Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar
Kedd
Zivatar
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű

Hacsek és Sajó

Központ április 25, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Mondja, maga a hányadik sörtől kezdi jól érezni magát? / – Sose számoltam. De kábé úgy vagyok vele, mint a róka a kis herceggel: ahogy elindulok a kocsmába, már elkezdek örülni. Miért? / – Olvastam egy érdekességet ezzel kapcsolatban: az Indianai Egyetem sörológusai szerint a dopamin nevű vegyület a felelős azért, hogy már egyetlen korty sör elfogyasztását követően kellemes érzés árad szét a szervezetben, pedig az alkohol nem is fejthette ki hatását, a folyadék még alig ért a gyomorba. / – Roppant érdekes. Aztán mi a túró az a dopamin?

– A dopamin egy olyan neurotranszmitter, vagyis agyi idegi átvivő anyag, amely kulcsfontosságú a jutalmazásban és a motivációban; röviden és magyarul boldogsághormon. Szóval, az a lényeg, hogy nincs szükség az alkohol hatására a folyamat beindulásához: a sör ízlelése önmagában perceken belül képes kiváltani a dopamin felszabadítását.

– Akkor igyunk mától dopamint sör helyett, hátha olcsóbb.

– Ökör! Nem lehet se palackozni, se meginni, az agy termeli! Na mindegy, látom magas, mint Emil Bocnak a bárszék.

– Dehogy magas, vágom én! Még a végén kiderül, hogy maga nem is alkoholista, hanem boldogsághormon-zavaros: azért vedel annyit, mint egy kozák lovasezred lovakkal együtt, mert abban a gyárihibás agyában csak nagy sokára indul bé a dopamin-termelődés. Ellentétben a vásárhelyi bringásokkal, akiknek péntek óta egy falat sör se kell a boldogsághoz…

– Hogyhogy?

– A helyi tanács közlekedésbiztonsági bizottsága múlt pénteki ülésén azonnali hatállyal elrendelte a főtér bejáratánál lévő, kerékpáros forgalmat tiltó tábla levételét, ezzel lehetővé téve a biciklisek számára a városközpontban való pedálozást. Maga Claudiu Maior szerkotálta le a tiltótáblát úri kacsóival, és megígérte, hogy hamarosan megépítik a Főtértől a Víkendig tartó kerékpársávot.

– Na, végre!

– Hát ja, elég régóta ki voltak tiltva szegények…

– Úgy értem, hogy na végre az RMDSZ is beírhat valamit az „Eredményeink” oszlopba.

– Ne epéskedjék folyton! Pláné, hogy a közleményükben azt írták: „Ezt a sikert a marosvásárhelyi kerékpáros közösséggel közösen értük el. Tudjuk, hogy még hátravan a biciklisávok megoldása, azonban ez a döntés megmutatta, hogy összefogással sikerül eredményeket elérni”.

– Jaj, van magánál boldogsághormon-mérgezés elleni szérum? Mert menten dopamin-túltengésem lesz! Már csak arra lennék kíváncsi, hogyha sikerülne átnevezni a kettes sulit Bernádyra, akkor azt írnák-e, hogy „ezt a sikert a Bernády akciócsoporttal közösen értük el”? Mert nemrég egy olyan levelet írtak az RMDSZ-nek, hogy nem tették ki a… fészbukra.

– Maga hogy tanult meg biciklizni? Nem úgy, ahogy mindenki: az apja futott a háta mögött, és fogta az ülést, hogy el ne taknyoljon?

– Nem. Ő csak megvette, és részéről a dolog ennyivel el volt intézve. Anyám futott…

– Kár, hogy nem az apja elől, a születése előtt kilenc hónappal.

– Inkább az a kár, hogy az anyja magzatvizében nem volt cápa. De hogy jön ide az én biciklizni-tanulásom?

– Az RMDSZ-re utaltam: ők is novíciusok, még csak huszonhárom éve politizálnak, ergo nem tök normális dolog, hogy így eleinte besegítenek nekik a civilek?

– De, abszolút. Itt van például ez a fairtás-mizéria: Frunda és Borbély is részt vett a „Ne vágj ki minden fát!” nevű civil gerilla-faféltő gittegylet törzsölelési villámbődületén, amelyen utóbbi megígérte: kezdeményezni fogja a környezetvédelmi törvény módosítását, a mostaninál szigorúbb szabályok bevezetése érdekében; már ami a fakivágásokat és fametszéseket, azaz facsonkításokat illeti.

– Igen. És?

– Mit és? Amikor kábé két évvel ezelőtt a Teleki Téka elől baszkuláltak ki három, ötvenkét éves, makkegészséges hársfát, akkor nem érte semmiféle kezdeményezés.

– Igen, de ne felejtse el, hogy akkortájt a miniszteri bársonyszékben környezetvédett, nem ért rá ilyen helyi piszlicsáré ügyekkel foglalkozni. De honnan szedi, hogy pont ötvenkét évesek voltak?

– Onnan, hogy azokat a fákat a méhész dédnagyapám ültette, két haverjával közösen, 1959 tavaszán.

– Biztos meguntak a havasokra járni, azért ültettek maguknak, illetve a méheiknek hársfákat. Ők is a fészbukon szervezték meg a faültetést, mint a „Ne vágj ki minden fát csoport!”?

– Jaj, hogy elküldeném melegebb éghajlatra! Csak még oda se menne, amilyen lusta.

– Nana! Nem vagyok én lusta, csak fáradt, mint Tőkés László. Merthogy őt is küldenék, de nem megy…

– Ki küldené, és hova?

– Az EMNP küldené (vissza) az Európai Parlamentbe, de Lászlónak nem akaródzik menni. Azt mondta, hogy fáradt.

– Mezei tavaszi fáradtság vagy tartósabb?

– Nem tudom. Mindenesetre a Néppárt még nem mondott le róla. Toró közölte: a párt még nem döntött Tőkés László esetleges indulása mikéntjéről, de ha kell, százezer aláírást gyűjt a támogatása érdekében.

– Ők egyedül annyit aligha, Tőkés is kellene kampányoljon maga mellett. Már ki is találtam, hogyan…

– Na halljam!

– Megnöveszti a haját Koppányosra, maga mellé vesz három szemrevaló, bögyös-faros punettit, és énekelve indul kampánykörútra.

– És mit énekelne?

– SZÁZEZER JÓ HARCOS VÁLASZT MEG ENGEM, HA KELL!

Share Button
Ennyien olvasták: 165

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.