Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Havazás
Kedd
Havazás
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Hacsek és Sajó

Központ március 13, 2014 Vélemény

Hacsek és Sajó

–         Jó napot, Sajókám! Magának kell apropó az iváshoz? 

–         Még szép, hogy kell! Nem vagyok én alkoholista bufetyák, hogy ok nélkül piáljak. Ha éppen nincs semmi különösebb ünnepelnivalóm, akkor megsasolom a Facebookon, hogy kinek van aznap születésnapja az ismerőseim közül, és az ő egészségükre iszom. Ha meg egyiküknek sincs, akkor jönnek a névnapok…

 

–         Ökör! Ilyen alapon az ilyen-olyan nemzetközi vagy világnapokra is ihatna, szinte minden napra jut egy; például holnap, március 14-én celebrálják a nemzetközi pi-napot.

–         Nem felejtetett ki belőle egy „-na” szótagot? Vagy az nyolcadikán volt?  

–         Nem! Albert Einstein születésének évfordulóján (1879. március 14.) számos országban rendezvényekkel, vetélkedőkkel, konferenciákkal ünneplik a pi számot, és egyben a nagy tudósról is megemlékeznek. 

–         Akkor a pi szám biztos jól megmecseredik holnap, a végén már csak négytizedes pontossággal fog tudni bemutatkozni: 3, 1415. 

–         Továbbá, március tizenötödike nemcsak a magyar szabadságharc ünnepe, hanem egyben nemzetközi fókavadászat-ellenes nap, valamint fogyasztóvédelmi világnap is, annak emlékére, hogy John F. Kennedy 1962-ben ezen a napon hirdette ki a négy alapvető fogyasztói jogot összefoglaló történelmi nyilatkozatot. 

–         Az egyik valszeg az lehet, hogy tilos fókát fogyasztani, legalábbis aznap. 

–         A négy alapvető fogyasztói jog a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a képviselethez való jog, amelyek később kiegészültek az oktatáshoz, a kárpótláshoz, az egészséges környezethez és az alapvető szükségletek kielégítéséhez való joggal. 

–         Melyikek az alapvető szükségletek?  

–         Na, hol is kezdjem…, a Maslow-piramisról hallott? 

–         Én csak az egyiptomi piramisokról meg a Som Lajos-féle Piramisról hallottam, más piramisok nem is érdekelnek. De visszatérve: a simogatási vágy alapvető szükséglet?

–         Hát, némi jóindulattal besorolható az elemi fiziológiai szükségletek közé. De hogy jön ez ide?

–         Kíváncsi vagyok, hogy magát simogatták-e már meg… belülről?

–         Csupán egyszer, Vass Levente. Ő is csak egy ujjal, de bőven elég volt, azóta se merek hátat fordítani neki, amikor találkozunk.

–         Csak azért kérdem, mert Pataky Attilát is megsimogatták nemrég belülről, és neki jól esett.

–         Mi van?!

–         Itt olvasom, hogy már megint találkozott egy ufóval.

–         És ki vezette a csészealjat, egy marslakó urológus vagy egy uránuszi proktológus?

–         Idézem: „Egy jó hónappal ezelőtt találkoztam egy Plejádok-belivel… Nagyon jól érzékelhető volt, amikor először egymás szemébe néztünk. A szeme abszolút különvált a testétől, azon keresztül küldte át a gondolatokat. Az első benyomásom az volt, hogy a szeme megütött, csapódott valahol a tarkómon hátul, a koponyámon belül. Ezután elmondhatatlan érzést éltem át, ahogy végigsimogatta a testemet belülről; mintha azt mondta volna, jól csinálom, amit csinálok, tegyem a dolgom”.

–         Ezek szerint az új Edda-sláger, az „Erdély felé” nincs rajta a kozmikus slágerlistán…

–         Amelyik úgy kezdődik, hogy „Erdély felé annyi minden eszembe jut…”?

–         Ja.

–         Mi a baja vele?

–         Csupáncsak az, hogy sajnos nem jutott eszébe semmi a degeneráltnak, csak egy rahedli olyan kongóan üres, kerékagyig lejáratott, gyomorforgatóan émelyítő közhely, amelyekhez képest Tamás Gábor „dalai” megzenésített Wass Albert verseknek tűnnek.

–         Ahogy az öreg szabó mondta: pofázni és kritizálni a legkönnyebb, mert azt fekve is lehet. Lapozzunk; kinn volt a Székely Szabadság Napján?

–         Nem. Elvből nem megyek olyan rendezvényre, amelyen Tündi néni is részt vesz.

–         Miért?

–         Csak vicceltem. Azért nem mentem, mert a kilencvenes márciusi utcabálon kis híján agyonvertek, és akkor ünnepélyesen megfogadtam, hogy az elkövetkezendőkben minden hasonló tömegbanzájt passzolok. És ez nem gyávaság vagy nyámnyilaság, mindössze elővigyázatosság.

–         Pedig nem volt semmiféle balhé, kivéve, hogy a Hatvannégy Vármegyés csávók provokálták kicsinyég a rendfenntartókat, de náluk ez a minimum.

–         A postaréti beszélyeket néztem a Duna tévében, de senki nem mondott semmi újat. Tőkés László kissé meredekebben fogalmazott ugyan, mint tavaly, csakhogy fele akkora súllyal sem bírt így, hogy más tolmácsolta a szavait. De bocskorosozás tényleg volt egész úton, hazafelé?

–         Én nem hallottam semmi ilyesmit, honnan szedi?

–         A Realitatea késő esti beszámolója alatt végig az „OPINCARILOR, PLECATI ACASA!” szöveg virított a sárga csíkon.

–         Azt a tévét (opin)kár is nézni, köszönő viszonyban sincsenek a realitással, kiváltképp ilyen „tudósítások” alkalmával.

–         Az viszont meglepett, hogy a vásárhelyi RMDSZ-esek tiszteletüket tették…

–         Én csak Brassai Zsombort láttam, ott feszengett az első sorban, viszont Borbély nagymester két korábbi padawanja közül egyiket sem: se Peti Andrást, se apucikicsimarcifiát.

–         Na látja, ezért jó tévében nézni az ilyesmit: Peti András igenis ott volt! Csak nem exponálta magát a frontvonalban, hanem bebújt valahol hátrébb egy fa alá, de a dunatévés operatőr kiszúrta. Épp telefonált; nem tudom, kivel beszélt, hang se volt, de leolvastam a szájáról, hogy mit mondott…

–         Mit?

–         Valami olyasmit, hogy: Laci bátya, én tisztellek-becsüllek-szeretlek, de ha tényleg azt a tejbetök Bárczi Győzőt teszitek meg prefektusnak, én is lemondom a széket!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 209

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.