Központ
2019. december 08. vasárnap, Mária

Engem nem szólított meg sem Iohannis, sem Dăncilă. De Kelemen sem…

Szentgyörgyi László november 29, 2019 Vélemény

CSAK ÚGY MONDOM

Az elnökválasztás második, vasárnapi fordulója a papírforma szerint alakult, kétharmad-egyharmad arányban oszlottak meg a szavazatok Klaus Iohannis és kihívója, Viorica Dăncilă között. Ami azt jelenti, hogy a román nemzeti liberálisok egykori elnöke, az egykori nagyszebeni polgármester, az egykori szász politikus újabb öt évig marad a legmagasabb román köztisztségben. Aminek sokan örülnek, sokan meg nem, köztük mi, erdélyi magyarok sem.

A nemrég megbuktatott kormány feje, minden kétségbeesett igyekezet ellenére – igaz, mint utólag kiderült, sokan voltak ellenérdekeltek a pártján belül is a bukott miniszterelnök jó szereplésének –, mindössze öt Kárpátokon túli megyében nyert. A többi helyen Iohannis gyakorlatilag tarolt. Bár azért jegyezzük meg: az országos részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. Ami azt jelenti, hogy a szavazatra jogosult román állampolgárok legalább fele talált magának jobb tennivalót a voksolásnál. Ez utóbbiak közé sorolandók az erdélyi magyarok is, hisz a nyilvánosságra hozott adatokból kiderült, hogy Székelyföldön volt a legalacsonyabb a szavazási kedv. Tegyük is hozzá: nem ok nélkül.

„Nem szólította meg a magyarokat” – vélte felfedezni a gyér magyar részvétel okát Kelemen Hunor, az első fordulóban szintén induló RMDSZ-elnök. „Ha nincs a magyar közösség felé üzenet, ha nincs koherens program, és csak a választási kampány utolsó perceiben kérik a magyarok szavazatait, de máskülönben nem fordulnak a közösség felé, várható, hogy ez a válasza és a reakciója a magyaroknak” – hangsúlyozta. Minő helyzetértékelés! Minő politikai éleslátás! És ahhoz, hogy ez nyilvánvalóvá váljék, magának is indulnia kellett a román államelnökségért.

Két héttel korábban az erdélyi magyar választók – alig felük, egyharmaduk tartotta érdemesnek rá adni a voksát – őt is megbüntették: bizonyára azért, mert nem volt „üzenete a magyar közösség – nagy kérdés: szabad-e még közösséget emlegetni? – felé”,  nem volt „koherens programja”. Mármint Kelemen Hunornak. Akkor mégis mi értelme volt a jelöltállításnak? Nem sok, sőt: semmi. Pusztán a politikai pótcselekvések sorát szaporították általa.

Ha annyira fontosnak tartotta a magyar párt agytrösztje, hogy a román államfő-választáson is szerepeltesse első emberét, akkor talán ajánlatos lett volna kizárólag saját pénzből finanszíroznia a kampányköltségeket, az állami költségvetésből visszatérített összeget pedig valamely közösségi vagy jótékonysági célra felajánlania. Biztos nagyobb lett volna a társadalmi visszhangja, közösségformáló ereje, mint az újabb, kizárólag politikai célzatú, szokás szerint kudarcba fulladó vállalkozásnak.

Share Button
Ennyien olvasták: 200

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.