Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Jelentés a Kínai Pál utcából

Szentgyörgyi László június 8, 2017 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Az elmúlt hét derekán futótűzként terjedt a hír, miszerint a főispán – a gyengébbek kedvéért: prefektus – utasítására a városháza alkalmazottai elkezdték leszerelni a Dózsa György utca kétnyelvű névtábláit, és helyükre román nyelvűeket helyeztek ki.

Az eljárás természetesen felháborodást keltett a vásárhelyi magyarok jelentős részében, sokan az etnikai konfliktus gerjesztésére tett újabb kísérletként értékelték az esetet. Másként nem is nagyon lehet, hisz a főispán egy kis türelemmel, esetleg jóindulattal simán elkerülhette volna a helyzet elmérgesedését. Csakhát, amint azt már a római katolikus iskola esetében is bizonyította, ő inkább a törvény betűjéhez, mint szelleméhez ragaszkodik. Ha egyúttal egy kis borsot is törhet a magyarok orra alá, annál jobb. Nagy Zsigmond, az RMDSZ által tisztségbe juttatott alprefektus természetesen nem hallott semmit, nem látott semmit, nem tud semmit. Hogyan is lehetne ez másként? Nagy Zsigmond tehát ártatlan, ő mossa kezeit. A „szövetség” meg, nos az közleményben tiltakozik. Bár ahogyan az RMDSZ-t ismerjük, inkább ők is mosnák kezeiket.

„A Dózsa György utcára 2014-ben kerültek fel a kétnyelvű feliratok, az akkori ígéretek szerint ezek kihelyezése csak egy első lépés kellett volna legyen, ebben az első körben olyan utcák feliratait „kétnyelvűsítették”, amelyeket magyar történelmi személyiségekről neveztek el” – áll a Vass Levente városi RMDSZ-elnök által jegyzett dokumentumban. A továbbiakban jelzik, hogy a folyamat leállt, amiért nem csak a városháza, hanem a prefektúra is hibás, hisz szerintük „a törvények jóhiszemű értelmezése lehetővé teszi a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését”. Miután emlékeztetnek, hogy Marosvásárhelyen él a legnagyobb magyar közösség Romániában, leszögezik: a közösséggel szembeni tisztelet jele lenne a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése. „A marosvásárhelyi RMDSZ szervezet mindent meg fog tenni azért, hogy az eltávolított magyar feliratok visszakerüljenek a helyükre” – ígérik a közlemény utolsó mondatában.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem egyáltalán nem nyugtat meg az ígéret, hogy aszongya: az RMDSZ mindent meg fog tenni… Hiányolom, hogy Vass Levente egyetlen szót sem ejtett arról, hogy konkrétan mit is szándékoznak tenni. Mert ilyent már mintha mondtak volna korábban is. Nagy a gyanúm, hogy semmi elképzelésük nincs arról, mit is tehetnének, hogyan is kellene eljárniuk a továbbiakban. Szerintem ezzel a közleménnyel le is tudnák az egészet. Aztán meg mosnák kezeiket. Mint ahogyan a római katolikus iskola esetében is teszik. Véleményem szerint.

Ui. Hogy mégis hogyan lehetne egyről a kettőre jutni? Nem könnyű kérdés. Az máris egyértelműnek tűnik, hogy a szokásos hivatali úton járva nem juthatunk sehova. Rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat követel. Akár a polgári engedetlenség eszközeit is igénybe vehetnénk. Mint például az adómegtagadás. Csakhát ahhoz komoly elszántság szükségeltetik, amiből nálunk igen nagy hiány mutatkozik. Ezért úgy tűnik, a legkézenfekvőbb, s egyben legkonstruktívabb lépések egyike lehet az, amit, ha emlékezetünk nem csal, korábban a CEMO-aktivisták tettek: saját költségükön készíttetett utcanévtáblákat helyeztek ki. Gondolom, kerülne még egy-két közössége iránt elkötelezett helyi vállalkozó, aki az aktivistákra esetleg kirótt pénzbüntetések kifizetését magára vállalná.

Share Button
Ennyien olvasták: 439

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.