Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Járják a körtáncot

Központ december 2, 2011 Vélemény

Ferenc_ZsomborJárják a körtáncot

Románia nemzeti ünnepén az a szokás járja, hogy boldog-boldogtalan beáll egy nagy körbe és táncol, vagyis „hórázik”.  A magyar vidékekre kevésbé jellemző ez a fajta tánclejtés, de akár nálunk is elterjedhetett volna, tekintettel arra, hogy több­évszázados szomszédsági viszonyban vagyunk a románokkal. Ha jól belegondolunk, az történhetett a régi időkben, hogy a nép felöntött a garatra, vagy egyszerűen csak jókedvre derült, elkapta az éppen mellette álló kezét, és beállt a körbe táncolni. A népség a gyülekezés színhelyén általában egy nagy csoportba tömörült. Könnyen előfordulhatott, hogy valaki éppen egy ádáz ellensége mellé került, de akkor is járnia kellett a táncot.

Elég furcsa érzés lehet „józanul” egy ilyen körtáncba beállni, mert félre kell tenni az addigi – feltételezett – sérelmeket, át kell szellemülni, vidáman előre-hátra lépegetni. Természetesen, ennek a mámoros állapotnak kell legyen valamilyen örömforrása. Az egyesülés napján az ad okot az önfeledt ünneplésre, hogy Erdélyt Romániához csatolták. Ilyen szempontból nagyon furcsán nézne ki, ha mi is, egy helyi román-magyar közösségnek a tagjaiként, beállnánk ebbe a körbe. Bármennyire is egységteremtő jellegű ez a hagyomány, az erdélyi magyarságnak nincs keresnivalója ebben a „táncban”. Sőt, a passzív, külső szemlélődés helyett, inkább a csendes távolmaradás lenne az elfogadhatóbb. Úgyis, amikor véget ér, mindenki megy a maga dolgára, és minden folytatódik ott, ahol azelőtt abbamaradt, vagyis a mindennapok gondjaival. Könnyen előfordulhat hogy egyesek a jószomszédsági viszony kedvéért, diplomáciai megfontolások alapján félreteszik a sérelmeiket, és „beállnak a táncba”. Ez egyéni döntés kérdése. Ellenben, amikor csoportérdekekről van szó, amikor több ember sorsa, önérzete vagy boldogulása a tét, jól meg kellene gondolni, hogy kivel, hogyan és miért „hórázunk”. Milyen megalkuvásról is lenne szó most, a december elsejei ünnepségek tájékán? Az ellenzéki párt kirúgta maga alól a szenátus-elnökségi széket, és ezzel szinte egyidőben a kormány főtitkára korrupciós ügyekbe keveredett, és távozásra kényszerült. A választásokig hátramaradt időre el kellett foglalni a megüresedő helyeket. Újra bebizonyosodott, hogy varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyre több ellenállás mutatkozik a nagyobbik kormányzó párt részéről a magyarokat (is) érintő kérdésekkel szemben, és emiatt számtalanszor kilátásba helyezte az RMDSZ a kormányból való kilépés lehetőségét, ez mégsem következett be. A legkisebb jelét sem mutatja az ellenszegülésnek, amikor a hatalomelosztási körtáncba hívja őt jó cimborája, a PD-L. A kérdés csak az, hogy mi fog következni majd akkor, amikor lejár az ünneplés ideje, véget ér a tánc, bekövetkezik a kijózanodás, és „normális” körülmények között (akár ellenzékben, vagy parlamenti képviselet nélkül) kell majd „behozni” a hatalmi pozícióban eltékozolt éveket? Mi lesz az ára annak, hogy ilyen könnyelműen beálltak a nagy román „hórába”?

Share Button
Ennyien olvasták: 233

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.