Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Borús
Holnap
Borús
Borús
Hétfő
Borús
Derült
Kedd
Derült

Hacsek és Sajó

Központ február 14, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Képzelje, levelet kaptam a miniszterelnök úrtól! / – Na halljak oda! Magától írta, vagy ezt is kopipontázta, mint a doktoriját? / – Nem Victor Pontától, hanem Orbán Viktortól! / – Ennyire unatkozik, hogy magának írogat leveleket? Egyébként honnan ismeri a jó Viktort, tán együtt csápoltak valamelyik tusványosi Kárpátia-koncerten? / – Nem ismerem személyesen. És nemcsak nekem írt, hanem rajtam kívül még százhatvanezer alföldönkívüli magyarnak. Be akar vonni bennünket is a nemzeti konzultáció rendszerébe. / – Szegény Szász Jenő…

– Miért?

– Hát biztos térdig lejárta azokat a kurta lábait, amíg egyenként kikézbesítette azt a rahedli levelet.

– A postás hozta, nem Szász Jenő! Habár a bélyeget lehet ő nyalta rá, mert tepertőszagú volt a boríték.

– Én vajon mé’ nem kaptam?

– Mert csak a kettős állampolgárok kaptak, az egyesek nem.

– Vagy úgy! Azt nem írta a kis-nagyember, hogy küldjenek neki közmondásokat?

– Nem. Miért?

– Régebb mindig dakota közmondásokkal operált a beszélyeiben, de már egy idő óta átnyergelt a székelyesekre, s gondoltam, kifogyott belőlük.

– Nem csodálnám, ha kifogyott volna, amikor ilyen kevés a székely…

– Ezt a marhaságot honnan szedi?

– Corneliu…

– Vadim Tudortól?

– Olyasmi, de nem teljesen. Corneliu Grosutól.

– Az meg ki a búbánat?

– A Maros megyei prefektus. Ő is nekiállt székely zászlókat számolni, a Hargita és Kovászna megyei elvtársaihoz hasonlóan.

– És? El tudott számolni addig, amennyi van?

– El. Sajnos nincs sok, csak hat. Megkérdőjelezte, hogy egyáltalán élnek-e székelyek Romániában, mert a legutóbbi parasztleltár adatai szerint alig ezren.

– Igen, mert volt annyi eszük, hogy ne székelynek, hanem magyarnak vallják magukat. De nekem már herótom van ettől a székelyzászló-ügytől. A törvény szerint valóban tilos hivatalos intézményekre kitenni.

– Ez igaz. Viszont én tudok egy kompromisszumos megoldást: valamennyien tegyük ki az aranycsíkost, de ne a Facebookra, hanem a házakra, udvarokra, ablakokba. Abba nem ugathat bele senki, hogy én otthon mit tűzök ki, vagy legalábbis nem ajánlom.

– Korrekt. De apropó: hallott már a Kancsendzönga csúcsról?

– Nagy szégyen, hogy soha a büdös életben? Sőt, még a Kancsendzöngátlanról sem. Hol van?

– Messze. India és Nepál határán. És 8586 méter magas.

– Na, ott se szeretnék határőr lenni! De mi van vele?

– Oda készül Erőss Zsolt, a csíkszeredai születésű hegymászó, és a magyar zászló mellett a székelyt is ki fogja tűzni.

– Szép tőle. És?

– Mit és? Onnan szedje majd le Corneliu koma!

– Róla jutott eszembe a ló egyik alkatrésze, s arról a ló: mondja, szereti maga a lovakat?

– Tisztes távolságból, mert elől-hátul veszélyes, középen meg kényelmetlen. Miért?

– Mert az angolok például nagyon szeretik. Csak nem megenni…

– Bővebben?

– Nem hallott a lóhúsbotrányról? Egy svéd beszállítócég feljelentést tett a Nagy-Britanniában árusított lóhús ügyében, ugyanis szerintük őket is átvágták.

– Mivel?

– Azzal, hogy a romániai vágóhidakról származó húsnak csak marhát lett volna szabad tartalmaznia, helyette viszont a készítmény sok esetben lóhúst is, vagy kizárólag azt tartalmazott.

– Hát, ha olyan marhák, hogy nem ellenőrizték le… Egyébként a lóhús ehető, Álmosék is nem egyszer kiették maguk alól a lovat, amikor már eléggé megpuhult, és elfogyott a csodaszarvasgomba meg a turulmadártej, és úgy poroszkáltak tovább, per pedes, mint a Gyalog Galoppban.

– Ökör! Nem arról van szó, hogy ne lenne ehető, hanem arról, hogy marhahúsként címkézték fel.

– Vágom. Arról már nem is beszélve, hogy a briteknél a ló majdnem annyira szent állat, mint Indiában a tehén. Ez kábé olyan, mintha az etruszkok szkarabeuszkonzerveket küldtek volna az egyiptomoknak karácsonyra.

– Nem egyiptomok, agyalágyult, hanem egyiptomiak.

– Mindegy. Azé’ megnéztem volna, milyen pofát vágott Bözsi királyné, amikor a tányérjában felnyerített a marhasteak. De ezzel a magyar tehenészgazdákat is megeresztették.

– Hogyhogy?

– Magyarország rengeteg tejet exportál Angliába, de többet nem fognak reszkírozni az ottaniak, nehogy sunyiban kumiszt küldjenek nekik.

– Befetéma! Magánál csak egy nagyobb állat van ebben a városban!

– Hogy jön ide a polgármester?

– Akkor kettő. Speciel Tánjára gondoltam…

– Én meg speciel az ányjára. Mi van a tohonyával, ejsze megdöglött?

– Döglött egy frászt! Múlt héten meglátogatta egy régi barátja.

– Tarzan?

– Az! És Csitával hármasban elbattyogtak a Sörpatikába! Alan Roocroft amerikai elefántszakértő jött hozzá vizitába. Ő az első európai elefántiskola megalapítója, tíz éve követi Tánja fejlődését, és minden állatkertben meglátogatta, ahová került.

– Vajon mit csinálnak az elefántiskolában, felkészítik őket az elefántegyetemre?

– Akar hozni egy társat neki, mert egyedül unatkozik.

– Adjon fel egy hirdetést a Flashben, hogy elsőéves egyetemista elefánt lakótársat keres.

– Visszatérve az angolokra: jövő januárban megnyitják a munkaerőpiacot a román és bolgár munkavállalók előtt, és most be vannak kakkantva, hogy „a nomád körülmények között élő romák Nagy-Britanniát veszik célba”.

– Legalább lesz ki megegye azt a rengeteg lóhúst. Inkább annak örvendenének, hogy nem tavaly nyáron dzsáltak ki a csávók.

– Miért?

– Mert akkora miccspartit rendeztek volna az olimpiai láng körül a megnyitón, hogy a stadionban még mindig bokáig érne a mustár!


Share Button
Ennyien olvasták: 148

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.