Központ
2018. október 23. kedd, Gyöngyi

Hacsek és Sajó

Központ június 13, 2013 Vélemény

Molnar TiborHacsek és Sajó

– Jó napot, Sajókám! Tudta, hogy a személyiség kifejlődését nem a genetikai örökség határozza meg, vagyis a viselkedési sajátosságokat jobbára a külső tényezők, elsősorban a neveltetés formálja? / – Honnét szedi ezt az egyébként nyilvánvaló bölcsezetet? / – Brit és német tudósok állapították meg, akik zebrapintyeken tanulmányozták a folyamatot. / – Én ohne pinty is úgy el tudtam volna mondani ugyanezt, mint a pinty! Kár volt tormentálni azokat a szerencsétlen pintyőkéket.

– Azért nem ilyen egyszerű. A kutatók azt vizsgálták, hogyan ruházódnak át a személyiségjegyek egyik nemzedékről a másikra, és úgy találták, hogy a nevelőszülők lényegesen nagyobb befolyást gyakorolnak a gondozásukra bízott utódok személyiségének alakulására, mint a valódi szülőktől örökölt gének.

– Akkor a kakukk valszeg azért pottyantja idegen fészkekbe a tojásait, mert tudja magáról, hogy egy léhűtő, tróger, léha alak. De ha mondjuk Hitlert apácák vagy tibeti szerzetesek nevelték volna fel, akkor nem műveli le ama sok csintalanságot a harmincas-negyvenes években?

– Sanszos. Azt állítják továbbá ezek a nagyokosok, hogy tanulmányuk lényegi kérdéseket vet fel egyéb fajok tulajdonság­öröklési mechanizmusáról, beleértve az embert is. Például, hogy az örökbefogadott gyerekek a valódi vagy a nevelőszülők személyiségjegyeit hordozzák-e magukon.

– Na, ez már kacifántosabb. Viszont, amennyiben a nevelőszülei melegek, akkor talán jobban teszi az a kölök, ha a valódiakra próbál hasonlítani.

– Arról a kínai pacákról hallott, aki férfiként ment el az orvoshoz, és nőként tért haza?

– Nem. Már ott is divat a nemi átoperálósdi?

– Lehet, de itt másról van szó: hasi tünetekkel zörgetett be a rendelőbe, ahol aztán közölték vele, hogy valójában nő, és a petefészkével vagyon valami gubanc.

– És a sörpocakja tulajdonképpen a megduzzadt méhe, mi? Hagyjon a baromságaival!

– Nem baromság, na! Kiderült, hogy két ritka, korábban diagnosztizálatlan genetikai rendellenesség is sújtja: Turner-szindróma, amely a nőknél férfias külsőt eredményez, valamint mellékvese-túlműködés, amitől a kelleténél több férfihormon termelődik a szervezetben.

– S mi a helyzet a látható berendezéseivel?

– Itt írja: „Világéletében férfinak hitte magát; heréi nem voltak ugyan, de egy miniatűr pénisze igen, és még szakállt is növesztett. Az orvosok sokkolták a hírrel, hogy az, amit ő haspuffadásnak gondolt, valójában egy nagyra nőtt petefészekciszta”.

– Na, ez a zsenáns, nem a faláb! Szerintem küldjük el neki a Rádió GaGa kívánságműsorában a „Micsoda nő ez a férfi!” című számot.

– Küldjük. Csak nehogy most izgalmában teherbe ejtse saját magát, mert azt már nem szeretném tudni, hogy abból mi lesz.

– Hogy maga mekkora marha! Apropó: az egyik román hongyagya nemrég indítványozta, hogy pakolják fel Románia zászlajára a címert. Persze nem a régi, módszerváltás előttit, hanem az újat, a sasosost.

– Felőlem… De miért nem fekszik neki így, sastalanul?

– Mert végtelen bölcsességében rájött, hogy az afrikai Csád Köztársaság zászlaja tök azonos a románnal, így könnyen összekeverhető a kettő.

– Tényleg? Bírnám, ha a csádiak óvást nyújtanának be a Guinness Rekordok Könyvéhez azzal, hogy pár héttel ezelőtt nem is Románia legnagyobb zászlajával terítettek meg egy Bukarest melletti legelőt járbövérdézés előtt, hanem az övékkel.

– Ja. Továbbá nem kizárt, hogy sok külföldi a montreali olimpia óta azt hiszi, hogy Nadia Comaneci egy albínó néger pipi Csádból, és Ivan Patzaichin nem a Duna-deltában, hanem a Csád-tavon gyúrt a versenyekre.

– És nem a román válogatott játékosai festették a buráikat szőkére az 1998-as focivébén, hanem a csádi csávók, mi? Mondjuk, ők se néztek volna ki hülyébben szőkén, mint a hazai füstifecskék.

– Ha azonosak a zászlók, elvileg tényleg össze lehet téveszteni őket. És bizonyára még egyéb hasonlatosságok is fellelhetők a két ország között, például a dzsídípí vagy az életszínvonal tekintetében.

– Ne túlozzon! Hozzánk képest több mint húsz évvel vannak elmaradva…

– Amennyiben?

– Utánanéztem a wikin, és kiderült, hogy náluk a Haza Megmentése Mozgalom van hatalmon.

– És?

– Hát Iliescuék pártját is kvázi így hívták: Frontul Salvarii Nationale. Még Tőkés László is tagja volt anno.

– Tőkésről most Petőfi ugrott be: „Talpra magyar, hí a haza!”.

– Hogyhogy?

– Bejelentette múlt héten, hogy indulni akaródzik neki egy újabb EP-képviselői mandátumért. Idézem: „Ha hí a haza, soha nem tértem ki a hívás és a kihívás elől. Most sem tudok kitérni”.

– Micsoda fiatalos hév, micsoda forradalmi lendület!

– Az még hagyján, de RMDSZ-színekben!

– Na ne!

– Na de! Azt mondta, hogy vagy függetlenként, vagy az RMDSZ-szel összefogva tervezi az indulást.

– Arra befizetnék! Amit csak az elmúlt néhány hónapban rájuk rakott, azt nem tették ki a Facebookra. De nemrégiben mintha azt nyilatkozta volna Tőkés pajtás, hogy elege van Brüsszelből, fáradt. Ilyen hamar kipihente magát?

– Múló tavaszi fáradtság lehetett… Ha már a Nemzeti dalból vett idézettel példálózott, én írtam neki egy választási versikét, amivel majd kampányolhat jövőre:


Bársonyszék az EP kebelében,

Oh, mi drága e székecske nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Valahányszor gondolok reája.


Úgy maradnék benne véges-végig,

Vagy legalább még egyszer öt évig.

Szavazzon rám, és én megfogadom:

Nem ígérek semmit, de azt be is tartom!


Share Button
Ennyien olvasták: 288

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.