Központ
2019. július 22. hétfő, Magdolna

Esetem a SMURD-dal  

Szentgyörgyi László január 11, 2019 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Amíg az emberfia nem találkozik a „rendszerrel”, nem sokat tudhat a Rohammentő-szolgálat működéséről, legfennebb annyit, ami itt-ott a médiában elhangzik. Egészséges ember pedig, hacsak nem munkaköri kötelessége, nem arra figyel elsősorban. Nem állítom, hogy az általam leírt eset jellemző lenne – az ellenkezőjét sem! – a teljes mentőszolgálat működésére, messzemenő következtetéseket sem szeretnék levonni belőle, hisz nem az én dolgom, csupán jelezni szeretném, hogy ez is megesett. Talán sokan okulnak belőle. Még az illetékesek is.

No, de lássuk a konkrét esetet: múlt év december 20-án a kilencven küszöbén álló apám rosszul lesz, s miután véres vizeletet észlelünk nála, hívjuk a 112-es segélyszámot. A Rohammentő-szolgálat alig néhány perc elteltével kint van, a beteget déli 12-re fel is viszik a SMURD-ra. Akkor veszi kezdetét kálváriánk. Mert hát minek is nevezhető az a közel huszonnégy órás tortúra, aminek végén másnap aztán végre célba, azaz az urológiai klinika betegágyába kerül a beteg? A sürgősségin végtelennek tűnő várakozás után, este 7-kor végre közlik velünk, hogy a beteget átszállítják az urológiai klinikára, ha ott akarunk lenni, máris indulhatunk. Hát mi meg is érkezünk, viszont a betegre 23 óráig hiába várunk. Ekkor visszamegyünk a SMURD-hoz, hát apám változatlanul ott fekszik. Érdeklődésemre, hogy mi a késés oka, azt felelik, hogy nincs kellő számú mentőautó, egyébként is érkezési sorrendben küldik tovább a betegeket. Megjegyzésemre, hogy azokat, akiket velünk egyidőben hoztak be, már mind tovább küldték, az a válasz, hogy ők nem tehetnek semmiről. Ekkor elszakad a cérna, hangos szóváltás következik, amely során közvetlen kapcsolatot vélek felfedezni a felelőtlen bánásmód és a beteg előrehaladott életkora között. Innen újra az urológiára megyünk, ahova röviddel éjfél után megérkezik a mentőautó is. A gyors vizsgálat után az a döntés születik, hogy műtétre van szükség, amihez azonban további szakorvosi vizsgálatok kellenek, amelyekhez azonban a megyei kórház apparátusa szükséges, ezért a beteget visszaküldik a sürgősségire. Éjfél után vagyunk, könnyen kiszámítható, hogy legalább tizenkét-tizenhárom órával a rohammentők riasztása után. Hangsúlyozom: sürgősségi esetről beszélek. A SMURD-nál folytatódik a kálváriánk, hajnali 5-kor érdeklődésünkre azt felelik, a kardiológusra várnak, ezért azt tanácsolják, menjünk haza, fújjuk ki magunkat, s reggel érdeklődjünk az urológián. Ezt tesszük, hazaszaladunk, gyors zuhany, néhány falat és kávé után, irány az urológiai klinika. Hét után néhány perccel vagyunk, a beteg még sehol. Várunk. Közben meg telefonálgatunk jobbra-balra, de hitelt érdemlő információhoz nem jutunk. Pattanásig feszült idegekkel újra a SMURD felé vennénk utunkat, amikor tíz óra körül begurul a mentőautó a klinika udvarára, benne a beteggel. Itt alig félóra elteltével végre a helyére, azaz a betegágyba kerül.

Ennyi a sztori, amelynek lényege: közel huszonnégy órára volt szükség ahhoz, hogy a SMURD egy beteget eljuttasson oda, ahol megfelelő ellátást kaphat. Elszigetelt esetről van szó, esetleg mással is előfordult már hasonló, nem tudom. Esetünkben azonban így működött a „rendszer”.

Nincs ez így jól. Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 1874

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.