Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Hacsek és Sajó

Központ március 13, 2014 Vélemény

Hacsek és Sajó

–         Jó napot, Sajókám! Magának kell apropó az iváshoz? 

–         Még szép, hogy kell! Nem vagyok én alkoholista bufetyák, hogy ok nélkül piáljak. Ha éppen nincs semmi különösebb ünnepelnivalóm, akkor megsasolom a Facebookon, hogy kinek van aznap születésnapja az ismerőseim közül, és az ő egészségükre iszom. Ha meg egyiküknek sincs, akkor jönnek a névnapok…

 

–         Ökör! Ilyen alapon az ilyen-olyan nemzetközi vagy világnapokra is ihatna, szinte minden napra jut egy; például holnap, március 14-én celebrálják a nemzetközi pi-napot.

–         Nem felejtetett ki belőle egy „-na” szótagot? Vagy az nyolcadikán volt?  

–         Nem! Albert Einstein születésének évfordulóján (1879. március 14.) számos országban rendezvényekkel, vetélkedőkkel, konferenciákkal ünneplik a pi számot, és egyben a nagy tudósról is megemlékeznek. 

–         Akkor a pi szám biztos jól megmecseredik holnap, a végén már csak négytizedes pontossággal fog tudni bemutatkozni: 3, 1415. 

–         Továbbá, március tizenötödike nemcsak a magyar szabadságharc ünnepe, hanem egyben nemzetközi fókavadászat-ellenes nap, valamint fogyasztóvédelmi világnap is, annak emlékére, hogy John F. Kennedy 1962-ben ezen a napon hirdette ki a négy alapvető fogyasztói jogot összefoglaló történelmi nyilatkozatot. 

–         Az egyik valszeg az lehet, hogy tilos fókát fogyasztani, legalábbis aznap. 

–         A négy alapvető fogyasztói jog a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a képviselethez való jog, amelyek később kiegészültek az oktatáshoz, a kárpótláshoz, az egészséges környezethez és az alapvető szükségletek kielégítéséhez való joggal. 

–         Melyikek az alapvető szükségletek?  

–         Na, hol is kezdjem…, a Maslow-piramisról hallott? 

–         Én csak az egyiptomi piramisokról meg a Som Lajos-féle Piramisról hallottam, más piramisok nem is érdekelnek. De visszatérve: a simogatási vágy alapvető szükséglet?

–         Hát, némi jóindulattal besorolható az elemi fiziológiai szükségletek közé. De hogy jön ez ide?

–         Kíváncsi vagyok, hogy magát simogatták-e már meg… belülről?

–         Csupán egyszer, Vass Levente. Ő is csak egy ujjal, de bőven elég volt, azóta se merek hátat fordítani neki, amikor találkozunk.

–         Csak azért kérdem, mert Pataky Attilát is megsimogatták nemrég belülről, és neki jól esett.

–         Mi van?!

–         Itt olvasom, hogy már megint találkozott egy ufóval.

–         És ki vezette a csészealjat, egy marslakó urológus vagy egy uránuszi proktológus?

–         Idézem: „Egy jó hónappal ezelőtt találkoztam egy Plejádok-belivel… Nagyon jól érzékelhető volt, amikor először egymás szemébe néztünk. A szeme abszolút különvált a testétől, azon keresztül küldte át a gondolatokat. Az első benyomásom az volt, hogy a szeme megütött, csapódott valahol a tarkómon hátul, a koponyámon belül. Ezután elmondhatatlan érzést éltem át, ahogy végigsimogatta a testemet belülről; mintha azt mondta volna, jól csinálom, amit csinálok, tegyem a dolgom”.

–         Ezek szerint az új Edda-sláger, az „Erdély felé” nincs rajta a kozmikus slágerlistán…

–         Amelyik úgy kezdődik, hogy „Erdély felé annyi minden eszembe jut…”?

–         Ja.

–         Mi a baja vele?

–         Csupáncsak az, hogy sajnos nem jutott eszébe semmi a degeneráltnak, csak egy rahedli olyan kongóan üres, kerékagyig lejáratott, gyomorforgatóan émelyítő közhely, amelyekhez képest Tamás Gábor „dalai” megzenésített Wass Albert verseknek tűnnek.

–         Ahogy az öreg szabó mondta: pofázni és kritizálni a legkönnyebb, mert azt fekve is lehet. Lapozzunk; kinn volt a Székely Szabadság Napján?

–         Nem. Elvből nem megyek olyan rendezvényre, amelyen Tündi néni is részt vesz.

–         Miért?

–         Csak vicceltem. Azért nem mentem, mert a kilencvenes márciusi utcabálon kis híján agyonvertek, és akkor ünnepélyesen megfogadtam, hogy az elkövetkezendőkben minden hasonló tömegbanzájt passzolok. És ez nem gyávaság vagy nyámnyilaság, mindössze elővigyázatosság.

–         Pedig nem volt semmiféle balhé, kivéve, hogy a Hatvannégy Vármegyés csávók provokálták kicsinyég a rendfenntartókat, de náluk ez a minimum.

–         A postaréti beszélyeket néztem a Duna tévében, de senki nem mondott semmi újat. Tőkés László kissé meredekebben fogalmazott ugyan, mint tavaly, csakhogy fele akkora súllyal sem bírt így, hogy más tolmácsolta a szavait. De bocskorosozás tényleg volt egész úton, hazafelé?

–         Én nem hallottam semmi ilyesmit, honnan szedi?

–         A Realitatea késő esti beszámolója alatt végig az „OPINCARILOR, PLECATI ACASA!” szöveg virított a sárga csíkon.

–         Azt a tévét (opin)kár is nézni, köszönő viszonyban sincsenek a realitással, kiváltképp ilyen „tudósítások” alkalmával.

–         Az viszont meglepett, hogy a vásárhelyi RMDSZ-esek tiszteletüket tették…

–         Én csak Brassai Zsombort láttam, ott feszengett az első sorban, viszont Borbély nagymester két korábbi padawanja közül egyiket sem: se Peti Andrást, se apucikicsimarcifiát.

–         Na látja, ezért jó tévében nézni az ilyesmit: Peti András igenis ott volt! Csak nem exponálta magát a frontvonalban, hanem bebújt valahol hátrébb egy fa alá, de a dunatévés operatőr kiszúrta. Épp telefonált; nem tudom, kivel beszélt, hang se volt, de leolvastam a szájáról, hogy mit mondott…

–         Mit?

–         Valami olyasmit, hogy: Laci bátya, én tisztellek-becsüllek-szeretlek, de ha tényleg azt a tejbetök Bárczi Győzőt teszitek meg prefektusnak, én is lemondom a széket!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 183

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.