Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Köd
Ma
Köd
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Homo scepticus

Központ február 17, 2012 Vélemény

Molnar TiborHomo scepticus

Bizony, szkeptikusak vagyunk! Meg pesszimisták, kishitűek, fancsaliak, borúlátók, ironikusak, rezignáltak. Nekünk semmi nem (elég) jó, mi soha semmivel nem vagyunk megelégedve, nekünk a jég se elég hideg, nekünk a hó se elég fehér, nekünk a szén se elég fekete, nekünk a medve se elég szőrös, nekünk a méz se elég édes, mi a perecben is csak a lyukat látjuk, nekünk még az is ízetlen. Felfoghatatlan, hogy miért, hiszen ugyanekkora vagy még kisebb erőbedobással lehetnénk akár optimisták, joviálisak, bizakodók és derűsek is…

Itt van például a kormányváltás. Miért fanyalgunk már startból, miért nem előlegezzük meg a bizalmat az állítólag magyarul is beszélő, fesztelen diplomata ex-szpájcsífnek (ex-kémfőnöknek) és csapatának, miért nem hagyunk nekik egy kis időt a bizonyításra, a kibontakozásra? Miért kajánkodunk azon, hogy már a miniszteri eskütétel-ceremónia is kész bakiparádé volt, röhej a köbön. Miért vetünk keresztet az egészre csupán azért, mert a mentálszinisztrált tiniminiszterek közül többen is elmulasztották megtapenyolni a Bibliát és az Alkotmányt, és megfeledkeztek a rövid ortodox activity-ről is a végén? Ez nem egy napi rutin, erre nem lehet gyúrni, nem kenik fel miniszterré túl sűrűn az emberfiát, ergo teljesen érthető és megérthető, hogy zavarba jöttek egy cseppet a csávók, akárcsak Ábel nagyanyák napján. Annyi empátiás készségünk sincs, mint egy magánegyetemen végzett autista pszichológusnak.

Akikre viszont joggal lehetünk büszkék, azok a régi-új RMDSZ-miniszterek; ők simán vették az akadályokat, hiába, na, gyakorlat teszi a mestert, nem a ruha az embert. Viszont az feltűnt, hogy Környezetvédő Laci zakójába törölte miniszteri pracliját, mielőtt az eskütételt követően Piszkos Frednek nyújtotta volna, megszorongattatás végett. Elég valószínűtlen, hogy izgalom vagy stressz következtében izzadt meg ama tenyér, sokkal sanszosabb, hogy gazdájának kevéssel korábban a mellékhelyiségben akadt (sürgős) dolga, és elfelejtette megtörölni utána. Mármint a kacsóját, kézmosás után. Kéz kezet mos. Az is elegánsabb lett volna, ha a miniszterelnök-helyettes nem olvassa, hanem fejből tolja az eskü szövegét, hiszen illene már kívülről tudnia, többször elmormolta, mint a maroknyi székely a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én…” kezdetű mondókát. Vagy szándékosan nem memorizálja, mert a miniszteri fogadalom valójában és alapjában véve nem sokban különbözik a kalózeskütől? Hogy az milyen? A Karib-tenger kalózai című filmben keresendő a válasz – amikor a kalózhajó kapitányának felróják, hogy megszegte eskü alatt tett ígéretét, határtalan flegmával emígy hárítja a számonkérést: „a kalózeskü inkább afféle útmutató, mintsem valódi törvény”. Tárcán, azaz tálcán kínálja magát az analógia: ez a klón-kabinet is inkább afféle vicc, mintsem valódi kormány.

A PD-L nem csak a pöttöm csapatkapitányt váltotta le – (majdnem) teljes sorcserét hajtottak végre, ahogy a hokimeccseken szokás. Az udémérés miniszterek viszont maradtak, egytől egyig. Nagy a fagy, nagy a hó, status quo. De vajon miért maradtak? Azért maradtak, mert maradni mindig könnyebb, mint elmenni? Nem. Vagy azért maradtak, mert maradhattak? Szintén nem. Tegyük félre végre az iróniát, a malíciát, a rosszmájúságot, és nézzünk szembe az igazsággal: azért maradtak, mert…

Na miért?  

 

Share Button
Ennyien olvasták: 274

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.