…énekli István csapodár felesége, Gizella a kedvenc rockoperánkban, melynek legújabb feldolgozását a Duna Tv jóvoltából alkalmunk nyílt megtekinteni augusztus huszadikán, méghozzá élő közvetítésben és az eredeti helyszínről, a Királydombról. Az előadást Novák Péter rendezte, a régi szereplőgárdából csak Nagy Ferót és Deák Bill Gyulát tartották meg, illetve Varga Miklóst, akit a látvány érdekében harminckét éve a királyfinak jobban beillő Pelsőczy Lászlóval duplikáltak. Néhány érdekesség az előadásból: István (Varga Miklós) idősebb a saját anyjánál (Keresztes Ildikó), Koppányt az a Feke Pál alakítja, aki egy korábbi verzióban István volt (de legalább nem három, hanem kilenc csaja van), és aki az árja kinézetével és a hosszú fekete bőrkabátjával inkább egy Gestapo-tisztre emlékeztet, mint Zerind lázadó fiára. Továbbá, a Gizellát alakító ex-X-Faktoros Danics Dóra jelenléte legalább annyira érthetetlen, mint az, hogy a pasija miért biciklizik éneklés közben, vagy hogy a Rékát domborító Radics Gigi arcán mitől bénultak le a mimikai izmok. De mindent összevetve, egész nézhető; aki nem látta és kíváncsi rá, az a Youtube-on megtalálja, tűrhető minőségben.
Gizellához hasonlóan nekünk is minden okunk megvan rá, hogy tele legyen a tanyeszlink a politikával. A tervezett 4%-os TVA-csökkentést úgy próbálják eladni a popornak, mint valami kisebbfajta gazdasági csodát, és növekvő makroökonómiai mutatókkal kérkednek, csak épp arról nem beszél senki, hogy azért alakulnak viszonylag kedvezően ama indikátorok, mert a nagyberuházások évek óta stagnálnak. Politikusaink, mint rendesen, szinte teljesen eltűntek szem elől a meleg hónapokra. Ponta Törökországban műttette meg a csülkét nyár elején (tételezzük fel, hogy igaz, és nem csak a DNA elől bujkált, habár orvosi zárójelentést nem láttunk, de még csak egy fránya térdheget se), aztán elhúzott Floridába egy kicsit, családostól, kipihenni az állítólagos műtét utáni, hetekig tartó pihenés fáradalmait. Ja, és a kettő között elszambázott Nagylakra átadni azt a nyúlfarknyi „autópályát”, amit azzal reklámoztak, hogy összeköti Magyarországot Romániával, holott valójában nem köt össze semmit semmivel: néhány kilométer után megszűnik, elvész, belesimul a tájba. Iohannis koma buráját se láttuk sokat, legfeljebb repülőre való felszállás vagy leszállás közben: a beiktatása óta eltelt kilenc hónap alatt többet utazgatott már a nagyvilágban, mint anno Ceausescu két ötéves terv időtartama alatt, vagy egy vándormadár egész életében.
Kánikulából kijutott idén nyáron gazdagon: heteken keresztül olyan hőség volt, hogy a gólyák kondenzcsíkot húztak maguk után az égen, a kovászos uborka nem napok, hanem órák alatt készült el, és néha bele kellett kortyolnunk egy citromos sörbe, hogy rázzon ki a hideg. A gond csak az, hogy a nagy meleg pusztító szárazsággal párosult, de sebaj, legalább lesz majd mire fogni az őszi élelmiszer-drágulásokat. (Egyébként Ponta már be is jelentette a minap, hogy az aszály miatt lassulni fog a gazdasági növekedés az utolsó negyedévben. E fiúból jós lesz, akárki meglássa! – mondogathatták róla kiskorában.)
Persze, pofázni a legkönnyebb, mert azt fekve is lehet, ahogy az öreg szabó mondta. Hiszen senki nem tart itt bennünket erőszakkal (sőt!), bármikor szedhetjük a sátorfánkat, és elkotródhatunk, úgyis nagy divat manapság migrálni. Ha pedig maradunk, akkor jobban tesszük, ha kussolunk, és nincsenek nagy elvárásaink se a politikusokkal, se másokkal szemben. Különben könnyen úgy járhatunk, mint ama elegáns úriember, aki egy zimankós téli napon egy vidéki állomáson rekedt, és a restiben poharazgatva megkérdezte a csapost, hogy kaphat-e jégkockát a vodkájába, amire amaz megpödörte a bajszát, köpött egy vaskosat a gyalulatlan, göröngyös deszkapadlóra, majd így szólt: jégkockát, te ütődött, jégkockát? Eredj ki, oszt nyald meg a sínt!
