. Minő helyzetértékelés! Minő politikai éleslátás! És ahhoz, hogy ez nyilvánvalóvá váljék, magának is indulnia kellett a román államelnökségért.
Két héttel korábban az erdélyi magyar választók – alig felük, egyharmaduk tartotta érdemesnek rá adni a voksát – őt is megbüntették: bizonyára azért, mert nem volt „üzenete a magyar közösség – nagy kérdés: szabad-e még közösséget emlegetni? – felé”, nem volt „koherens programja”. Mármint Kelemen Hunornak. Akkor mégis mi értelme volt a jelöltállításnak? Nem sok, sőt: semmi. Pusztán a politikai pótcselekvések sorát szaporították általa.
Ha annyira fontosnak tartotta a magyar párt agytrösztje, hogy a román államfő-választáson is szerepeltesse első emberét, akkor talán ajánlatos lett volna kizárólag saját pénzből finanszíroznia a kampányköltségeket, az állami költségvetésből visszatérített összeget pedig valamely közösségi vagy jótékonysági célra felajánlania. Biztos nagyobb lett volna a társadalmi visszhangja, közösségformáló ereje, mint az újabb, kizárólag politikai célzatú, szokás szerint kudarcba fulladó vállalkozásnak.
