Központ
2018. február 26. hétfő, Edina

Ha másutt igen, Marosvásárhelyen miért nem?

Központ június 27, 2013 Vélemény

MORGÓ

LaciokHa másutt igen, Marosvásárhelyen miért nem?

Közhelynek számít, hogy egy nyelvi-kulturális közösség fennmaradásának legfőbb biztosítéka: az anyanyelvi oktatás. Talán emlékeznek még, hogy a 90-es években az óvodától az egyetemig terjedő magyar nyelvű állami oktatásért szállt síkra az erdélyi magyarság. Igaz, az RMDSZ röviddel ezután – természetesen a kormányzás bűvöletében­ – már beérte volna a Petőfi-Schiller nevű kompromisszumos megoldással is, de végül az sem adatott meg.

 

A rendszerváltást követően Marosvásárhelyt frontvárosként szokás emlegetni – hogy miért, azt mindenki tudja, sejti. Az ezredfordulón még egyetlen magyar többségű erdélyi nagyvárosban azóta átbillentek az etnikai arányok. Jelenleg azért folyik a küzdelem, hogy megőrizhesse Székelyföld kulturális, oktatási központja, fővárosa státust.

Az oktatási jogainkért vívott küzdelmet tekintve Marosvásárhely amolyan állatorvosi lónak számít, amelyen kiválóan lehet szemléltetni mindazon betegségeket, amelyek elméletileg előfordulhatnak, s amelyek gyógyításra szorulhatnak. Nos, az oktatás területén minden elképzelhető nyavalya kimutatható Vásárhelyen, az óvodától az általános és középiskolákon keresztül az egyetemig. Az orvosi egyetem – nem utolsó sorban a RMOGYKE látványos akcióinak köszönhetően – már jó ideje a figyelem középpontjában áll. Igaz, a megnyugtató megoldás még igen messzinek tűnik, elsősorban a politikai akarat hiányolható.

Egy ideje viszont – különösen, amióta a Bernády név felvételét követelők élére a Civil Elkötelezettségi Mozgalom állt – az általános iskolai, pontosabban a magyar nyelvű oktatás megoldatlanságaira terelődött a figyelem. Az utóbbi hónapok történéseinek ismeretében minden elmondható, csak az nem, hogy megnyugtatóan alakulnak a dolgok. Legutóbb a Liviu Rebreanu iskola évzárója fulladt botrányba, ahol a román tannyelvű osztályok tanulói nemzeti színű nyakkendőkkel jelentek meg, s ahol a román szülők széttépték, lábbal tiporták a magyar szülők tábláját, amelyen az iskolai kétnyelvűség hiányára hívták fel a figyelmet. De a római katolikus egyház tulajdonában álló, az egykori II. Rákóczi Ferenc Főgimnázium otthonául szolgáló épületben jelenleg működő Unirea Líceum körüli sovénnacionalista hisztéria is azt jelzi, politikusaink elvtelen engedékenysége, s a mindenkori szülők és tanárok kishitűsége oda vezetett, hogy eljutottunk már a falig, ahonnan nincs hova tovább hátrálni…

A megoldás egyszerű, kézenfekvő, s nem példa nélküli: ha igény van rá – s már miért ne lenne? –, magyar tannyelvű önálló általános iskolákba, középiskolákba kell tömöríteni a magyar tanulókat. Azokat probléma nélkül nevezhetnék el magyar személyiségekről, azokban nem történhetnének hasonló csúfságok sem velük, sem tanáraikkal, sem szüleikkel, mint az általunk említett évzárón. Ha másutt – Aradon, Temesváron, Nagybányán, Máramarosszigeten, Nagyváradon, Déván, Kolozsvárott, stb. – sikerülhetett ilyen oktatási intézményeket létrehozni, akkor Marosvásárhelyen miért nem?


 

Share Button
Ennyien olvasták: 232

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.