Központ
2018. január 22. hétfő, Artúr, Vince

Hacsek és Sajó

Központ március 21, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Mit szól, mily cudar időnk vala tizenötödikén? / – Ne is mondja! Szinte a kecsáp-mustár-rézgálic trikolórral indultam el a Postarétre, mert az ablakon kinézve azt hittem, / december elseje van. / – Olyankor is szokott ünnepelni? / – Nem, de ezután fogok. Ha az aradi románok megtisztelnek bennünket azzal, hogy kimennek ünnepelni a miénken, mi is kimehetünk az övéken. / – Micsoda? / – Nem néz televizort? Az aradi Noua Dreapta szarvezet maroknyi lelkes csoportja kidzsesszelt az ún. Magyar-Román Megbékélési Parkba aznap délelőtt, és megpróbáltak elégetni egy szép nagy székelyzászlót. Csakhogy a vastag papír átnedvesedett a havazásban, így többszöri próbálkozás után sem sikerült meggyújtaniuk. Végül dühösen összegyűrték és eldobták.

– Próbálkoztak volna valami könnyebben gyúló anyaggal…

– Éspedig?

– Mittudomén…, például a totemoszlopra kötözött rablómóc öreganyjuk alá rakott rőzsemáglyával. Aztán mi szépet látott-hallott a Vértanúknál?

– Csak a szokásost. De az az érzésem, hogy az RMDSZ-es beszélymondók közül vagy mindenkinek van egy Közhelyszótára, vagy csak egyiküknek, de azt kézről-kézre adják.

– Amennyiben?

– Idézem őket, sorban; Borbély László: „Mi marosszékiek, akik bizonyítottunk a történelem során, és véráldozatot is hoztunk akár ’48-ban, akár 1956 után, akár ’89 decemberében vagy ’90 márciusában, azt akarjuk, hogy ne legyen soha többé véráldozat. De azt a verejtékes harcot, amit 1990 óta folytatunk, és amely azt jelenti, hogy mindennap próbálunk pluszjogokat kivívni a magyar közösségnek, tovább kell folytatni”.

– Érdekes, én a huszonhárom év alatt még csak homlokból finoman gyöngyözni sem láttám egyiküket se, nemhogy beleizzadva az ádáz harcba.

– Kelemen Atilla szerint Vásárhely az egyik legbátrabb magyar város, illetve „a nem engedünk a negyvennyolcból mondásból nekünk ma azt kell tudni, hogy nem engedünk a széthúzásnak, nem engedünk a nem együvé tartozásnak”.

– Szép, magvas gondolat, csakhogy az ő szájzatából, öt nappal az Autonómia-tüntetés után valahogy nem a leghitelesebb.

– Végül a frissen és überdemokratikusan megválasztott városi RMDSZ-vezér, Peti András emelkedett szólásra: március tizenötödikét a modern magyar társadalom születésnapjának nevezte, és figyelmeztette hallgatóságát, hogy évről évre emlékeznünk kell a márciusi ifjakra, a forradalom és szabadságharc áldozataira.

– Süljön ki az a két szép szemem forró zsírban, ha nem ugyanezt mondták kezdivásárhelyi óvódások is a Duna-híradóban! Apropó, Kézdivásárhely: az ottani ünnepségen részt vett a magyar miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt is, aki Bocskai-szerkóban, lóháton csatlakozott a főtéri huszár-hagyományőrzőkhöz.

– Na és? Mégse hajthatott bicajjal a lovasok közé… De vajon Orbán Viktor is tud lovagolni? Képzelje, mekkora sikert aratna Tusványoson, ha legközelebb lóháton vágtatna be a táborba!

– És Szász Jenőt felfogadná lovászfiúnak, mi? Feltéve, ha addigra elkészül a nemzetstratégiánkkal Jenci boy.

– Azt hallotta, hogy múlt szombaton Orbán felvett egy fiatal csíkszeredai párocskát a viktormobilba, az M1-es autópályán?

– Nem. Ott a sztrádán is szabad stoppolni?

– Dehogy. Csak volt az a kis hószállingózással megspékelt tavaszi szellő, több százan rekedtek a hó fogságában kocsistól, kamionostól. Orbán épp a helyszínre igyekezék tájékozódni, katasztrófavédelmice, amikor megpillantá őket az út szélén baktatva; megállt, felvette, és elfurikázta a néhány kilométerre veszteglő kamionjukig.

– Áldott jó ember ez a Viktor, na. Vagy lehet, hogy csak a csajt vette észre, azért állt meg, mint Bródy: „ott állt a lány az út jobboldalán…”.

– Nem kizárt. Láttam a rövid videót Orbán Facebook-oldalán, elég szemrevaló a kis székely punetti. Persze, azóta már olyan hírek is keringenek, hogy az egész előre meg volt rendezve.

– Na ja, az ítéletidőt pedig Vona Gáborék rendelték meg, hogy mindenki lássa: náluk még az időjárás is szélsőséges!

– Semjénre visszatérve: nem sokat használ Magyarország megítélésének, hogy Zsoltika lóháton nyargalászik fel és alá az ősi román földön. Ugyanis egy friss közvélemény-kutatatás szerint a románok 41%-a ellenséges országnak tartja Magyarországot. Oroszország a második a latorlistán 27%-kal, ugyanakkor a megkérdezettek zöme Olaszországot és Spanyolországot tekinti baráti államnak.

– Azé’ én közvélemény-kutatnék egyet a spanyolok és az olaszok körében is, halám, vajon mutuális-e a lájkolás.

– Ha eltekintünk a sok vendégmunkanélkülitől, akkor nem kizárt, hiszen tudtommal nekik nem exportáltunk nyerítő marhahúst.

– A lóhús-ügy már lerágott csont, újabban az aflatoxinos tej és a Németországba küldött antibiotikumos pulykahús került terítékre.

– Nem vágom, miért csinálnak kázust ebből a dajcsok. Tegyük fel, hogy éppen gennyes mandula- vagy arcüreggyulladással küszködik ama bajor paraszt, aki elfogyaszt egy emberes adag, román pulykamellből készült cordon bleu-t: jól is lakik, und meg is gyógyul!

– Lehet, de hogy én húsvétra bégető kinderbirkát fogok kaufolni a piacon, még ha drágább is úgy, mint az üzletben, az már ziher. Ki tudja, hány töltött kutyát és tojásos görényt ettünk már eddig is, többet nem reszkírozok.

– Mi nem szeretjük a bárányt.

– S akkor mit szoktak zabálni húsvétkor?

– Bárányt.

– Most mondta, hogy nem szeretik…

– Nem. De egy évben egyszer ki lehet bírni!


Share Button
Ennyien olvasták: 202

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.