Központ
2019. augusztus 17. szombat, Jácint

Hosszú menetelés

Központ október 31, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Hosszú menetelés

Bevallom: az utolsó pillanatig, amíg elterjedt a híre, hogy „összeért” –mármint az utolsó menetoszlop is – ott volt bennem a görcs, az aggodalom, hogy netán nem sikerül. A szervezők, résztvevők elszántsága sem tudta eloszlatni ezt a szorongást, a Szeredából, a vasúttársaság packázásáról érkező hírek pedig csak fokozták azt. Ilyen előzmények után érthető, hogy a bejelentés, miszerint megvalósult az ötvenhárom kilométeres élőlánc fokozottabb örömmel, elégedettséggel töltött el.

 

Az azóta eltelt napokban rengeteg újságcikkben, kommentárban próbálták értelmezni az eseményt, különösen annak várható következményeit. Ezzel próbálkozom magam is. Kezdetben szögezzük le: a leghosszabb menetelés is az első lépésekkel kezdődik. A székelység előtt pedig még hosszú út áll. Addig, amíg elérik céljukat, az autonómiát, bizony még sokáig kell menetelniük. Az azonban kimondható: túl vannak már az első stáción.

2013. október 27-e, a Székelyek Nagy Menetelése után másként fest a helyzet, ettől a dátumtól kezdődően hitben, kitartásban, önbizalomban megerősödve vághatnak újabb feladatba, vállalkozásba. Berzsenyi óta tudjuk: „nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”. Örömünkre pedig egyre többen vannak, akik az idézett verssor szellemében csatlakoznak a székely autonómia ügye mellé. Amiként tényként kell azt is rögzítenünk, hogy a civil szféra – mint sok minden egyébben – ebben is a politikum előtt jár, amely kénytelen-kelletlen követi az eseményeket, hisz érthető módon nem akar teljesen le-, kimaradni belőle.

Székelyföld Románia része, következésképpen abban, hogy lesz-e vagy sem autonómiája, komoly szerepe van a román politikumnak. Annak a román politikumnak, amelytől – a demonstráció kapcsán elhangzott értékelésekből, de pontosabb, ha azt mondom: zsigeri elutasításból ítélve – sok jóra nem számíthatunk. Dehát ezzel nem mondtam újat, erről szól az ország Trianon utáni történelme. Ebből következően világosnak tűnik, hogy velük szemben a határozott, egyenes beszéd, a következetes kiállás, a megalkuvás nélküli politikai érdekérvényesítés az egyedül célravezető. No meg a szükséges nemzetközi támogatás megszerzése.

Örvendetes tény, hogy az anyaországi politikai élet legfőbb tényezői egyértelműen támogatják a székelyföldi autonómia-törekvéseket. Szükség is van erre a támogatásra, főleg, ha a kijelentéseken túl konkrét formákat is ölt. És mi van itthon, Erdélyben? A vasárnapi siker felett érzett jogos öröm mondathatta sokakkal: íme megvalósult az erdélyi magyar politikai pártok és szervezetek akcióegysége. Igen, október 27-ére ez valóban megvalósulni látszott. Az, hogy mindenik politikai párt próbált profitálni a sikerből, a maga erkölcsi, politikai tőkéjét növelni ezáltal, mondjuk: a megbocsátható bűnök közé sorolható.  Annak taglalását, találgatását pedig, hogy mennyi ideig tart az RMDSZ-nek az autonómia iránti elkötelezettsége, nos, azt akkorra halasztom, amikor újra aktuális lesz az újabb kormányzati szerepvállalás.

Végezetül: a menetelés után, amelynek a márciusi vásárhelyi demonstráció volt az előzménye, bizony másként látszik ma a székelyföldi autonómia esélye, s tekintettel az európai trendekre – lásd Skócia, Katalónia példáját – hinnünk kell benne nekünk is. Mert mára az vált világossá, hogy jogból csak az és annyi lesz a miénk, amit és amennyit magunknak megszerzünk. Ebben pedig kinek-kinek – politikumnak, civil szférának – külön-külön és együtt megvan a maga pászmája, amin előre haladhat. Merthogy a „menetelés” hosszúnak ígérkezik.


Share Button
Ennyien olvasták: 397

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.