Fehér vagy fekete?
Az egyén akarva-akaratlanul, önszántából, vagy azon kívül egy-egy csoport, kategória része, tagja. Van, amiről tehet, van, amiről nem. Van, amit befolyásolhat, és van, amit választhat, van, amire büszke, és van, amire nem.Arról, hogy melyik évben született, nem tehet, ezt nem ő szabja meg. Így akaratlanul egy olyan embercsoport tagja, ahova olyanok tartoznak, akik vele azonos évben, vagy akár egy napon születtek. Általában közöttük nő fel, ők lesznek az iskolatársai, játszótársai. Arról sem tehet az egyén, hogy milyen a bőrszíne: fehér, fekete, sárga vagy vörös. Így ismét akaratán kívül egy embercsoportba sorolható.
Vannak viszont olyan közösségek, amelyeknek nem kell feltétlenül tagja legyen az egyén. Ez már jobbára akaraterő kérdése. Mert ugye sokat tehetünk az ellen, hogy ne tartozzunk a túlsúlyosak vagy éppen a túl soványak közé. (Természetesen kivételt képeznek azok, akik valamilyen betegség miatt tartoznak ide!) Abba is beleszólhat az ember, hogy akar-e vagy nem a Fumi-klub (dohányosok) Drogi-klub (kábítószer használók) vagy a RÉDOSZ (Részeges Disznók Országos Szövetsége) tagja lenni.
Azt, hogy valakinek mi a neve, milyen vallásban keresztelték, milyen nemzet tagja, melyik országba született, kevésbé egyértelmű, hogy milyen csoportba is tartozik. Mert ugye arról senki nem tehet, hogy Péternek vagy Petrenek keresztelték a református vagy a görög keleti templomban – és történetesen ebben az országban látta meg a napvilágot –, de élete folyamán alakíthat ezen. Nevet, vallást, nemzetet, lakhelyet, országot, állampolgárságot lehet szabadon változtatni, választani.
Végül pedig vannak olyan „egyletek”, amelyeknek csupán, ha akarunk, érdekből vagy meggyőződésből vagyunk tagjai. Ilyen lehet például egy politikai párt. Nem ritkák közöttünk azok, akik pártfunkciót vállalnak azért, hogy jómódban élhessenek. (Úgymond a párttagok vagy a választópolgárok érdekeit képviseljék.) Nem baj, ha nem a köz javát szolgálják, „majd elmúlnak a bajok”, a lényeg, hogy degeszre tömjék a zsebeiket. Ez ugye „választás” kérdése, mert ha a szavazótábor megbízik bennük, és mandátumot ad nekik, akkor cserébe vár valamit ezért tőlük. De, ha tudja az egyén magáról, hogy gazfickó, és elárulja, eladja, becsapja, félrevezeti a közösségét, akkor legyen benne annyi gerincesség, hogy visszavonul a közszerepléstől, és hagyja azokat érvényesülni, akiknek valóban szívügyük a közérdek. Persze nem könnyű elválni a kényelmes bársonyszéktől és egy „fapados” állást választani, ezáltal pedig egy másik kategóriába csöppeni.
A fennebb felsoroltak vagy fel nem soroltak közül ki mire büszke, vagy nem, ki mit választ, az mindenkinek magánügye. Jómagam örülök annak, hogy székely-magyar református vagyok, és abba az embercsoportba tartozom, amelynek tagjai szeretnék, ha Székelyföld területi-, kulturális-, közigazgatási-, pénzügyi-, törvényhozási-, adminisztratív és minden lehetséges szempontból autonóm tartomány vagy régió lenne. Minél hamarabb, annál jobb!
