MORGÓ
Identitászavarban
Meglehet, hosszúnak tűnhet a nekifutás, s akár a korai kimerülés kockázatával is járhat, de a téma megérdemli, hogy a tágabb összefüggések néhány elemét felvillantsuk. Induljunk ki onnan, hogy Marosvásárhely évszázadokig Székelyföld fővárosa volt. Gazdasági, kulturális téren mindenképp. Aztán változott a világ, a huszadik században a magyarságot ért történelmi kataklizmák, az impériumváltás, a román nacionál-kommunista rezsim etnikai homogenizációs törekvései nyomán megváltozott – olykor a felismerhetetlenségig – a város is.
Az 1990 márciusi, titkosszolgálati eszközökkel kirobbantott magyarellenes pogromkísérlet után a gazdasági élet teljesen szétzilálódott, a helyi kiskirályok martalékává vált. Hogy csupán következmény volt, esetleg maga a cél a befektetések távol tartása, az még eldöntendő.
Az ideológiáktól függetlenül folytatott betelepítés oda vezetett, hogy az ezredfordulóra megfordultak az etnikai arányok, román többségűvé vált az egyetlen székelyföldi nagyváros. Tegyük hozzá: a legnépesebb magyar közösség által lakott település.
A jelenlegi állás szerint Marosvásárhely egyre távolodik Székelyudvarhelytől, s egyre közelebb kerül Kolozsvárhoz. Magyarán: szinte végérvényesen lesodródott a képzeletbeli Székelyföld térképéről. Jó lenne tudni, hányan tartják magukat ma székelynek a vásárhelyi magyarok közül.
Tekintve a jelenlegi állapotokat, beleértve a romániai politikai helyzetet, azt kell mondanunk: ha netán meg is valósulna a Székelyföld régió mint közigazgatási egység, akkor is kétséges, hogy Marosvásárhely része lehetne annak. Gondoljunk csak arra, hogy egy esetleges referendumon – ez lenne a legdemokratikusabb módja annak, hogy ne a közösség akarata ellen hozzanak döntést – hogyan voksolna a többség, azaz a város román lakossága?
Mindezt annak apropóján mondom, hogy a sepsiszentgyörgyi polgármester a minap abbéli aggodalmának adott hangot, hogy Marosvásárhely „furcsán lavírozva” kihátrálni látszik a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa projekt körül korábban kibontakozni látszó összefogásból. Antal Árpád úgy vélte, bár Dorin Florea korábban – igaz, csak szóban – támogatta a pályázatot, most mégis mintha visszatáncolna.
Reményre ad okot, hogy a félreértések tisztázása, és további egyeztetések végett a vásárhelyi polgármester Sepsiszentgyörgyre küldte személyes tanácsosát, Csegzi Sándort.
Mindenesetre örvendetes, hogy a közérdeklődés Székelyföldre terelődik újfent. Igaz, ezúttal kulturális összefüggésben beszélnek a régióról, de a lényeg, hogy beszélnek. Merthogy az ismert mondás szerint mindegy, hogy jót vagy rosszat, csak beszéljenek, írjanak rólunk…
