Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Hacsek és Sajó

Központ március 7, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Szereti maga a békacombot?  / – Lehet, még sose kóstoltam. Se békát, se másmilyen kétéltűt. Habár sulis koromban egy délután beosontunk a bioszlaborba, és leittuk a tarajos gőtéről a tiszta szeszt. Miért? / – Mert veszélyes… / – Tán már azt is hamisítják, mint a marhahúst?  / – Nem, de olvastam, hogy már 2011 óta akár egy év börtön is kiszabható a békák befogásáért, illetve megöléséért. Valami zöld szervezet veri most a nyálát miattuk. Egyrészt, mert védett állat, másrészt meg állatkínzásnak minősül, ugyanis a cubákjaikat legtöbbször ott a helyszínen leoperálják, majd otthagyják őket, és az időjárás függvényében órákig, napokig szenvednek, amíg kibrekkennek.

– Még jó, hogy abban az állapotban nem smárolja le őket senki, mihez kezdenénk annyi tolókocsis királyfival? De kéne szólni a gólyáknak meg a békászó sasoknak is, jó hülyén néznének ki csíkos rabruhában.

– Maga olyan degenerált, hogy az agyrák éhen pusztulna a fejében! Lefogadom, halvány gőze sincs, mi az a FUEN.

– Csak ne sokba, mert ráfarag, mint mókus az erdőtűzre. A fuen az érzékiség és a csúfolódás kecskelábú és kecskeszarvú erdei félistene a rómaiaknál, görög pandanja a szatír. Mitológiában ász vagyok!

– Az a kecskecsicsű keresztanyja, az! Amiről maga beszél, az a faun! Én a FUEN-t kérdeztem.

– Olyan isten márpedig nincs! Se fél, se egész, se másfél.

– A FUEN az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója. Egy friss közleményük szerint Romániának engedélyeznie kell a székelyek számára zászlójuk használatát a hivatalos épületeken is.

– Szerintem is. Máris ketten vagyunk, én meg ez a föderatív faun.

– Azt is leszögezték, hogy ilyen kérdésekben a kisebbségek védelmezőjeként az Európai Uniónak kötelessége volna közbelépni, és támogatni a kisebbségek álláspontját.

– Igen, de nekünk is kéne közbe’ lépni… Apropó, már csak hármat kell aludni az „ünnepig”…

– Miféle ünnepig? Húsvét még kicsit odébb van.

– A Székely Szabadság Napjáig, amit a Székely Nemzeti Tanács szervez vasárnapra, ide Vásárhelyre.

– Vagy úgy. De az mitől ünnep?

– Tóró T. Tibortól. Azt nyilatkozta, hogy az EMNP nem tüntetésként tekint erre az utcabálra, hanem ünnepként… Csak nehogy aztán megint beállítsanak a kis pörgekalapos hodáki ünneprontók.

– Nekem főként az elnevezéssel van bajom, hogy Székely Szabadság Napja. Az a kép ugrik be róla, ahogy a tömlöcök, bányák, gályák mélyén sínylődő székelyek tízezrei vezényszóra letépik láncaikat, kiözönlenek a márciusi napfényre, és elharsogják az elharsognivalót kelettől nyugatig, azaz öttől fél hatig. Maga részt vesz?

– Részt. Eleinte nem terveztem ugyan, de most, hogy Borbély megengedte…

– Hogyhogy?

– Azt mondá az Ejdély TV-ben, hogy ők passzolják a bulit, ugyanakkor nem tiltják meg senkinek, hogy elmenjen.

– Gálánsak. Biztos azért nem érnek rá, mert ezerrel dolgoznak az új javaslaton.

– Milyen javaslaton?

– Borbély bejelentette, hogy az RMDSZ nekilátott kidolgozni egy javaslatot a magyar nyelv regionális státusának törvényes elfogadtatására.

– Örökké ez a kapkodás! Még csak huszonhárom éve vannak a parlamentben, szerintem ráérnek vele.

– Dorin Florea nyílt levelét látta?

– Nem. Jobb szeretném egy nyílt törését látni. Mit írt a csumpálák, és kinek címezte?

– Nekünk, vásárhelyieknek. Azzal indít, hogy Marosvásárhely „Ceausescu által marginalizált város volt”…

– Azé’ annyira nem, például pár tízezer román testvért bémarginalizált az öreg a Tudorba, még a hetvenes-nyolcvanas években.

– Azt is írja, idézem: „…az elmúlt években Marosvásárhelynek sikerült példát mutatnia az interetnikai összhangról, egy olyan együttélési modellé vált, melyet Európa-szerte egyre gyakrabban példaként emlegetnek”.

– Én is szoktam őt emlegetni, egyre gyakrabban… Ahogy József Attila írja ama vörsezetben: már egy hete csak a mamádra gondolok…

– Továbbá: „A Székelyföld autonómiája szélmalomharc, Marosvásárhely régió-fővárossá való kinevezése viszont valósággá válhat”.

– Ezt a szélmalomharcot aláírom. Ameddig ilyen húsképű lovagokra meg lászlópanzákra bízzuk, addig annyi esélyünk van kiharckodni az autonómiát, mint Don Quijoténak megdöngetni azt a duci leányt.

– Dulcineát Don Quijote találta ki magának, nem létezik.

– Erről beszélek!

– Na, a levél lényege röviden: közösen menjenek ki az emberek tüntetni vasárnap, románok és magyarok, de nem az autonómiáért, hanem hogy Vásárhely legyen a régió fővárosa.

– Juteszembe erről a régi jó nóta, hogyaszongya: hegyek között, dombok között kicsi vonat kanyarog, benne ülnek, kézen fogva, románok és magyarok…

– Én a folytatást is tudom: elöl ül a soviniszta, ki a mozdonyt vakvágányra igazíccsa!

– Visszakanyarodva a békatémához: egy pesti étteremben egyszer teknősbékalevest rendeltem, kíváncsi voltam, milyen lehet.

– És, finom volt?

– Ja. Csak azóta se vagyok meggyőződve róla, hogy valóban teknősbékalevest ettem…

– Miért?

– Odaintettem a pincért, és megkérdeztem, van-e teknősbékalevesük. Erre mélyen a szemembe nézett, és visszakérdezett, hogy ettem-e már valaha teknőclevest, mire mondtam, hogy még soha a büdös életben.

– És?

– Felcsillant a szeme, és vigyorogva válaszolta: akkor van!


Share Button
Ennyien olvasták: 207

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.