Központ
2018. január 22. hétfő, Artúr, Vince

Hacsek és Sajó

Központ szeptember 12, 2012 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Minek böngészi azt az étlapot, éhes? / – Nem. Unatkozom. Mondja, magának mi a kedvenc étele? / – Az ebéd. / – Ne ökörködjön már startból! Szereti például a marhahúst? / – Tatárbifsztéknek igen, amúgy nem különösebben, főleg mert marha drága. Miért, meg akar hívni egy jó pörköltre? / – Eszemben sincs. Csak olvastam, hogy a japán Kobe tartományban tenyésztik a világ legdrágább marháját, háromszáz euróba kerül kilója!

– Akkor egy itteni nyugdíjas marhára be kéne ossza, kábé egy fél kilóra futná a havi nyugdíjából. Aztán mitől olyan borsos ama barom, szarvasgombával és kaviárral etetik széna helyett?

– Nem, de a lehető legtermészetesebb körülmények között, szabadba nyíló kifutókban tartják őket, és naponta masszírozzák…

– Ez nem új, mesélte egy masszázsszalonban dolgozó ismerősöm, hogy itt is jobbára csak pénzes tehenek járnak masszíroztatni.

– Egy speciális kesztyűvel naponta 2-3 órát dörzsölik őket, miközben rizsborral permetezik, állítólag attól lesz überporonyó és extrafincsi a húsuk. Ráadásul italként sört is kapnak, fülledt napokon akár két korsóval is.

– S még van pofájuk meginni! Én másképp csinálnám: a szakét meginnám, és árpát meg komlót löknék nekik, hogy sört adjanak tej helyett, a tőgyükre pedig rávasalnék egy „Igen, tessék! – Da, poftiti!”-matricát, hogy mindenki lássa: ez a váka magyarul is múúgat.

– Apropó: Vásárhelyen is elindult ez az izgalom, izé, mozgalom, sajtót is tájékoztattak múlt csütörtökön. A részleteket Borbély László ismertette, és kihangsúlyozta: nem politikusként, hanem a Bernády György Alapítvány elnökeként van jelen.

– Szegény Bernády! Amúgy mit tevékenykedik eme alapítvány, már ha egyáltalán…

– Például kitüntetik egymást minden évben, tavaly Markó Béla kapta a Bernády-emlékplakettet.

– Mire fel?

– Csak. Valakinek oda kell adni. Szeretnek ám ezek díjakat és kitüntetéseket gyűjtögetni! Akárcsak a volt palesztin vezető, Jasszer Arafat.

– Az legalább egy jópofa muki volt: egyszer azt mondta, hogy ölni tudnék egy béke-Nobel-díjért.

– Meg is kapta aztán.

– Visszatérve erre az „Igen, tessék! – Da, poftiti!” kampányra, amit exminiszter úr, ne szépítsük, lenyúlt: szerintem úgy kreténség, ahogy van.

– Miért?

– Kolozsváron még hagyján, hogy matricákat ragasztanak ki egyes üzletekben, vendéglőkben, jelezvén, ott az anyanyelveden is bátorkodhatsz megszólalni, mert lassan annyi magyar sincs, hogy Eckstein-Kovács Péter rendezhessen egy becsületes házibulit. Na de itt, nálunk?! Ne röhögtessenek! Tuti, hogy én ezután is magyarul fogok megszólalni a matricátlan boltokban is. Sőt, az lesz az első kérdésem, hogy: hol a matrica?

– Azt hozta fel érvként többek közt alapítványelnök úr, hogy Vásárhelyen nem ritka az olyan helyzet, amikor két magyar ajkú románul szól egymáshoz, csupán azért, mert nem tudják egymásról, hogy magyarok.

– Ekkora blődséget, vájdéminyé! Habár velem egyszer előfordult hasonló, olyan másnapos voltam egy lagzi után, hogy románul szóltam magamhoz, mert nem tudtam, hogy magyar vagyok.

– Hasznosabb dolgokra is költhetnék azt a pénzt, az már biztos. Például, segítsék a fogyatékos személyeket, akik hónapok óta nem kapták meg a járandóságaikat, Floreáék tojnak rájuk.

– Vagy szervezzenek városismereti tanfolyamot a Görgény völgyéből, Olténiából, Galacról s még ki tudja honnét idetelepített taxisofőrök számára, mert újabban mindig a GPS szerepét töltöm be taxizáskor, én kell elmagyarázzam a vankujnak, merre menjen. De mondjak valami jót is?

– Mondjon.

– Hamarosan Románia lesz az ígéret(ek) földje…

– Az meg hogy? Jön Mózes?

– Nem Mózes jön.

– Hanem?

– A választási kampány!

Share Button
Ennyien olvasták: 212

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.