Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Érettségi, boldogulás, jövő…

Központ július 1, 2016 Vélemény

A pályaválasztás egyéni és társadalmi fontossága látszólag egyértelmű és világos, mégis úgy vélem, érdemes néhány percig elgondolkodnunk azon, hogyan is állunk fiataljaink aktuális jövőképével. Hogy a mondatban levő „fogalomzavart” feloldjam (ugyanis hogy jövünk mi ahhoz, hogy gyerekeink jövőjét megtervezzük?), el kell mondanom: nem célom sem a helyettük való tervezgetés, sem annak befolyásolása, hogy milyen döntést hozzanak sorsuk további alakulása érdekében. A közelgő érettségi kapcsán azonban óhatatlanul felmerül a „hogyan tovább” kérdése. A végzős diákok, szüleik és bizonyos mértékben tanáraik is az érettségi lázában élnek, hisz nem mindegy, hogy a fiatalok milyen útravalóval maradnak, hogyan alakul szakmai és magánéletük, milyen sikereket könyvelhetnek el majd a jövőben.

Az utóbbi évek eredményei nem kecsegtettek sok jóval e tekintetben. Anélkül, hogy statisztikák sorát hívnám segítségül (megkímélvén az olvasókat az unalmas számadatoktól), egyértelműen kijelenthető, hogy a tanulás és a kiváló szakképesítés megszerzése iránti igény erősen megcsappant. Az utóbbi évtizedben mintha az unalom, a beletörődés, a „minden mindegy” érzése társadalmi méreteket öltene. Egyre inkább eluralkodik az a felfogás, hogy nem érdemes tanulni, mert a diploma semmire sem jelent garanciát, nemegyszer az az érv is elhangzik, hogy még egyetemi oklevéllel sem lehet érvényesülni. A kőkemény valóság része, hogy a 2016-ban középiskolát végzők (187.000) csaknem egynegyede (40.000) nem fog jelentkezni a vizsgákra. Ismerve az elmúlt évek történéseit, a sikeresen érettségizők arányát, egyes középiskolák katasztrofális „teljesítményét”, félő, hogy e tendencia tovább folytatódik, a lejtő pedig hosszú. S bár igaz, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés és az üzleti szféra nem bővelkedik sem ajánlatokban, sem előnyös alternatívákban, a tanulás, a munka megbecsülése utáni igényt fejleszteni kellene. Remélem, egy szülő sem gondolja komolyan (bár van tudomásom nem egy ilyen esetről), hogy nem érdemes gyermekének érettségizni, mert amúgy sem érvényesül majd. Arról nem is szólva, hogy egyéni kudarcainkkal nem magyarázhatjuk meg gyerekeink jövőjét.

Ismerjük be, a fiatalok elkeseredése sem alaptalan. Sokan érzik úgy, hogy itt sötét a jövő, és a külföldi munkát választják, mert abban reménykednek, hogy ott jobb és kiszámíthatóbb lesz az életük. Ám szakképesítés, érettségi nélkül idegen földön ez aligha sikerülhet. Szakmai és nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen a beilleszkedés. Ezért is biztatnunk kell őket a tanulásra, arra, hogy érettségizzenek, és képezzék, fejlesszék magukat, ahogyan csak lehet. Hogy boldogok, büszkék lehessenek magukra. És mi is rájuk!

Demeter Attila

Share Button
Ennyien olvasták: 335

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.