Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Így csapjuk be egymást és enmagunkat

Központ július 3, 2014 Vélemény

MORGÓ

Így csapjuk be egymást és enmagunkat

A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról. (Részlet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)

 

Idén lesznek huszonötévesek a kelet-közép-európai kommunista rendszerek bukása után kialakult felemás demokráciák. A negyedszázaddal ezelőtti váratlan politikai események nyomán alakult új politikai osztályok mindenike magán viseli létrejötte tisztázatlan körülményeinek nyomait. Talán nem is voltak olyan váratlanok azok a változások, hiszen az évek múlásával egyre világosabbá válik: legalább másfél évtizedes aprólékos és szupertitkos előkészítő munka előzte meg a rendszerváltoztatást. Ami sok esetben egyet jelentett a hatalomátmentéssel. Mindenesetre annyi világos: sok víznek kell még lefolynia a Dunán és egyebütt ahhoz, hogy konszolidált állapotokról, jól működő demokráciákról, feladatát ellátni képes politikai osztályokról beszélhessünk Európa e kevésbé szerencsés részén.

Elcsépelt közhelynek számít, hogy Románia a korlátlan lehetőségek országa. Aki a sors – és az elvakult nagyhatalmak – akaratából következően ezt személyesen, saját bőrén tapasztalhatta, az tudja: miről beszélek. Hasonlóképpen azt is, hogy a „lehetőségek” nagysága, előfordulásának gyakorisága miként aránylik a korrupció mértékével. És azzal a megengedő nagyvonalúsággal, amivel a jelenséget a román társadalom egésze kezeli. Pontosabban: elfogadja olyanként, mint ami ellen nem tehet semmit. Hát éppenséggel tehetne, ha egy rigurózus, szigorú szabályok szerint működő és nem egy hazugságra épült társadalom lenne. De az. Ameddig nem válik mind a nevelés, mind a napi gyakorlat szintjén is központi törekvéssé a jogkövető magatartás, addig itt nem változik semmi.

A korrupció a mindennapjaink része: óvjuk, ápoljuk, normális társadalmi körülmények között élő ember számára elképzelhetetlennek tűnő szintre fejlesztjük, s végül átadjuk utódainknak. Végigkísér egész életünkben – a bölcsőtől a koporsóig. A kisemberi szinten általánossá vált figyelmességek, az egészségügyben általánossá vált hálapénzen, az oktatásban, hivatalokban szokásos kenőpénzeken keresztül az üzleti élet, az állami megrendelések odaítélésének természetes velejárójaként ismert visszaosztásokig igen széles a skála. És sokan ügyködnek a közvetítésében, célba juttatásában is.

Hogy mennyire elterjedt, mennyire mindennapjaink része, mennyire nem tudjuk elképzelni nélküle életünket, mennyire abszurd a helyzet, amibe önmagunkat hajszoltuk, arra csak egyetlen példa: már nem kizárólag azért adunk, hogy előnyben részesítsenek, hanem azért is, hogy ne kerüljünk hátrányba, illetve ne támadhasson az az érzetünk, hogy e mulasztásunk miatt hátrányba kerülhetünk. Hát így csapjuk be egymást s önmagunkat.

 

 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 132

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.