Központ
2018. október 17. szerda, Hedvig

Feltámasztható-e?

Szentgyörgyi László május 25, 2018 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Természetesen a vásárhelyi sportéletre gondoltam, amikor a címbéli kérdést gépbe pötyögtem. Különös tekintettel a labdarúgásra. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy vasárnap eldőlt a román bajnoki cím sorsa: a kolozsvári CFR-nek, hat esztendő kihagyás után, sikerült ismét győzedelmeskednie. Legfőbb riválisa, a nagypofájú focimágnás csapata – hogyan is nevezik most, a fene képes megjegyezni -, amelyet minden versenykiírás előtt a legfőbb esélyesnek kiáltanak ki, sorrendben harmadszor maradt le a dobogó legfelső fokáról. Ezúttal be kellett érniük annyival, hogy az utolsó fordulóban úgy két-három percig bajnoknak érezhették magukat.

A fellegvári népünnepély képsorait nézegetve felbukkant Dan Petrescu arca is, ami elkerülhetetlenül eszembe juttatta, hogy alig három évvel korábban még a vásárhelyi első ligás csapat – igen, az ASA – edzője volt. A gyakorlatilag a semmiből felbukkant, s a semmibe visszahullt klub rövid élettörténetének feltérképezése komoly tényfeltáró sportújságírói feladat lehetne. Az egész történet a minket körülvevő társadalmi-történelmi valóságról festhetne igen tanulságos képet. Akár azt is mondhatnám: kórképet. Mert az világos, amikor a sportélet, esetünkben a vásárhelyi foci állapotáról elmélkedünk, akkor nem vonatkoztathatunk el a társadalom, a gazdasági és politikai élet jelenlegi állapotától.

Ma, amikor a labdarúgás a showbiznisz része – meghatározó szelete! -, még a hozzám hasonló, a régi foci iránti nosztalgiázásra hajlamos alakok számára is világos, minden a pénz körül forog. Ahogyan a Puskás Ferencnek tulajdonított mondás szól: kis pénz- kis foci, nagy pénz- nagy foci. Hogy tájainkon, egy Marosvásárhely nagyságú város esetében meddig nyújtózkodhatunk vágyaink megfogalmazásakor – természetesen a labdarúgás területén -, azt nehéz lenne megmondani. A város futballmúltja, a meglévő szurkolótábor, a maradék helyi kötődésű hozzáértők alapján kijelenthető: legalább egy első ligás csapatot megérdemel Vásárhely is.

Most, amikor a városi sportklub összegründolásán dolgoznak az illetékesek, szükségét érzem, hogy pontokba szedjem, mit nem kellene szem elől téveszteniük. Például, hogy az építkezést a sportban is érdemes az alapoktól elkezdeni; minden jövőbeni sportsiker reményének biztosítéka az olajozottan működő utánpótlás-nevelés, mennél szélesebb a piramis alapja, amelyre a csúcs támaszkodik, annál nagyobb az esély a kiváló eredményekre; az ifjúsági korosztályok nevelését a legjobban képzett, lehetőleg jelentős helyi sportolói múlttal bíró oktatókra szabad csak bízni; sportvezetői feladatokat, ha egyetlen mód van rá, csak helyi szakemberek lássanak el; az adminisztrációval járó döntések átláthatóságát a legalapvetőbb követelménynek kell tekinteni; és végül senki – se sportoló, se sportvezető, se szponzor – ne felejtse el, hogy minden a sportszertő közönségért, a szurkolókért van!

A felsoroltak tükrében ki-ki maga megválaszolhatja a címbéli kérdést. A magam részéről annyit, ha megvan a szükséges elszántság, hozzáértés, áldozatkészség, akkor a többi is – gondolok az infrastruktúrára, s végül az eredményekre – meglesz! Csak akarni kell. Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 434

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.