Központ
2018. július 22. vasárnap, Magdolna

Hacsek és Sajó

Központ március 7, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Szereti maga a békacombot?  / – Lehet, még sose kóstoltam. Se békát, se másmilyen kétéltűt. Habár sulis koromban egy délután beosontunk a bioszlaborba, és leittuk a tarajos gőtéről a tiszta szeszt. Miért? / – Mert veszélyes… / – Tán már azt is hamisítják, mint a marhahúst?  / – Nem, de olvastam, hogy már 2011 óta akár egy év börtön is kiszabható a békák befogásáért, illetve megöléséért. Valami zöld szervezet veri most a nyálát miattuk. Egyrészt, mert védett állat, másrészt meg állatkínzásnak minősül, ugyanis a cubákjaikat legtöbbször ott a helyszínen leoperálják, majd otthagyják őket, és az időjárás függvényében órákig, napokig szenvednek, amíg kibrekkennek.

– Még jó, hogy abban az állapotban nem smárolja le őket senki, mihez kezdenénk annyi tolókocsis királyfival? De kéne szólni a gólyáknak meg a békászó sasoknak is, jó hülyén néznének ki csíkos rabruhában.

– Maga olyan degenerált, hogy az agyrák éhen pusztulna a fejében! Lefogadom, halvány gőze sincs, mi az a FUEN.

– Csak ne sokba, mert ráfarag, mint mókus az erdőtűzre. A fuen az érzékiség és a csúfolódás kecskelábú és kecskeszarvú erdei félistene a rómaiaknál, görög pandanja a szatír. Mitológiában ász vagyok!

– Az a kecskecsicsű keresztanyja, az! Amiről maga beszél, az a faun! Én a FUEN-t kérdeztem.

– Olyan isten márpedig nincs! Se fél, se egész, se másfél.

– A FUEN az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója. Egy friss közleményük szerint Romániának engedélyeznie kell a székelyek számára zászlójuk használatát a hivatalos épületeken is.

– Szerintem is. Máris ketten vagyunk, én meg ez a föderatív faun.

– Azt is leszögezték, hogy ilyen kérdésekben a kisebbségek védelmezőjeként az Európai Uniónak kötelessége volna közbelépni, és támogatni a kisebbségek álláspontját.

– Igen, de nekünk is kéne közbe’ lépni… Apropó, már csak hármat kell aludni az „ünnepig”…

– Miféle ünnepig? Húsvét még kicsit odébb van.

– A Székely Szabadság Napjáig, amit a Székely Nemzeti Tanács szervez vasárnapra, ide Vásárhelyre.

– Vagy úgy. De az mitől ünnep?

– Tóró T. Tibortól. Azt nyilatkozta, hogy az EMNP nem tüntetésként tekint erre az utcabálra, hanem ünnepként… Csak nehogy aztán megint beállítsanak a kis pörgekalapos hodáki ünneprontók.

– Nekem főként az elnevezéssel van bajom, hogy Székely Szabadság Napja. Az a kép ugrik be róla, ahogy a tömlöcök, bányák, gályák mélyén sínylődő székelyek tízezrei vezényszóra letépik láncaikat, kiözönlenek a márciusi napfényre, és elharsogják az elharsognivalót kelettől nyugatig, azaz öttől fél hatig. Maga részt vesz?

– Részt. Eleinte nem terveztem ugyan, de most, hogy Borbély megengedte…

– Hogyhogy?

– Azt mondá az Ejdély TV-ben, hogy ők passzolják a bulit, ugyanakkor nem tiltják meg senkinek, hogy elmenjen.

– Gálánsak. Biztos azért nem érnek rá, mert ezerrel dolgoznak az új javaslaton.

– Milyen javaslaton?

– Borbély bejelentette, hogy az RMDSZ nekilátott kidolgozni egy javaslatot a magyar nyelv regionális státusának törvényes elfogadtatására.

– Örökké ez a kapkodás! Még csak huszonhárom éve vannak a parlamentben, szerintem ráérnek vele.

– Dorin Florea nyílt levelét látta?

– Nem. Jobb szeretném egy nyílt törését látni. Mit írt a csumpálák, és kinek címezte?

– Nekünk, vásárhelyieknek. Azzal indít, hogy Marosvásárhely „Ceausescu által marginalizált város volt”…

– Azé’ annyira nem, például pár tízezer román testvért bémarginalizált az öreg a Tudorba, még a hetvenes-nyolcvanas években.

– Azt is írja, idézem: „…az elmúlt években Marosvásárhelynek sikerült példát mutatnia az interetnikai összhangról, egy olyan együttélési modellé vált, melyet Európa-szerte egyre gyakrabban példaként emlegetnek”.

– Én is szoktam őt emlegetni, egyre gyakrabban… Ahogy József Attila írja ama vörsezetben: már egy hete csak a mamádra gondolok…

– Továbbá: „A Székelyföld autonómiája szélmalomharc, Marosvásárhely régió-fővárossá való kinevezése viszont valósággá válhat”.

– Ezt a szélmalomharcot aláírom. Ameddig ilyen húsképű lovagokra meg lászlópanzákra bízzuk, addig annyi esélyünk van kiharckodni az autonómiát, mint Don Quijoténak megdöngetni azt a duci leányt.

– Dulcineát Don Quijote találta ki magának, nem létezik.

– Erről beszélek!

– Na, a levél lényege röviden: közösen menjenek ki az emberek tüntetni vasárnap, románok és magyarok, de nem az autonómiáért, hanem hogy Vásárhely legyen a régió fővárosa.

– Juteszembe erről a régi jó nóta, hogyaszongya: hegyek között, dombok között kicsi vonat kanyarog, benne ülnek, kézen fogva, románok és magyarok…

– Én a folytatást is tudom: elöl ül a soviniszta, ki a mozdonyt vakvágányra igazíccsa!

– Visszakanyarodva a békatémához: egy pesti étteremben egyszer teknősbékalevest rendeltem, kíváncsi voltam, milyen lehet.

– És, finom volt?

– Ja. Csak azóta se vagyok meggyőződve róla, hogy valóban teknősbékalevest ettem…

– Miért?

– Odaintettem a pincért, és megkérdeztem, van-e teknősbékalevesük. Erre mélyen a szemembe nézett, és visszakérdezett, hogy ettem-e már valaha teknőclevest, mire mondtam, hogy még soha a büdös életben.

– És?

– Felcsillant a szeme, és vigyorogva válaszolta: akkor van!


Share Button
Ennyien olvasták: 279

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.