Hacsek és Sajó
– Jó napot, Sajókám! Mondja, van magának sok pénze? / – Nem adok kölcsön! Még azt a tíz lejemet se adta vissza, amit a múlt héten kért virágra részegen, amikor kiitta a buxtárcáját, és félt hazamenni üres kézzel. / – Ne parázzon, megkapja. De nem akarom újfent megpumpolni, nem azért kérdeztem. / – Hanem? / – Olvastam a hetedik oldalon, hogy aki elég gazdag, az örök életet vásárolhat magának. / – Mi a rosseb, már a Nagy Főnököt is meg lehet vesztegetni?
– Nem hinném. De másról van szó: egy Avatar nevű orosz projekt vezetője azt állítja, hogy néhány éven belül az emberi agyat át lehet majd ültetni robottestbe, és vélhetően nem két lejbe fog kerülni…
– Hát, a maga agyát még ötven baniért is kész pénzkidobás volna bárhova is átültetni, inkább a sajátja helyett kellene beültessék valaki másét.
– Kiét?
– Akárkiét!
– Azért ez fantasztikus lehetőség, gondoljon csak bele: egy kis plusz lóvéért bizonyára a külsejét is megválaszthatja majd az ember, akár egy Markó Béla, Orbán Viktor vagy Szász Jenő testben élhetne tovább, és a kedves felesége is eldönthetné, hogy Dancs Annamariként vagy Répás Zsuzsannaként kívánja enni az életét.
– Apropó, Orbán Viktor és Szász Jenő: múlt héten megint találkoztak Pesten, pedig még két hét se telt el a legutóbbi liezon óta.
– Igen, lassacskán többet randiznak, mint két szerelmes tini. Kisebb változtatásokkal dudorászhatnák egymásnak a Neoton Tini-dalát: Egyszerű a szerelem, egyszerű, kellesz nekem, és ó-ó, én is tudom: jó vagyok nálad. Egyszerű ez az eset, egyszerű, tetszem neked, és ó-ó, olyan jó, hogy hetente látlak…
– Marha!
– Még van: Egyszerű, tiszta az ég, egyszerű, vakít a kék, és ó-ó, vörös lesz Kelemen, ha meglát. Egyszerű, forog a föld, egyszerű, meleg a zöld, és ó-ó, Toró tartja nekünk a gyertyát…
– Na, ez már valamivel jobb volt. Amúgy miről cseverésztek, nem tudja?
– De. Áttekintették a romániai belpolitikai fejleményeket és a Romániában élő magyarság helyzetét.
– Máris nyugodtabb vagyok.
– De főleg szarkasztikus. A tusványosi beszély után kérdéseket lehetett intézni a miniszterelnök úrhoz, és egy, az RMDSZ és a magyar kormány kapcsolatára vonatkozó kérdésre a következőket felelte: „Amikor az RMDSZ-hez való viszonyomat kérdezik, akkor számomra nem egyértelmű, hogy mi is az RMDSZ: gondoljak annak elnökére, a neptunosokra, vagy arra a nyolcvanszázalékos támogatásra, amit leadtak önök?”.
– Szóval zavarban van a jó Viktor az RMDSZ-t illetően. Maga szerint kire, mire gondoljon?
– Ki vagyok én, hogy tanácsokat adjak Neki?! Én még Kelemennek vagy Borbélynak se merném megmondani, hogy mit gondoljon, mit csináljon vagy hova menjen.
– Itt Vásárhelyen viszont dübörög az uborkaszezon, az égvilágon semmi nem történt az elmúlt héten.
– Nana! Szerdán megalakultak a megyei önkormányzat szakbizottságai, valamint Florea egy sajtótajtékoztatón kijelentette: valójában Claudiu Maior az „igazi alpolgármester”, és még azzal is megfejelte, hogy Maior szerinte nagy A-val alpolgármester, és ezt sosem tudja kiverni a fejéből.
– Saját magáról nem mondta, hogy ő ugyanakkor nagy P-vel primár?
– Nem. Ismeri, milyen szerény…, akár egy szégyenlős terminátor.
– Hirtelen eszembe jutott egy másik, ugyancsak p-vel kezdődő román szó, ami szintén ráillik, nem is nagy, hanem gigantikus P-vel!
– Ki ne mondja, még baj lesz belőle!
– Rendben. De képzelje, úgy döntöttünk az asszonnyal, hogy mégiscsak elmegyünk nyaralni pár napra.
– Felőlem! Csak lehetőleg ne Krétára, mint legutóbb, mert
megint hófehéren jönnek haza.
– Nem. Egy horvátországi üdülővároskát néztünk ki…
– Mi a neve?
– Pula.
