Központ
2017. december 15. péntek, Valér
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Borús
Vasárnap
Borús

Érettség az orvosláshoz

Pál Piroska július 24, 2015 Vélemény

orvosi

Talán hiú ábránd vagy képmutatás, de mi, „civilek” többet várunk el a papoktól, a politikusoktól és az orvosoktól, mint az „egyszerű” emberektől. A lelkészek a transzcendens világhoz állnak közelebb. A politikusok a közéleti feladatokat vállalják fel. Az orvosok pedig földi életünk minőségének a javításáért és meghosszabbításáért felelnek. Talán ezzel magyarázható, hogy komoly felkészültséget, hozzáértést, morális tartást és hivatástudatot várunk el mindannyiuktól.

A három kategória közül a politikusok megítélése a legkedvezőtlenebb, de egyeseknek még a lelkészükben és az orvosukban is csalódniuk kellett. Ez utóbbiakat főleg a köpenyzsebből kilógó boríték vagy a malpraxis, de az egészségügyi rendszer miatt futószalag- és papírmunkára kényszerített napi rutinjuk miatt érheti vád és kritika.

Egy közép­korosztályban lévő gyakorló orvos ismerősöm a minap felvetette a problémát, miszerint az egyetem- és pályaválasztás előtt álló 18-19 éves fiatal nem képes minden esetben tudatosan dönteni a szakmáját illetően. Az orvoslás pedig nem egy egyszerű szakma. Ők azok, akik életeket menthetnek, akik stresszes helyzetben mérlegelnek és gyors döntést hoznak arról, hogy a pácienseik milyen életet fognak majd élni a kórházi kezelésük nyomán. Ők azok, akik a megfelelő altatószer összetevőit meghatározzák, hogy a műtét után a beteg felébredjen. Ők ültetnek műlencsét a szürkehályogos szembe, de ők döntenek arról is, hogy piros vagy sárga kemoterápiát írjanak fel a leukémiás beteg számára.

A napi teendőik fent említett gyakorlati vonzatai mellett pszichésen is leterheltek, hisz aki bekerül a román egészségügy darálójába, annak beteg, vagy akár haldokló embertársai között kell dolgoznia és hozzájuk empátiával viszonyulnia. A hozzátartozók felé is felelősséggel tartoznak. Mindez pedig megalázóan alulfinanszírozott és túlhajszoltságra kényszerítő rendszer keretei, valamint megannyiszor gyógyításra alkalmatlan kö­rül­mények között történik. Ez bizony emberpróbáló erőfeszítést jelent.

No, de a 19 éves fiatal, az érettségi után, az orvosi egyetemi felvételijén fel tudja-e mérni, hogy mire vállalkozik? Tisztában van-e azzal, hogy az élete hátralevő részét a tekintélyt parancsoló fehér köpeny mellett nem csak szakmai elismerés, meggyógyult és elégedett páciensek fogják majd kitölteni? Ha pedig időközben meg is gondolná magát, a hatéves orvosi képzés, illetve az ötéves rezidenciátus elvégzése után aligha jut ideje és türelme új szakmát tanulni. Így aztán nem marad más számára, mint hogy középszerű, kiégett, és elfásult orvossá váljék, olyanná, aki alkalmatlan a beteg emberek segítésére és gyógyítására.

Bár a jelenleg zajló iratkozások és felvételik mutatói szerint három-négyszeres túljelentkezés van az orvosira, valószínűleg okos ötlet lenne, ha minden, erre a pályára készülő fiatalnak érettségi után kötelezővé tennék a rohammentő-szolgálatnál, vagy akár más egészségügyi intézményben végzett gyakornokságot. Az így felgyűlt tapasztalatok birtokában magabiztosabban tudna dönteni, hogy szeretné-e, illetve képes lenne-e ellátni az orvosi feladatokat. És főleg azt, hogy tudna-e a hippokratészi parancs szerint élni, amely kimondja: gyógyíts, s ha nem, legalább ne árts.

Share Button
Ennyien olvasták: 565

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.